Martin Ondras írása a brüsszeli gazdatüntetésekről érdekes háttérinformációkat hoz felszínre. Vajon Orbán legfőbb szövetségese miért áll ki a MERCOSUR egyezmény támogatása mellett, amikor az semmilyen pozitívumot nem eredményez az európai gazdák számára? Mennyiben hasonló a magyar és szlovák mezőgazdaság?

Brüsszelt a történelmének legnagyobb mezőgazdasági sztrájkja bénítja meg. Az okok egyértelműek.

Az első ok – az EU és a Mercosur-országok közötti kereskedelmi megállapodás

A Mercosur a Dél-Amerikai Közös Piac – egy 1991-ben alapított dél-amerikai kereskedelmi blokk. Tagjai Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay. Venezuela 2012-ben csatlakozott a blokkhoz, de tagságát 2017-ben felfüggesztették. 2012 decemberében aláírták Bolívia Mercosurhoz való csatlakozási jegyzőkönyvét. 2014 és 2024 között az EU és a Mercosur közötti árukereskedelem több mint 36%-kal nőtt: az import több mint 50%-kal, az export pedig 25%-kal emelkedett. Valóban ragyogó gazdasági matematika.

Ki tárgyalta meg ezt a megállapodást? Kíváncsi vagyok, milyen lehet a világ, szlovák.

És mi volt a fő gondolat?

„Az európai gazdáknak nem kell aggódniuk az EU és a Mercosur-országok közötti új szabadkereskedelmi megállapodás negatív hatásai miatt.”

Ezt Maroš Šefčovič, az Európai Bizottság kereskedelmi és gazdasági biztonsági biztosa mondta a TASR jelentése szerint egy brüsszeli interjúban a szlovák média képviselőinek. Valószínűleg csak véletlen egybeesés, de gyanítom, hogy ez az úr az egyik legerősebb kormánypárt elnöki posztjának jelöltje volt.

Igen, a gazdáknak jogos aggályaik vannak, és mit mond a Mercosurral kötött megállapodásról a pártjának tagja, aki történetesen a mezőgazdasági miniszter?

Richard Takáč, szlovák agrárminiszter szerint: A Mercosurral kötött megállapodás előnyös Szlovákia számára ( https://euractiv.sk/section/ekonomika-a-euro/news/takac-dohoda-s-mercosur-je-pre-slovensko-vyhodna/ )

Lengyelország, Írország, Olaszország, Ausztria és Hollandia szintén kritikus álláspontot fogalmazott meg a megállapodással kapcsolatban. A brüsszeli Politico portál szerint azonban Emmanuel Macron francia elnök még mindig nem rendelkezik elegendő szavazattal ahhoz, hogy blokkoló kisebbséget alkosson az EU Tanácsában. Szlovákiára nem számíthat, mivel a szlovák kormány TÁMOGATJA a Mercosur-országokkal kötendő megállapodást . Az EU tervei, hogy a megállapodást a hét végéig megkötik, szerdán meghiúsultak, miután Olaszország csatlakozott Franciaországhoz, és kijelentette, hogy nem áll készen az EU és a Mercosur társulás közötti szabadkereskedelmi megállapodás aláírására.

Tehát itt van egy szlovák, aki sikeresen tárgyalt az Egyesült Államokkal a vámok 0%-ról 15%-ra történő emeléséről, és hogy meglepje az autóipart, gyorsan keresztülvitte a Mercosurral kötött megállapodást, feláldozva ezzel a mezőgazdasági termelőket. És akkor itt van egy mezőgazdasági miniszter, aki támogatja a mezőgazdasági termelők brüsszeli sztrájkját, de egyúttal azt is, ami a sztrájk fő oka.
Ezt tényleg nem lehet kitalálni, ez csak Szlovákiában lehetséges.

A második ok – a kétpilléres támogatási rendszer eltörlése

Ha az első ok és annak megértése, hogy ki találta ki a Mercosur-országokkal kötött megállapodást és ki a valódi felelős érte, mosolyt csal az arcodra, akkor a második ok vagy hangosan felnevetni fogsz, vagy sírni fogsz. A mezőgazdasági támogatásoknak 2004 óta két pillére van. Az első a közvetlen kifizetések, a második pedig a projekt (beruházási) támogatás. 2016 óta az egész EU számára világos, hogy az EU szívében van egy kis ország, amelynek sikerült igazán mesteri módon végrehajtania a második pillér ellopását. Gondoljon csak az összes mezőgazdasági korrupciós ügyre, a „Cattlemen”-től a „Pensions”-ig, a „Trucks”-ig és még sok másig. Mindegyikükben van egy közös pont. A második pillérből származnak.
2018 óta az Európai Bizottság megpróbálja korrigálni azt a néhány tagállamot, amelyek tévesen kezelik a közpénzeket, és saját magántőke alapjuknak tekintik azokat. És ki vezeti a rangsort? Ismét Szlovákia.
Nem sikerült meggyőzéssel, nem sikerült bírságokkal, nem sikerült csökkentésekkel, ezért a második pillér eltörlésével fog sikerülni.
Bár alapvetően nem értek egyet a bizottság javaslatával, megértem, miért tette ezt. De még egy megjegyzést nem bocsátok meg magamnak. A második pillérnek 2023-ban új költségvetési periódusa kezdődött. 2025 van, tehát már majdnem 2026, és csodálatos módon Szlovákia az egyetlen ország az egész EU-ban, amely (az új időszak harmadik évében) egyetlen beruházási felhívást sem hirdetett meg a második pillérből. Három éve a szlovák gazdák nem hiányolják a második pillért, sehol nem látni kritikát, talán én nem vettem észre a traktorokat az utcákon, de miért sztrájkolnak Brüsszelben a második pillér megőrzése érdekében, amelyre nyilvánvalóan három éve nincs szükségük, ez számomra örök rejtély marad.
Érthető, hogy a miniszter miért akarja megtartani a második pillért, valószínűleg 2016-ban él, de valaki már javasolhatná neki, hogy állítsa be az időt az óráján... legalább 10 évvel ezelőttre.

A harmadik ok – 20%-os költségvetés-csökkentés a mezőgazdasági termelők számára

Először is, alapvetően ellenzem a mezőgazdasági termelőknek juttatott költségvetés csökkentését. De térjünk vissza Szlovákiához. Szlovákia mezőgazdasági teljesítménye az EU átlagának 40%-át teszi ki. Az EU átlagának 90%-át kitevő támogatást kap. Az a tény, hogy vagy ellopjuk a második pillért, vagy 3 évig nem használjuk, valószínűleg nem zavarja a szlovákiai mezőgazdasági termelőket, ezért ne foglalkozzunk vele tovább. Ami viszont foglalkoztat minket, az a szlovák mezőgazdaság teljesítménye.

Csak illusztrációként, a termények és a termés kitaláltak. Ha például az egész EU átlaga 1 hektár földterületről 1000 kg epertermés, akkor Szlovákia (ugyanazon EU másik tagja) 1 hektárról 400 kg termést ér el. Ahhoz, hogy az átlag 1000 kg/ha legyen, kell lennie egy másik EU-országnak (mondjuk Lengyelországnak), ahol 1 hektár epertermés 1600 kg-ot ér el. (EU-átlag = (400 + 1600)/2 = 1000) Most pedig nagyon leegyszerűsítem a dolgot. Tegyük fel, hogy az átlagos támogatás 1000 EUR/ha. A szlovák 400 kg termésért 900 EUR-t kap, a lengyel pedig 1600 kg termésért 1100 EUR-t. A szlovák 2,25 EUR/kg-ot kap, a lengyel pedig 0,69 EUR/kg-ot. Értjük? A támogatás leginkább azokat jutalmazza, akik még az EU-átlagot sem érik el. Miért vagyunk ilyen gyengék? Ez egy teljesen más blog témája, ma nem fogok erről beszélni.

A szlovák gazdáknak már három éve sztrájkolniuk kellene otthon. Itt vannak mindazok, akik felelősek azért, hogy ma Brüsszelben sztrájkolnak. De itt nincs sztrájk. Itt sajtótájékoztatókra mennek, mi pedig előkészítünk egy traktort a miniszternek, vagy még jobb, egy kombájnt, hogy le tudjon fotózkodni.

Minél hangosabban kiabálunk Brüsszelben, annál csendesebbek vagyunk otthon. Végül is valószínűleg nem fogjuk hangosan kimondani, hogy mindannyian tudtunk mindenről. Végül is valószínűleg nem fogjuk kimondani, hogy itt olyan felhívásokat hirdetnek meg, amelyeket másnap visszavonnak, mert valaki az újságban azt sugallta, hogy korrupcióról lehet szó.

Végül is nem mondhatjuk brüsszeli kollégáinknak:

• Fiúk, a Mercosur-t a mi Marošunk tárgyalta meg.

• Fiúk, a második pillért eltörlik, mert csak mi lopjuk el, és más tagállamok is követik a példánkat.

• Srácok, már 3 éve nincs szükségünk a második pillérre, vagy ellopják, vagy nem működik, de nem bánjuk.

• Srácok, altatókra van szükségünk, még a teljesítményetek 40%-át sem érjük el, de ugyanolyan, méltányos támogatásokat akarunk, mint ti.

Mert ha ezt elmondanánk brüsszeli gazdatársainknak, akkor szerintem azok hígtrágya szórók nem Brüsszel felé mutatnának...

A mi gyönyörű országunk mezőgazdasági minisztere, aki támogatja a brüsszeli gazdák sztrájkját, példaképnek kellene lennie. Legalábbis Huliak miniszter számára. Ezen elv szerint ő kellene, hogy legyen a szerencsejáték elleni sztrájkok fő támogatója... de még sokat kell tanulnunk.

Forrás:

Martin Ondras

Elképesztően vicces jelenet bukkant fel Budapesten, ahonnan már sok évvel ezelőtt kitiltották a traktorokat az emlékezetes gazdatüntetés hatására, amely az utolsó értelmezhető gazdálkodói összefogás volt 2009-ben.
A brüsszeli utcai harcos megint elkezdett lázadozni Brüsszel ellen, miután a fapados repülőgéppel traumatizálva megjárta az 1950-es évek óta hanyatló Nyugatot. Berendelt egy brüsszeli agrártámogatásból vásárolt 50 milliós Fendt 718 traktort valamelyik hűséges csatlósától, begurult a brüsszeli állatjóléti támogatásból tartott marhák trágyájával szerényen megrakott, brüsszeli támogatásból beszerzett pótkocsival a Lövőház utcába (ne feledjük, már csak a gazdálkodók kevesebb, mint 8%-a tart állatot a kormány elhibázott mezőgazdasági stratégiájának köszönhetően), majd akkurátusan ledöntötték volna a ganyét a brüsszeli támogatásból lerakott térkőre.

A tét nagy, 160 ezer gazdálkodótól akarják elvenni a területalapú támogatást – jelezte az egyik legfőbb kifogásukat.

„Nincs érdemi szakmai vita, csak kommunikáció és hitegetés” – nyilatkozta a Viággazdaságnak Cseh Tibor, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszervezetek Szövetségének (Magosz) főtitkára, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara alelnöke.

Bambajó a duma, de a valóság ismét több árnyalatban is eltér a felvázolt látomástól.
A kiszivárgott tervezet, mint az elnevezése is mutatja, tervezet, amelyet 2023 óta tárgyal az Európai Parlament és a 2028-tól kezdődő új agrártámogatási rendszert készíti elő, ezért a szakmai egyeztetés már rég folyhatna, ha volna olyan magyar agrárfunkcionárius, aki nem Porszívó Tomi angol nyelviskolájába járt és nem azonnal egy hároméves gyerek tantrumával reagálnának le egy további szakmai egyeztetés előtt álló javaslatot.
A tervezet egyébként nem lehetett nagy újdonság a minisztérium számára, mivel előkészítésében aktívan részt vett a magyar kormány, mint az Európai Unió soros elnöke. A magyar kormányt a tárgyalások során ráadásul Banai Péter Benő képviselte. Az a Banai, aki az MNB felügyelőbizottságában asszisztálta végig a Matolcsy féle 650 milliárd forintos bankrablást.

Miért kell finanszírozni a mezőgazdaságot?

Annak ellenére, hogy az élelmiszer-termelés milyen jelentős szerepet tölt be, és hogy az átlagjövedelem nőtt az elmúlt 20 évben, a mezőgazdasági termelők jövedelme még mindig majdnem 40%-kal alacsonyabb, mint a nem mezőgazdasági ágazatokban dolgozók jövedelme.

Az agrár-élelmiszeripar az EU egyik legnagyobb gazdasági ágazata, amely 40 millió munkahelyet biztosít. Mintegy 10 millió mezőgazdasági termelő dolgozik annak érdekében, hogy kiváló minőségű és megfizethető élelmiszerek álljanak rendelkezésre. A mezőgazdasági ágazat azonban más ágazatokhoz képest egyedi kihívásokkal szembesül: nagymértékben függ az időjárástól és az éghajlattól, valamint szélsőséges időjárási eseményeknek – így például aszályoknak vagy árvizeknek – van kitéve, ami a termelés ingadozásához vezet, valamint a termeléshez időre és tervezésre van szükség, így a kínálat kiigazítása késéssel valósul meg
Ez piaci instabilitást és áringadozást okozhat, ami mellett az agrár-élelmiszeripari ágazat olyan kihívásokkal is szembesül, mint például a globális verseny, a gazdasági és pénzügyi válságok, az éghajlatváltozás, valamint a bemeneti anyagok – köztük az üzemanyag és a műtrágya – árának ingadozásai.

Ezért a gazdálkodók több pillérből kerülnek támogatásra. A KAP (Közös Agrárpolitika) pillérekből a Közös Agrárpolitika két fő részét jelentik: az I. pillért, ami a közvetlen támogatásokat foglalja magában, és a II. pillért, amely a vidékfejlesztési intézkedéseket tartalmazza. Az 1962-ben létrehozott KAP a legrégebbi uniós szakpolitika, amely finanszírozása a 2021–2027-es időszakra vonatkozó uniós költségvetésben jelenleg 386,6 milliárd EUR-t – vagyis uniós polgáronként napi mintegy 0,34 EUR-t – tesz ki.

• KAP I. pillér: Ez a pillér a gazdálkodóknak nyújtott közvetlen támogatásokat tartalmazza, mint például a területalapú támogatások és egyéb agrár-környezetgazdálkodási támogatások.

• KAP II. pillér:

  Ez a pillér a vidékfejlesztési intézkedéseket öleli fel, amelyek célja a vidéki térségek fejlesztése, a mezőgazdaság versenyképességének növelése és a környezet védelme.

Az új KAP Stratégiai Terv célja, hogy ezek a pillérek egységes, egyszerűsített keretrendszerben működjenek, és a korábbi Vidékfejlesztési Program helyébe lép.

Mit is vesz el ki és kitől?

Az Európai Bizottság 2028 — 2034 költségvetési javaslata 2000 milliárd euró, amelyből 865 milliárd (48 %) a nemzeti és regionális partnerségi programok, 410 milliárd (23 %) a versenyképességi alap, 200 milliárd külügyi és segélypolitika, ebben 100 milliárd (5 %) Ukrajna újjáépítésére. Ez egyébként évente nagyjából annyi, amennyit az EU (a magyar kormány által is jóváhagyott módon) most évente Ukrajna megsegítésére fordít.
Szó sincs tehát arról, hogy “a költségvetés negyede Ukrajnába menne”, ahogyan azt a magyar kormány állítja.

A közös agrárpolitika (KAP) az uniós költségvetés negyedét teszi ki, amely a mezőgazdaságban tapasztalható drasztikus jövedelemkülönbségek miatt egyértelmű reformra szorul.
Az Európai Bizottság készülő agrártámogatási reformterve ezért jelentős változásokat hozhat a magyar mezőgazdaság számára. A kiszivárgott dokumentum szerint a jelenlegi területalapú támogatások rendszere megszűnne, helyét egy jövedelemalapú, célzott finanszírozási modell venné át. A változás nem csupán technikai átalakítás: a teljes hazai agrártámogatási struktúrát új alapokra helyezi, aminek következményei a magyar gazdálkodók közti erőviszonyokat is jelentősen módosíthatják.
A most nyilvánosságra került tervezet szerint a következő hosszú távú költségvetés tervezetében megszüntetnék a KAP második pillérét, ami jelenleg a vidékfejlesztési programokat finanszírozza. Ezek a programok környezetvédelmi kezdeményezéseket, mezőgazdasági beruházásokat és vidéki közösségek fejlesztését támogatják.

Helyette egy új mechanizmust vázol fel, amit egyetlen alap támogatna, az Európai Gazdasági, Területi, Társadalmi, Vidéki és Tengeri Fenntartható Jóléti és Biztonsági Alap. A tervezet szerint ez nagyobb rugalmasságot és egyszerűsítést eredményezne.A Bizottság szerint az összevonásnak köszönhetően a tagállamoknak több lehetőségük lenne majd a gazdálkodók és a vidéki közösségek előtt álló kihívások kezelésére. Ez olyan elemeket tartalmazna, mint az infrastruktúra fejlesztése, a digitális, víz- és energiaellátási szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a készségfejlesztés és a generációváltás támogatása.

Az Európai Bizottság azt javasolja a 2028-tól kezdődő többéves pénzügyi keret kapcsán, hogy azt három nagy és két kisebb fejezetre osszák:

• Nemzeti és Regionális Alap – 865 milliárd euró, a teljes költségvetés 48 százaléka.

• Versenyképességi Alap – 410 milliárd euró, a teljes költségvetés 23 százaléka.

• Globális Európa – 200 milliárd euró, a teljes költségvetés 11 százaléka.

• Erasmus+ és AgoraEU programok – 60 milliárd euró, 3 százalék.

• Egyéb kiadások, például hiteltörlesztés – 16 százalék.

A jelenlegi fejezetek helyett a koronavírus-járvány utáni helyreállítási alaphoz hasonlóan mind a 27 tagállamnak létrehoznának egy-egy külön nemzeti borítékot, amelyen keresztül érkeznének a források – ez a Nemzeti és Regionális Alap.

Nehéz az eddigi különböző alapokban megtalálni a megfelelőt, és nagyon sok átfedés van közöttük, amikkel lehetőségeket veszítünk el

– érvelt von der Leyen az MFF új rendszere mellett, ami szerinte egyszerűbb és átláthatóbb lenne a jelenleginél. Mint arra felhívta a figyelmet, az eddigi 52 alap helyett összesen 16 alap lesz, amelyeket ezután a fentebb sorolt 5 fejezeten belül osztanak szét. Maga a KAP sem létezne önálló büdzséként, hanem egy Nemzeti és regionális partnerségi alapba olvadna, és eltűnhet a két pillére. Ugyanakkor létrejönne egy Versenyképességi alap, melyből több, korábban kettes pilléres KAP-cél is finanszírozható lenne.

A KAP II. pillérének jó része tehát kikerülne az agrárbüdzséből, más részei (AKG, ÖKO) viszont megmaradnának közvetlen kifizetésként – de nem ezen a néven és nem ezekkel a feltételekkel lennének elérhetőek. A jövőbeni agrárbüdzsé csak azokat a forrásokat tartalmazná, amelyek közvetlenül szolgálják a mezőgazdasági termelést. Könnyen lehet, hogy a falufejlesztés, az élelmiszeripar, de akár az agrárium gépbeszerzési és építési fejlesztései is a Versenyképességi Alaphoz tartoznának, de ezeket csak ősszel fogjuk megtudni.

Mivel egyelőre nem lehet átlátni, melyik célt hová sorolnák, nehéz értelmezni azt az információt, hogy 300 milliárd eurót különítenének el az agrárium közvetlen kifizetéseire. Ez 87 milliárd euróval kevesebb, mint a jelenlegi a KAP-forrás (-22,5%), de ha kivesszük belőle a fenti beruházási és fejlesztési célokat, akkor nem jelentene csökkenést a közvetlen kifizetésekben.

A Nemzeti és Regionális Alap alá vonták össze az olyan eddigi alapokat, mint az agrártámogatásokat nyújtó közös agrárpolitikát (KAP), a lemaradt régiók fejlesztését célzó Kohéziós Alapot vagy a szociális támogatásokat, de a tervezet szerint a migráció elleni védekezésre és a határmenedzsmentre is ezen alapból lehetne uniós forrásokat kérni. Ezzel a ponttal azért merülnek fel kérdések, mert a migránsok ellen felhúzott GYODA és az agrártámogatás szerintem nem egy alapból fedezendő - gondolom az EU parlamentben dolgozó képviselőink is hasonlóan gondolkoznak.

Viszont van egy nagyon fontos kitétele az új támogatási keret igénybevételének, ami azonnal érthetővé teszi a kormányhisztériát:

Az Európai Bizottság álláspontja világos: a jogállamiság tiszteletben tartása nélkül senki sem kap pénzt.

Ugye, ugye, már meg is van az ok a lázadozásra.

2024-ben a magyar agrárium nettó vállalkozói jövedelme 548,3 milliárd Ft volt. Ebben benne vannak a termelési támogatások, például a földalapú-nak nevezett jövedelem-kiegészítő támogatás is. A közvetlen termelési támogatások összege 2024-ben 660,8 milliárd forint volt. Ez az összeg nagyobb, mint az ágazat összes nettó jövedelme. Ezen felül a magyar mezőgazdasági szereplők még kaptak 595 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást, így összesen 1256 milliárd Ft uniós és nemzeti támogatás jutott az ágazatnak. Az összes támogatás 62%-át az uniós pénzek adták.

A fentieket csak azért írom, hogy olvasóim lássák: uniós támogatások nélkül brutálisan veszteséges lenne a magyar agrárium.

Van der Leyen a napokban jelentette ki, hogy a következő költségvetési ciklusban már a mezőgazdasági támogatások sem kapnak kivételt a jogállamisági feltételek nem teljesítése esetén. Azaz nem csak a kohéziós pénzeket nem fogják folyósítani, hanem a "földalapút" sem.

Nem árt, ha a Fideszes gazdák ezt tudják. Azaz, ha marad az orbáni uralom 2026 után, 2028-tól kezdve az EU nem fog agrártámogatásokat sem utalni. - írta Raskó György

Ennek megvitatására a legjobb megoldásnak azt találták ki Felcsúton, hogy lázadásként egy pólós papírdobozból érett marhatrágyát szórnak le Veres Tibor, a NER negyedik leggazdagabb vállalkozójának épülete elé, ahol történetesen az Európai Unió Háza is megtalálható a Millenáris Irodaházak MODERN épületében. A papírdobozra azért volt szükség, mert a szokásos dilettantizmusnak köszönhetően nem tudtak betolatni a póttal a lelakatolt parkolásgátlóval lezárt utcába, ezért jöhetett a lázadók életének legnehezebb fizikai munkája: munkásokkal belekapartattak villával a dobozba két lapátnyi trágyát, majd némi séta után kiöntötték az oszlop tövébe.

A jelenlegi rendszer háttere és problémái

2024-ben Magyarország összesen 1 256 milliárd forint agrár- és vidékfejlesztési támogatást kapott, amelynek 62%-a (779 milliárd forint) uniós forrásból érkezett. Ez jól mutatja, hogy a hazai agrárium milyen mértékben támaszkodik az EU-s kifizetésekre. A támogatási struktúra eddig döntően területalapú volt: minél nagyobb földterülettel rendelkezett egy gazdálkodó, annál nagyobb összeghez jutott. Ez a modell azonban az elmúlt években egyre élesebb kritikák kereszttüzébe került, mivel nem ösztönözte a fenntarthatóbb termelési formákat és nem nyújtott kellő segítséget a kisebb, hátrányos helyzetben lévő gazdáknak. Az agrártámogatások 80%-a a felső 20%-ban található, legnagyobb vállakozóhoz és intézményhez került, a maradék 20% támogatáson pedig osztozhatott a 150 000 kisebb gazdálkodó. Az intézmény kitétel azért fontos, mert az agráriumban dolgozók mellett a NÉBIH, NAK és a MÁK is milliárdokat kap minden évben a gonosz Brüsszeltől, vagy épp a szuvenír önkormányzati utak felújítását is szívesebben végzik brüsszeli támogatásból.

A támogatási adatok a legkevésbé sem transzparensek

A 2024-ben beérkezett 779 milliárd agrár- és vidékfejlesztési támogatásból csak 136 milliárd kifizetését lehet megtalálni a támogatáskeresőben számtalan jogcím alatt, kevesebb, mint 18 500 kedvezményezettnél (számos kedvezményezett több jogcím alatt is megtalálható). Ez kevesebb, mint 10%-a annak, mint ahányan támogatási kérelmet adtak be.
A 2024-es évben a magyarországi egységes, agrár- és vidékfejlesztési támogatási kérelmek tekintetében az alábbi adatok állnak rendelkezésre:

• Egységes kérelmek: 2024-ben összesen 159 500 termelő nyújtott be támogatási kérelmet, amely közel 4,98 millió hektárnyi területet fedett le1.

• Alaptámogatás: E jogcím keretében 143 500 gazda részesült támogatásban az év végéig10.

• Újraelosztó támogatás: 143 000 termelő kapott forrást ezen a jogcímen 2024-ben10.

• Termeléshez kötött támogatások: Ezekre a támogatásokra mintegy 41 000 gazdálkodó nyújtott be kérelmet10.

Kiemelendő, hogy a különböző támogatási formák esetében a kérelmezők száma átfedhet, vagyis egy gazdálkodó több programban is részt vehetett.
779 milliárdból mindössze 136 milliárd kifizetése található meg 2024-ben.
Hol van a többi kifizetett pénz?

A támogatáselosztás azonban egyre inkább torzította a versenyt a nagyüzemek és a kistermelők között. Az is elgondolkodtató, hogy a területalapú támogatások jelentős részét nem aktív gazdálkodók vették igénybe, hanem olyan földtulajdonosok, akik nem folytattak tényleges mezőgazdasági tevékenységet, földbérlet formájában szipolyozva ki a pénzt az agráriumból. A rendszer reformjára tehát több szempontból is szükség volt.

A jövedelemalapú támogatási szemlélet bevezetése

A Brüsszelben keringő javaslat értelmében a jelenlegi területalapú támogatások megszűnnének, helyüket jövedelemhez kötött, erősen differenciált támogatási formák vennék át. A tervek szerint a kifizetéseket nem földterület alapján, hanem a gazdálkodók tényleges mezőgazdasági jövedelme vagy gazdasági hátrányossága szerint ítélnék oda. Különös hangsúlyt kapnának azok a termelők, akik a mezőgazdasági szektorban valóban tevékenyen részt vesznek, különösen pedig:

• fiatal és új gazdák,

• nők a mezőgazdaságban,

• családi és kistermelők,

• olyan gazdálkodók, akik vegyes (növénytermesztési és állattenyésztési) tevékenységet folytatnak,

• természeti csapásokkal sújtott térségekben élők.

Az új rendszer célja tehát, hogy a hátrányos helyzetű gazdaságokat hozza előnybe, ezzel csökkentve a jelenlegi rendszerből eredő strukturális torzulásokat. Erre hatalmas szükség volna, mert kihal a vidék az elavult technológiával termelő, összefogásra nem képes kis gazdálkodók versenyképetelensége miatt. Az Európai Unió 300 milliárd eurót fordítana majd a gazdák jövedelemtámogatására, míg a leszakadt régiók fejlesztésére 218 milliárd eurót különítene el az Európai Bizottság. A középtávú pénzügyi keret (MFF) most már az EU-alapok teljes összegéből, 2 billió euróból legalább 300 milliárd eurót biztosít a mezőgazdasági jövedelemtámogatásra. Ez körülbelül egynegyedével kevesebb, mint a 2021 és 2027 között rendelkezésre álló 387 milliárd euró. A falvak felújítására szánt források azonban a jövőben már nem részei a KAP-alapoknak.

Degresszió és felső plafon: a nagygazdák kiszorulása

Az átalakuló támogatási mechanizmus a nagyobb földtulajdonnal rendelkezők számára különösen kedvezőtlen változásokat vetít előre. A dokumentum alapján már 90 hektár fölött megkezdődne a támogatás mértékének lépcsőzetes, radikális csökkentése, míg 450 hektárnál teljesen megszűnne a jogosultság bármiféle területalapú támogatásra.

A rendszer anyagi vonatkozásainak konkrét számait is közölték. Az éves támogatási összeg csökkenésének mértéke:

• 20 000–50 000 euró között 25%-kal,

• 50 000–75 000 euró között 50%-kal,

• 75 000–100 000 euró között 75%-kal.

A maximum kapható összeg pedig legfeljebb 100 000 euró lenne, efelett semmilyen támogatás nem járna, még akkor sem, ha több gazdálkodó egy jogi személy ellenőrzése alatt állna. Ez a mai árfolyamon számolva a jelenlegi kifizetési rendszerben az jelenti, hogy az elvonás már 160 hektáros üzemméretnél elkezdődne és 800 hektárnál válna teljessé. Egy német szakíró elégedetten állapította meg, hogy az ottani gazdaságok 80 százalékát egyáltalán nem érintené ez a szabályozás. Magyarországon sem érintené elvonás az üzemnek 73 százalékát a KSH legutolsó összesítése szerint, csakhogy a fennmaradó 27 százalék a mezőgazdasági terület 47 százalékát műveli!
Így már érthető a felháborodás: az egyébként szintén minimális profittal, értelmetlenül magas önköltséggel termelő, feldolgozatlan gabonát értékesítő, nagy agrárcégek életben maradása nehezen megvalósítható a brüsszeli adományok nélkül.

Új jogosultsági feltételek és társadalmi szűrők

A reform másik újdonsága, hogy a támogatás csak valódi mezőgazdasági termelőknek járna, azaz kizárnák a passzív földtulajdonosokat és a formálisan, de nem ténylegesen gazdálkodó szereplőket. A Bizottság elvárása szerint a támogatás minimum valamiféle mezőgazdasági tevékenységhez kötődjön, még ha az nem is kizárólagos profilja a kedvezményezettnek.

Egy komolyabb társadalmi szűrő is bevezetésre kerülne: 2032-től megszűnne a jogosultság azok számára, akik elérték a nyugdíjkorhatárt és öregségi nyugdíjban részesülnek. Ez az intézkedés generációváltásra ösztönözhet, ugyanakkor jelentős feszültséget okozhat azok körében, akik életkoruk ellenére aktívan gazdálkodnának tovább. A mezőgazdaságra és a vidéki közösségekre vonatkozó finanszírozási szabályok egyszerűbbek lesznek, beleértve a kifizetéseket, az ellenőrzéseket és az auditokat.

Speciális szabályok a kistermelők és alternatív programok számára

A javaslat tartalmazza egy opcionális, maximum 3 ezer eurót biztosító kistermelői támogatás bevezetését is, amelyet a tagállamok maguk szabályozhatnának különböző termelői csoportok számára. Ezeknek a kisebb szereplőknek való célzott támogatás célja a versenyhátrány kompenzálása és a fiatal, kezdő vagy alacsony tőkéjű gazdák rendszerben tartása lenne.

A dokumentum arra is utal, hogy az új rendszer szigorítása nem biztos, hogy kiterjed az Agro-Ökológiai Programra (AÖP) – azaz e program kivételt képezhetne az új plafonok és fokozatok alól. Ez a rugalmasságos lehetőség némi mozgásteret adhat a tagállamoknak a fenntarthatósági célok elérése érdekében.

Politikai következmények, tagállami viták

Bár a dokumentum hivatalos elfogadása még hátravan, a kiszivárogtatás időzítése már most erőteljes reakciókat vált ki szakmai és politikai körökben. Egyes források szerint a szivárogtatás szándékos volt, hogy Brüsszel előzetesen felmérhesse a lehetséges társadalmi visszhangot és alkupozíciókat. A tagállamok között bizonyosan komoly viták várhatók, főként azokban az országokban, ahol a nagybirtokos modell dominál, mint például Magyarországon vagy Németország keleti tartományaiban.

A változások ideológiai háttere nem új: már 2021-ben készült olyan német kormányzati szakértői jelentés, amely a területalapú támogatások radikális átalakítását sürgette. A rendszer célzottabbá tétele, vagyis hogy ne minden termelő részesüljön egységesen támogatásban, hanem csak azok, akik valóban rászorulók, korábban is megjelent szakmai anyagokban. Egyes vélemények szerint a reformfolyamat időzítése Ukrajna lehetséges csatlakozásával is összefüggésbe hozható, amely újabb jelentős agrárpiaci szereplőként kaphat támogatást az EU költségvetéséből.

Kilátások és magyar érdekek

A magyar agrárszektor számára döntő jelentőségű lesz, hogyan alakulnak az uniós tárgyalások és miként tudja a kormány a hazai érdekeket érvényesíteni. A lépcsőzetesen csökkenő támogatás, a területi plafon, a nyugdíjas korosztály kizárása, valamint a kistermelők kiemelt pozicionálása alapvetően újrarajzolja az agrárszektor belső erőviszonyait.

Ha a javaslat változatlanul lép életbe, a jövőben a gazdálkodás mérete helyett a gazdálkodó szociális és gazdasági státusza számít majd támogatási szempontból. A magyar mezőgazdasági döntéshozóknak ezért fel kell készülniük az új támogatási logika keretein belüli stratégiai alkalmazkodásra – legyen szó akár birtokrendezésről, generációváltásról vagy új értékláncok kiépítéséről. A reform ugyan kihívásokat rejt, de lehetőséget is adhat egy igazságosabb és fenntarthatóbb agrármodell kialakítására, amelyet nem láttunk az 1960-as évek óta.

Ne feledjük, a vidék csak akkor marad életben, ha megélhetést biztosít a legkisebb gazdálkodónak is a tájban és nem csak néhány sok ezer hektáros búzabánya próbál a talajpusztításban élen járó kolhoztechnológiájával a feldolgozatlan gabonaexportra termelni. A magyarok érdeke az egészséges élelmiszer biztosítása egy egészséges tájban és a támogatások jelenleg több kárt okoznak, mint hasznot, ahogy egy kiszáradó országban a talaj- és erdőpusztító nagy cégeket támogatják.
Az egészséges tájhasználatot figyelembe vevő agrárpolitika csak a támogatások átalakításával oldható meg, amelyben már helye van a tájgazdálkodásnak, a vízmegtartásnak, az esőfolyosóknak és sok-sok állatnak, amelyek biztosítják a biodiverzitást.
A kiszivárgott dokumentum jó alapot jelent a tárgyalásokhoz egy élhető vidéket felvázoló agrárpolitikának, de annál rosszabb hír a mezőgazdaságot csak tőkeszivattyúnak tartó oligarcháknak.
A lázadás után megkezdődhet a valódi egyeztetés, de majd meglátjuk, ki fogja befejezni.

Az egyik leggyakrabban feltett kérdés, amikor az emberek megtudják, hogy a fák képesek esőt hozni, a következő: mekkora területet kell helyreállítanunk ahhoz, hogy a helyi esők visszatérjenek?

Először is fontos megérteni, hogy a helyi esőképződés sok tényezőtől függ, többek között attól, hogy a légköri nedvesség hogyan jut be és ki egy régióba. Figyelembe kell vennünk a helyi páratartalom szintjét is, és azt, hogy a párolgás képes-e eléggé megemelni a páratartalmat ahhoz, hogy átlépje a kondenzáció küszöbét. Ezen túlmenően döntő fontosságú annak tisztázása, hogy a cél a csapadék mennyiségének növelése helyben vagy távolabb, a széllel szemben. A több száz kilométerrel távolabbi csapadékmennyiség növelése is még mindig előnyös lehet az eredeti terület számára, mivel az eső által táplált folyók visszaáramolhatnak, feltöltve a helyi vízforrásokat.
Ez a Kárpát medence léptékében azt jelenti, hogy a nagy víztestekkel összefüggő Somogy megyei új erdők képesek lehetnek a Homokhátságon vagy még keletebbre is csapadékot generálni a szelek függvényében. Vagy akár a Kárpátok csapadékkékképzésében is szerepet játszhatnak a magyar erdők növelése a vízvisszatartással ellátott területeken.

Millán Millán meteorológus hosszú éveken át tanulmányozta, hogy az erdők és vizes élőhelyek pusztulása Spanyolországban hogyan okozta az ország csapadékveszteségét. Először közösségi gyűlésekből és helyi ismeretekből származó megfigyeléseket gyűjtött, majd kifinomultabb megfigyelések, érzékelők és éghajlati modellek segítségével követte nyomon, hol emelkedik a vízgőz, hol képződnek felhők, és hol esik - vagy nem esik - az eső. Ily módon részletes képet alkotott az esőzéseket előidéző mikrometeorológiai folyamatokról. Millán hasonló mintákat vizsgált a világ más régióiban is. Kutatásai alapján Millán úgy becsülte, hogy viszonylag sík terepen körülbelül 10 km × 10 km (10 000 hektár) helyreállított erdőkre és vizes élőhelyekre lenne szükség a helyi esőzések regenerálásához.

Millán becslését azóta pontosabb tanulmányok is alátámasztották. Ronny Meier légkörkutató 2021-ben egy légkörkutatókból álló csoportot vezetett annak vizsgálatára, hogy a földhasználat hogyan befolyásolja a csapadékmennyiséget a nagyrészt mérsékelt éghajlatú Európában. Nagyjából 11 km × 7 km (7700 hektár) méretű cellákat vizsgáltak, és azt találták, hogy azokon a területeken, ahol 20%-kal több az erdősültség, lényegesen több eső esett. A 2021-es, "Empirical estimate of forestation-induced precipitation changes in Europe," című tanulmányukban 1512 helyszínt vizsgáltak a kontinensen, és megerősítették, hogy az erdősültség kézzelfogható hatással van a helyi csapadékmennyiségre. Vizsgálati területük hasonló léptékű volt, mint amit Millán javasolt. Eredményeik azt sugallják, hogy egy 10 km × 10 km-es terület akár 20%-ának helyreállítása is elegendő lehet a csapadékmennyiség növeléséhez. Lehetséges, hogy még a kisebb területen végzett beavatkozásoknak is lehet hatása, de kutatásuk nem vizsgálta ezeket a kisebb léptékeket.

2019-ben Oliver Branch és Volker Wulfmeyer, a Hohenheimi Egyetem klímakutatói egy klímamodellt dolgoztak ki, hogy megvizsgálják a nagy kiterjedésű jojoba faültetvények hatását a regionális csapadékmennyiségre. Szimulálták egy 100 km × 100 km-es terület jojobafákkal való beültetésének hatását Izrael és Omán sivatagjaiban. A szimuláció tartalmazta a víz mozgását a talajban és a jojobafák transzspirációs sebességét. Eredményeik azt mutatták, hogy az ilyen ültetvények valóban növelnék a csapadékmennyiséget, de nem eléggé ahhoz, hogy a fákat teljes mértékben fenntartsák. A fák olyan nyomásváltozást idéznének elő, amely a szelet az ültetvény felé fordítja. A fák súrlódása turbulenciát kelt, és elősegíti a feláramlást, ami segít az eső kialakulásában. Tekintettel e régiók rendkívüli szárazságára, lényegesen több párolgásra lenne szükség ahhoz, hogy a légkör páratartalma olyan szintre emelkedjen, ahol a vízgőz felhőkké tudna kondenzálódni. Ez azt sugallja, hogy valószínűleg sokkal nagyobb területet kellene helyreállítani ahhoz, hogy a sivatagi környezetben következetes csapadék hulljon. A tanulmány nem vizsgálta, hogy a kisebb ültetvények hasonló hatást tudnának-e elérni.

Az anekdotikus esetek további betekintést nyújtanak abba, hogy milyen mértékű helyi helyreállításra van szükség az esőzések befolyásolásához. Az észak-mexikói Chihuahuan-sivatagban az évtizedek óta tartó túllegeltetés miatt nagy területeken tömörödött a talaj és gyér a növényzet. A Water in Plain Sight című könyvben Judith Schwartz leírja, hogyan látogattak el olyan gazdákhoz, akik holisztikus legeltetési módszerekkel helyreállítottak egy körülbelül 32 km × 32 km-es területet - vagyis 102 400 hektárt - három birtokon keresztül. A száraz évszakban gyakran esett eső a helyreállított földjeiken, míg a szomszédos, még mindig leromlott területek szárazak maradtak. Ez arra utal, hogy a 32 km × 32 km-nél kisebb léptékű helyreállítási erőfeszítések még száraz környezetben is befolyásolhatják a helyi csapadékviszonyokat. A jojobaültetvény-szimulációval összehasonlítva azt is meg lehet fontolni, hogy a regenerálódó gyepek megfelelőbbek lehetnek az ilyen éghajlati viszonyok között. A jojobafák nem állítják helyre olyan jól a fák közötti talajt, és a talaj megkeményedik. A száraz éghajlaton a füves területek és a szavannák így hatékonyabban helyreállíthatják a talaj egészségét, javítva a beszivárgást, és a talaj nedvességdinamikájának javításával potenciálisan tartósabb csapadékot támogatva. Ha több az eső, a fák jobbá válnak az eső helyreállítására. A fák egyik tulajdonsága, hogy képesek lelassítani a fölöttük lévő levegőt, egy turbulens réteget létrehozva, amely lelassítja a vízgőzmolekulákat, így nagyobb esélyük van arra, hogy felhőcseppekké alakuljanak.

P.S. Meher-Homji kutató 1979-ben végzett tanulmánya az indiai Karnataka nyugati részén, ahol szubtrópusi éghajlat uralkodik, az esőzések mintázatáról szintén ad némi támpontot arra vonatkozóan, hogy a földhasználat mennyire befolyásolja az esőt. Elemezték 29 esőmérő állomás adatait, amelyek egymástól legalább 40 km távolságra voltak egymástól. Ezek az állomások erdős és erdőirtott területeken helyezkedtek el. Azt találták, hogy az erdőirtás a csapadékmennyiség mérhető csökkenéséhez vezetett, kivéve a tengerparti állomásokat, amelyek továbbra is kaptak nedvességet az óceánból. Ez arra utal, hogy van egy 40 km × 40 km-nél kisebb szárazföldi skála, amely befolyásolja az esőt. [Meher-Homji 1979]

A terepviszonyok meghatározzák, hogy mekkora területet kell helyreállítani. Egy völgyben a közeli hegyek részben megakadályozhatják a légköri nedvesség távozását. Ezekben az esetekben kevesebb földterületet kell helyreállítani, mielőtt az eső visszatérne. Rajendra Singh, akit "India vízügyi szakembereként" ismernek, megállapította, hogy a völgyek esetében már 1,5 km × 1,5 km és 2,8 km × 2,8 km (225-784 hektár) közötti területek helyreállítása is hozhat csapadékot, köszönhetően a fokozott vízvisszatartásnak és a domborzati hatásoknak.

Az indiai Maharashtra tartomány Paani Cup nevű kezdeményezésében 8000 falu épített víznyelőket és tavakat az esővíz felfogására és beszivárgására. Miután feltöltötték víztározóikat, elkezdték az erdők újratelepítését. Ezeknek a falvaknak a területe változó volt, de körülbelül 2,8 km × 2,8 km (784 hektár). Mivel ennyi falu végez helyreállítást, a szél felőli falvak is részesülnek a szél felőli falvak helyreállításának előnyeiből. E falvak közül sokan hegyvidéki területeken helyezkedtek el, és így részesülhettek a völgyhatásból. Azok a falvak, amelyek esőadatokat vezettek, a csapadék mennyiségének növekedését tapasztalták. A közeli, földjeiket nem helyreállító falvak esőadataival való összehasonlítás hiányában azonban nem lehet biztosan megállapítani, hogy a globális felmelegedés vagy más hosszú távú éghajlati ingadozások okozták-e az esőzés növekedését. Ha a szomszédos falvakban kevesebb eső esett volna, vagy ugyanannyi eső esett volna a földjeiken, akkor biztosabban tudnánk a helyreállítási munkálatoknak tulajdonítani a csapadék növekedését.

Egy különösen figyelemre méltó eset Ernst Götsch svájci agronómusé, aki a brazíliai Bahiában mintegy 2,2 km × 2,2 km (484 hektár) nagyságú leromlott földterületet állított helyre. Az eredetileg kivágott és legelővé tömörített földterület súlyosan leromlott. Götsch az általa kifejlesztett, az ökológiai szukcesszión és a növényi sokféleségen alapuló módszert alkalmazta, amely a későbbiekben Syntropic Agriculture néven vált ismertté. Idővel földje visszanyerte termékenységét, feltöltötte a víztartó rétegeket, és tizenhét patak egész éves vízhozamát kezdte támogatni, amelyek korábban csak az év egy részében folytak. A regionális aszályok idején az ő földje még mindig kapott csapadékot, míg a szomszédoké nem. A földjére látogatók arról beszéltek, hogy az ő földje felett felhőket láttak, míg a szomszédos ingatlanok felhőtlenek maradtak.

Felmerül a kérdés: miért volt képes Götsch földje, mivel nem egy völgyben volt, az esőt ilyen kisebb léptékben, a Millán becslésének kb. 1/20-ed részénél visszaállítani? A válasz valószínűleg azzal a gazdag biológiai sokféleséggel függ össze, amelyet a Szintropikus Mezőgazdaság módszerével sikerült létrehozni. (A Szintropikus Mezőgazdaság később világhírnévre tett szert a gazdag biomassza miatt, és az emberek szerte a világon elkezdték gyakorolni a módszerét). A biológiai sokféleség gazdagabb talajt és több talajtakarót hoz létre, ami azt jelenti, hogy a föld jobban képes elnyelni a csapadékot és feltölteni a víztartó rétegeket. Ez fenntartja a patakok vízhozamát, és a parti növényzetet a száraz évszakban is hidratáltan tartja - ez az úgynevezett lassú víz példája. A feltöltött víztartó rétegek növelhetik a csapadékmennyiséget a talajvizet felszínre hozó és elpárolgó fák révén. Millán 10 x 10 kilométeres becslése lehet, hogy nem vette figyelembe a víztartó rétegek hatásait. A lassú víz koncepció lényege, hogy az esős évszak vizét a víztartó rétegekben felfogják, hogy a száraz évszakban is rendelkezésre álljon. Gondoljunk arra, hogy az esős évszak viharainak jelentős része a száraz évszakban visszapárologtatható, hogy esőt hozzon létre.

Egy másik ok, amiért Götsch földjén a Millán becslésénél kisebb léptékben is sikerülhetett esőt létrehozni, az lehetett, hogy rengeteg gombaspóra, fa terpén és baktérium volt, amelyek fel tudtak lebegni az égbe, majd a vízgőzt felhőkké és esővé nukleálva felhővé és esővé alakítani.

A föld helyreállítása az eső visszahozásának egyik módja

A folyók és a víztartó rétegek helyreállítása szintén visszahozhatja az esőt. Az ellenőrző gátak, a szivárgó gátak és a hódgátak lelassíthatják a patakok vizét, ami lehetővé teszi, hogy a víz a szomszédos árterekbe és víztartó rétegekbe szivárogjon. A fák ezt a talajvizet a száraz évszakban felhozhatják és elvezethetik, így segítve az eső kialakulását. Valer Clark és Josiah Austin 20 000 kis kőgátat helyezett el az 728 hektáros arizonai földjükön keresztülfolyó patakon. Ezáltal a téli csúcsvízhozam csökkent, a folyó vízhozama pedig máskor 28%-kal nőtt. A patak négy héttel tovább folyt a száraz évszakban. A növényzet zöldebbé vált a patak melletti ártereken. A víztározók feltöltődtek. Azt, hogy mekkora mennyiségű patak helyreállítása szükséges az eső visszahozásához, még nem vizsgálták ennyire, de sejteni lehet, hogy ha elég lassú vízi műtárgyat helyezünk el, hogy 10 km × 10 km hidrológiáját befolyásoljuk, az visszahozhatja az esőt.

Ez a fajta helyreállítás úgy is megtörténhet, hogy a hódokat szabadon engedjük, ahol olyan gátakat építenek, amelyek növelik a vizes élőhelyeket és helyreállítják a víztartó rétegeket. A hódokat mostanában kezdik dicsérni a helyi önkormányzatok és a gazdák a talajvíz-helyreállítási képességeik miatt. A kutatóknak azt a kérdést kell jobban megvizsgálniuk, hogy a hódok mennyire tudják visszahozni az esőt.

Összefoglalva: mekkora területet kell helyreállítanunk ahhoz, hogy visszahozzuk az esőt? Ez a helyi viszonyoktól függ. De van néhány tanulmány és történet, amely hasznos becslésekkel szolgál. Van egy 100 km x 100 km-es szimulációnk egy monokultúrás ültetvényről a sivatagban, ahol nehezebb csapadékot generálni. Van egy tényleges példa egy 32km x 32km-es helyről a sivatagban, ahol esett az eső, amikor a szomszédos helyeken nem. Egy szubtrópusi éghajlaton végzett kutatás, amely 40 km × 40 km-es körzetekben vizsgálta az esőzések különbségeit, megállapította, hogy az erdők befolyásolták az esőzést. Egy meteorológus becslése szerint a szükséges terület közelebb van a 10 km × 10 km-hez. Egy légkörkutatási tanulmány szerint egy 11 km × 7 km-es terület mindössze 20%-ának helyreállítása mérsékelt éghajlaton (Európában) már eredményes lehet. Bizonyos esetekben a biológiai sokféleségben és talajnedvességben gazdag, a víztartó rétegeket feltöltő, nagyon hatékony helyreállításhoz mindössze 2,2 km × 2,2 km-es területre van szükség trópusi éghajlaton. A völgyekben, ahol a domborzati viszonyok segítik a nedvesség megkötését, akár 1,5 km × 1,5 km is elegendő lehet az eső helyreállításához.

Hogyan állítsuk helyre a föld- és vízrendszereket?

Számos fontos tényezőt kell figyelembe venni. Először is, a meglévő idős ökoszisztémák megőrzése alapvető fontosságú. Ezek a területek pótolhatatlan ökológiai funkciókat és biológiai sokféleséget biztosítanak, ezért mindenhol, ahol megmaradnak, meg kell őket védeni.

Az is fontos, hogy megértsük, mi volt a táj egykoron - eredetileg erdő, szavanna vagy vizes élőhely volt. Ez a történelmi kontextus útmutatást nyújt ahhoz, hogy milyen ökoszisztéma helyreállítása a legmegfelelőbb. Az erdők általában hatékonyabbak a víz elpárologtatásában és a csapadéktermelésben. Szárazabb környezetben azonban a szavannák vagy füves területek alkalmasabbak lehetnek. Ezek még mindig képesek elnyelni a csapadékot és visszaadni a nedvességet a légkörnek, de fenntartásukhoz kevesebb vízre van szükség.

Az egyik leghatékonyabb stratégia az lehet, ha hagyjuk, hogy a természet újravaduljon. Az olyan állatok, mint a madarak, mókusok és majmok természetes módon szórják szét a magokat, és segítenek az ökoszisztémák idővel történő megújulásában. Ahol lehetséges, az ilyen jellegű természetes erdőtelepítés lehetővé tétele fenntarthatóbb lehet, mint a közvetlen emberi beavatkozás.

Gyakran a vízkörforgás helyreállításával lehet a legjobban kezdeni. A Maharatra Paani Kupán a falvak a vízgyűjtő medrek és tavak építésével kezdték. A Száhel-övezetet átszelő afrikai Nagy Zöld Fal projektben a leghatékonyabb erdőtelepítési erőfeszítések némelyike olyan technikákat alkalmazott, mint a magok elhelyezése zai-gödrökbe - kis mélyedésekbe, amelyek összegyűjtik a vizet - vagy félhold alakú medrekbe, amelyek felfogják és visszatartják az esőt. A Water Storiesmunkatársaihoz hasonló szakemberek - Zach Weiss, Nick Steiner és mások - általában úgy kezdik a helyreállítást, hogy először a víz körforgására összpontosítanak, teraszokat, tavakat és más olyan elemeket használnak, amelyek lassítják az esővizet, és a talajba szűrve feltöltik a víztartó rétegeket.

A vízgazdálkodásról való gondolkodás hasznos kerete Brock Dolmantól származik, aki a "Lassítsd le, süllyeszd el,oszlasd el" kifejezést alkotta meg a hatékony hidrológiai helyreállítás leírására. Az eső helyreállítására ezt a mondatot kiterjesztettem:
"Slow it, sink it, spread it, lift it, hop it", és hozzáadtam egy második képletet: "Lift ≤ Sink."

Az "emelés" arra utal, ahogyan a fák gyökerei felhozzák a talajvizet, míg az "ugrálás" arra utal, ahogyan a nedvesség elpárolog, majd később eső formájában - gyakran a közelben - lehull a kis vízkörforgáson keresztül (a csapadék újrahasznosítása). Ezek a lépések együttesen egy körforgást írnak le: a víz lelassul, a talajba süllyed, szétterül a földön, a növényzet felemeli, majd átszivárog, és esővé válik.

Az "Emelés ≤ Süllyedés " kifejezés egy alapvető ökológiai egyensúlyt fejez ki: a légkörbe emelt vízmennyiségnek kisebbnek vagy egyenlőnek kell lennie a süllyesztett és tárolt vízmennyiséggel - különben a rendszer fenntarthatatlanná válik. Például a kaliforniai Közép-völgyben jobb lenne feltölteni a víztartó rétegeket, és olyan fákat vagy növényeket termeszteni, amelyek a feltöltési aránynál kisebb mértékben emelik fel a vizet, mint a nagy vízfelhasználású növények, például a mandula és a gyapot ültetése, amelyek Lift > Sink állapotokhoz vezettek.

Egy másik szempont, hogy őshonos vagy nem őshonos fajokat használjunk-e. Az őshonos növények általában jobban alkalmazkodnak a helyi körülményekhez, kevésbé hajlamosak a betegségekre, és kevésbé zavarják a vízkörforgást. Ez egy árnyalt vita arról, hogy mely nem őshonos fajok lehetnek rendben - egy klímaváltozással és kiszáradással erősen érintett területen valószínűleg új fajok már jobban teljesítenek, mint az őshonos növényfajok.

Ehhez szorosan kapcsolódik a polikultúra kontra monokultúra kérdése. A változatos, polikultúrás ültetvények javítják a talaj egészségét, több vizet vesznek fel, és ellenállóbbak a betegségekkel és a tűzzel szemben. Spanyolországban és Portugáliában az őshonos fajokkal történő erdősítésre irányuló erőfeszítések - például a Rewild Spain által vezetett erőfeszítések - sokkal fenntarthatóbbnak bizonyultak, mint a monokultúrás eukaliptuszültetvények, amelyek lecsapolták a talajvizet és növelték az erdőtüzek kockázatát. Hasonlóképpen, a kínai Loess-fennsík helyreállítási projektjében azok a területek, ahol őshonos faültetvényeket telepítettek, sokkal sikeresebbek voltak a talajvízszint fenntartásában, míg azok a területek, ahol nem őshonos fajokat telepítettek, gyakran további kiszáradást okoztak, ami hosszú távú problémákhoz vezethet.

A mai mezőgazdasági területek nagy része egykor erdő vagy vizes élőhely volt. Ezekben az esetekben az olyan agroökológiai megközelítések, mint az agroerdészet - ahol a növényeket fák alatt termesztik - és a vizes élőhelyek helyreállítása segíthet mind az ökológiai, mind a mezőgazdasági termelékenység helyreállításában. Az olyan technikák, mint a permakultúra, a szintropikus mezőgazdaság, az agroökológia és a természetes szekvenciájú gazdálkodás számos eszközt kínálnak a degradált földterületek újjáélesztéséhez.

Végezetül vegyük figyelembe magát a felszínt. Az olyan vízáteresztő felületek, mint a beton és az aszfalt, megakadályozzák, hogy az esővíz beszivárogjon a talajba. A városi területek lecsapolása lehetővé teheti a víztartó rétegek természetes feltöltődését. Ahol a teljes burkolatmentesítés nem kivitelezhető, ott a hagyományos burkolatok vízáteresztő alternatívákkal való helyettesítése jelentős lépés a vízkörforgás helyreállítása felé.

Masanobu Fukuoka, a természetes gazdálkodásáról ismert japán gazdálkodó és filozófus azt mondta: "Egy amerikai sivatagban hirtelen rájöttem, hogy az eső nem az égből hullik - a talajból jön fel. A sivatagok kialakulása nem az eső hiányának köszönhető, hanem az eső azért szűnik meg esni, mert a növényzet eltűnt".

Állítsuk vissza a növényzetet, és ültessük el az esőt.

.....

Források:

(2018) Megacity precipitationsheds reveal tele-connected water security challenges. PLoS ONE 13(3): e0194311. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0194311.

Meher-Homji, V. M. "Repercussions of deforestation on precipitation in Western Karnataka, India". Theoretical and Applied Climatology 28, no. 4 (1980): 385-400

Meier, Ronny, Jonas Schwaab, Sonia I. Seneviratne, Michael Sprenger, Elizabeth Lewis és Edouard L. Davin. "Az erdősítés okozta csapadékváltozások empirikus becslése Európában". Nature Geoscience 14, no. 7 (2021): 473-478

Millán, Millán M. "Extrém hidrometeorológiai események és az éghajlatváltozás előrejelzései Európában". Journal of Hydrology 518 (2014): 206-224.

Staal, Arie, Jolanda JE Theeuwen, Lan Wang-Erlandsson, Nico Wunderling és Stefan C. Dekker. "A csapadékmennyiség célzott növelése mint az erdősítés célja". Global Change Biology 30, no. 1 (2024): e17096.

Szóval, autózol a vidéken, és valami furcsát veszel észre. Az út egyik oldalán egy buja, zöld völgyet látsz, tele fákkal, ahol a reggeli köd a dombok oldalán lóg, és a levegő lágy és párás. Csak néhány kilométerrel arrébb, a domb másik oldalán, a táj barna és kiszáradt, ritka növényzettel és a száraz levegőben kavargó porral. Mindkét hely ugyanazt az időjárást kapja, ugyanazon az égen fekszik, mégis az egyik bőséges csapadéknak köszönhetően virágzik, míg a másik szomjúsággal küzd. Tudom, hogy általában nem ilyen drámai a helyzet, de érted, mire gondolok. Alig 10 kilométerre egy hely zöldellő, fák árnyékában, nedvességtől gazdag, madárdalban gazdag, rendszeres csapadékú, míg a szomszédja kiszáradt és csendes. Ez nem ritka. Mindenhol és mindig ez történik. A saját régióban a zöld völgyek és a barna hegygerincek között, vagy egész országokban, amelyeket az esőzés áldottnak vagy átkozottnak tűnik. Mi folyik itt? Miért tűnik úgy, hogy a természet kedvencei vannak?

A válasz nem titokzatos időjárási istenekben, mágikus kemtrélekben és jégerekben vagy véletlenszerű légköri káoszban rejlik. Kiderült, hogy az esőzés egyszerű, megfigyelhető törvényeket követ, olyan elveket, amelyek annyira egyértelműek, hogy ha egyszer megérted őket, mindenhol látni fogod őket. Ennél is fontosabb, hogy rájössz, hogy nem vagyunk az időjárási viszonyok passzív áldozatai. Aktív résztvevői vagyunk a föld és az ég közötti táncnak, és ha megértjük a lépéseket, segíthetünk koreografálni az eredményt. Ez a tánc évezredek óta zajlik, de csak nemrég kezdtük megérteni a szabályait.

Minden növény, minden talajfolt, minden domb és völgy folyamatosan párbeszédben áll a fölötte lévő légkörrel, befolyásolva, hogy az ég bőkezű lesz-e a nedvességével, vagy visszatartja azt.

Ha a tájak képesek esőt létrehozni, akkor a föld gyógyításával segíthetünk gyógyítani az eget is. Ha megértjük, hogyan működik ez a tánc, akkor elkezdhetjük átalakítani a szárazságra hajlamos területeket esővel áldott régiókká, nem drága technológiával vagy az éghajlat manipulálásával, hanem a természet saját tervével együttműködve. Kezdjük azzal, hogy megértjük a három alapelvet, amely szabályozza az eső rejtett táncát.

I. rész: A három egyetemes elv

1. alapelv: Az ég tükrözi a földet – amit lent látsz, azt kapod fent

Az első és legfontosabb törvény a következő: „Ahogy a föld, úgy az ég”.
A kopár föld kopár eget teremt, míg az élő, virágzó föld élő eget tükröz. Képzeljük el, hogy a föld folyamatosan „lélegzik” az éggel. Ahogy a leheletünk bepárásítja a tükröt, és megmutatja, mi történik a testünkben, úgy tükrözi az ég is, mi történik a földön. Ez nem költészet, hanem a fizika működése, ami minden nap, minden pillanatban megtörténik. Ha egy forró nyári napon a parkolóból az erdőbe sétálunk, azonnal érezzük a különbséget. Az aszfalt sugározza a hőt, ami nyugtalan és kaotikus levegőt teremt, és azok a csillogó hullámok keletkeznek, amiket a forró aszfalt felett látsz. De lépj be az erdőbe, és a levegő lágy és stabil lesz. A fák a természet légkondicionáló rendszerének működnek, nem csak árnyékot adnak, hanem aktívan hűtik és párásítják a körülöttük lévő levegőt. Ez a különbség nem marad a talajszinten, hanem felfelé halad, és több ezer méterrel feljebb is hatással van a felhők képződésére. A leromlott tájból származó kaotikus forró levegő kaotikus időjárást eredményez: hirtelen záporok, amelyek árvizeket okoznak, majd hosszú száraz időszakok következnek. Az egészséges tájból származó stabil, nedves levegő stabil időjárást eredményez: gyengéd, rendszeres esőzések, amelyek beszivárognak a talajba, ahelyett, hogy lefolynának. Ezt az elvet szinte bárhol megfigyelhetjük. Figyeljük meg, hogy a viharok gyakran inkább az erdők és hegyek felett kezdődnek, mint a városok vagy a kopár mezők felett. Figyeljük meg, hogy a reggeli köd a fák körül gyűlik össze, de ritkán a beton felett. Figyeljünk oda

2. alapelv: A víz köti össze a Földet az éggel

A második elv azt mutatja, hogy a víz végtelen párbeszédet teremt a föld és az ég között. A növények a természet légkondicionálóiként működnek, folyamatosan nedvességet és biológiai esőmagokat adnak a légkörbe egy elegáns folyamat során, amely a talajt és a felhőket egy töretlen ciklusban köti össze. Így működik ez a láthatatlan folyórendszer: a gyökerek vizet vonnak ki a talajból, a szárak felfelé szállítják, a levelek pedig láthatatlan pára formájában bocsátják ki a légkörbe. Ez nem csak növénybiológia, hanem klímamérnöki munka (Trenberth et al., 2007). Minden levél egy apró párásító, minden fa egy nedvességszivattyú, amely táplálja a felhőket. Ezt az elvet közvetlenül is megtapasztalhatjuk. Egy nyári reggelen sétáljunk mezítláb a gyepről a betonútra. Érezzük, milyen különbség van a talpunk alatt? A fű hűvös és puha, mert aktívan nedvességet pumpál a levegőbe, saját mikroklímát teremtve. A beton forró és kemény, mert élettelen felület, amely csak elnyeli és sugározza a hőt. Ez a különbség drámaian növekszik. Egyetlen nagy fa naponta több száz liter vizet bocsáthat ki a légkörbe. Az erdő annyi nedvességet és biológiai esőmagot pumpál a levegőbe, hogy saját időjárási rendszert hoz létre. A tudósok felfedezték, hogy az Amazonas esőerdő valójában ennek a folyamatnak köszönhetően hozza létre saját csapadékának nagy részét, a fák nem csak az esőtől függenek, hanem aktívan elő is állítják azt. A rendszer szépsége abban rejlik, hogy önmagát erősíti. Minél több növényzet van, annál több nedvesség van a levegőben - amíg van elegendő nedvesség a talajban.

3. alapelv: A víznek időre és térre van szüksége, hogy megtehesse a csodáját

A harmadik elv lehet a legfontosabb azok számára, akik ezekkel a rendszerekkel szeretnének dolgozni: a gyors víz rombol, a lassú víz életet teremt.
Amikor a víz túl gyorsan mozog a tájban, lefolyik a tetőkről, száguld az utcákon, elárasztja a leromlott talajt, rombolóvá válik. Elszállítja a termőtalajt, eróziót okoz, és eltűnik, mielőtt bármilyen jót tehetne. De amikor a víz lassan mozog, beszivárog az egészséges talajba, gyengéden áramlik a növényzeten, ideiglenesen összegyűlik a természetes mélyedésekben és lassan beszivárog, akkor az élet alapjává válik.
A természetnek egyszerű szabálya van a víz kezelésére:

Az egészséges tájakon mindenhol olyan rendszereket láthatunk, amelyek pontosan ezt teszik. Az erdő talaját levelek borítják, amelyek tompítják az esőzéseket és segítik azok lassú beszivárgását. Kanyargós patakok, amelyek elosztják a vizet az ártereken. Gyökérzetek, amelyek számtalan apró csatornát hoznak létre, hogy a víz mélyen behatolhasson a talajba. Ezt az elvet a saját kertjében is megfigyelheti. Heves eső után figyelje meg, hogyan viselkedik a víz a különböző felületeken. A betonon vagy a tömör talajon gyorsan lefolyik, gyakran eróziót okozva. De a jó növényzettel és laza talajjal rendelkező területeken ugyanannyi eső gyengéden beszivárog, táplálja a növényeket és pótolja a talajvizet.
Ez az elv magyarázza, miért pusztítják a villámárvizek el a városokat, míg az erdőkben nem keletkezik ilyen, még akkor sem, ha ugyanannyi csapadék hullik rájuk. Nem az a kérdés, hogy mennyi eső esik, hanem az, hogy a táj hogyan kezeli azt. A gyors tájkép árvíz-szárazság ciklusokat hoz létre: túl sok víz esik, amikor esik, és nem marad elég nedvesség az esőzések között. A lassú tájkép stabilitást teremt: egyenletes beszivárgás esőzések alatt, tartós nedvesség az esőzések között. A varázslat akkor történik, amikor a víznek van ideje kölcsönhatásba lépni az élő rendszerekkel. A lassú víz táplálja a talajszervezeteket, támogatja a gyökérzetet, feltölti a víztartó rétegeket és fenntartja a talaj és az ég közötti nedvességcserét. A gyors víz ezek közül semmit sem tesz, csak problémákat okoz és eltűnik.
Ennek az elvnek a megértése azért fontos, mert rávilágít arra, hogy az esővíz kezelése nem csak arról szól, hogy minél több vizet szerezzünk az égből. Arról szól, hogy olyan tájat hozzunk létre, amely képes kezelni a rendelkezésre álló vizet, és minden cseppet befektetéssé alakít a jövőbeli ellenálló képességbe, ahelyett, hogy ideiglenes káosz forrásává válna.

II. rész: Az esőzés törvényei – a természet egyszerű szabályai

Most, hogy megértettük az alapelveket, nézzük meg közelebbről azokat a konkrét törvényeket, amelyek a csapadék kialakulását szabályozzák. Ezek nem bonyolult meteorológiai elméletek, hanem egyszerű szabályok, amelyeket a természetben megfigyelhetünk, és amelyek megmagyarázzák, miért vonzza az eső egyes helyeket, míg másokat elkerül.

1- „A táncpartner törvénye” – Miért kell a felhőknek valami, amibe kapaszkodhatnak?

Mi okozza valójában az esőt?

Itt van valami, ami meglephet: a levegő körülötted valószínűleg tele van láthatatlan vízgőzzel, de ez a pára önmagában nem válhat esővé. A vízgőz olyan, mint láthatatlan táncosok, akik az égen lebegnek, és partnert keresnek a tánchoz. Partnerek nélkül a táncosok csak lebegnek, függetlenül attól, hogy mennyi nedvesség van a levegőben. Mi tehát ezek a titokzatos táncpartnerek? Apró részecskék, amelyeket a növények bocsátanak ki a légkörbe, mikroszkopikus pollen, gombaspórák, baktériumok és más szerves vegyületek (Carslaw et al., 2010). A tudósok „felhő kondenzációs magoknak” nevezik őket, de gondolj rájuk úgy, mint a természet módjára, hogy a vízpárának valamihez tapadjon.

És itt jön a legszebb rész: a növények folyamatosan tartanak ilyen mikroszkopikus táncpartikat. Minden alkalommal, amikor sétálunk egy kertben és érezzük azt a friss „zöld” illatot, valójában ezeket a részecskéket lélegzik be. Minden alkalommal, amikor pollen borítja az autónkat, látható bizonyítékát látjuk annak a láthatatlan, felhőket képező anyagnak, amelyet a növények bocsátanak a levegőbe. Ezt láthatja: Legközelebb, amikor kora reggel kimegy, figyelje meg, hogy a köd és a pára hogyan képződik a fák és a növényzet körül, de ritkán a beton vagy az aszfalt felett. Ez a táncpartner-törvény működése. A fák több millió apró magot biztosítanak a vízpára kondenzációjához, míg a beton nem kínál semmit, amihez a nedvesség tapadhatna.

Ezért az erdős területek következetesen több csapadékot kapnak, mint a szomszédos gyepes területek, még akkor is, ha azonos időjárási viszonyok uralkodnak. De ami ezt a törvényt igazán hatékonnyá teszi, az az, hogy a különböző növények különböző típusú és mennyiségű részecskéket termelnek. Egyes fák, mint a fenyő és az eukaliptusz, abszolút bajnokok a felhőkondenzációs magok létrehozásában. Olyanok, mint egy nagyon jó DJ egy táncos bulin: hirtelen mindenki részt akar venni. Ez megmagyarázza azt, amit talán már észrevett: miért vonzanak bizonyos típusú tájak több reggeli harmatot, több ködöt, több olyan lágy, párás levegőt, amely annyira eltér a száraz, steril környezettől. Nem csak arról van szó, hogy ezek a helyek hűvösebbek vagy védettebbek, hanem aktívan megteremtik a feltételeket a levegőben lévő nedvesség kondenzációjához.

2- „A Goldilocks-törvény” – Miért vannak olyan helyek, ahol az eső pont megfelelő?

Miért emelkedik és hűl le a levegő?

A levegő alapvetően lusta. Csak akkor emelkedik fel a légkörbe, ha a körülmények pont megfelelőek, nem túl meleg, nem túl hideg, hanem valahol a tökéletes középzónában, amelyet a meteorológusok „konvekcióra ideálisnak” neveznek. Képzeljük el a levegőt úgy, mint egy embert, aki hétvégén reggel próbál felkelni az ágyból. Ha a szoba túl hideg, akkor a takaró alatt maradunk (a levegő lent marad). Ha kellemetlenül meleg van, akkor nyugtalanul forgolódunk, de nem igazán kelünk fel produktív módon (kaotikus, romboló időjárás). De amikor a hőmérséklet pont megfelelő, akkor természetesen felkelünk, és nyugodtan, produktív módon kezdjük a napot. A növények a természet termosztátjai, amelyek megteremtik ezeket a „pontosan megfelelő” feltételeket. Folyamatos vízpára-kibocsátásuk révén mérséklik a hőmérsékletet és stabil feltételeket teremtenek, amelyek elősegítik a levegő enyhe és egyenletes emelkedését. A túl meleg levegő heves, kaotikus feláramlásokhoz vezet, amelyek súlyos viharokat okoznak, de kevés hasznos csapadékot hoznak. A túl hideg idő pedig a levegő stagnálásához vezet, amely soha nem emelkedik elég magasra ahhoz, hogy esőfelhők képződjenek.

Érezni lehet: Figyeljen arra, hogy a nap folyamán mennyire eltérő a levegő érzete a különböző környezetekben. Az erdőben vagy a növényzetben gazdag területeken a hőmérséklet stabilabbnak és kellemesebbnek tűnik, még szélsőséges időjárás esetén is. A levegő inkább „lágy”, mint kemény. A beton vagy a csupasz talaj felett a hőmérséklet ingadozása nagyobb, és a levegő gyakran fullasztóan melegnek vagy kellemetlenül száraznak tűnik.

Ezért tűnik úgy, hogy egyes tájakon természetesen kellemes az időjárás, míg másokon szélsőséges időjárási viszonyok uralkodnak. A növényzet szó szerint mérsékli a légköri viszonyokat, és fenntartja azt az ideális állapotot, amelyben a legvalószínűbb a gyengéd, termékeny esőzések előfordulása.
Ha elpusztítjuk a növényzetet és nem biztosítunk takarást a talaj felszínén, mint például a csupaszra művelt szántóföldeken, az esőképződés esélye a minimumra csökken, míg a csapadék pusztító viharokkal fog érkezni az erős feláramlásokból.

3- „A légtér törvénye” – Hogyan kommunikálnak egymással a föld és az ég?

Miért változik az időjárás attól függően, hogy mi van alatta?

A légkör alsó rétege, nagyjából a talaj felett 1,6 km-es magasságban, a föld „légzőterének” felel meg. Minden, ami a földön történik, közvetlenül befolyásolja ezt a réteget, és minden, ami ebben a rétegben történik, közvetlenül hatással van a felette lévő felhőképződésre (Stull, 1988). Képzeljük el ezt a légzőteret egy fordítónak, ahol a föld „nyelve” átalakul az ég „nyelvére”. Az egészséges föld hűvös, nedves, stabil hangon szól, amit az ég „csináljunk egy kis esőt”ként értelmez. A leromlott föld forró, száraz, kaotikus hangon szól, amit az ég „vagy csináljunk egy heves vihart, vagy ne essen eső”ként értelmez. A beton és az aszfalt gyorsan felmelegszik, és nyugtalan, turbulens levegőt hoz létre, amely kaotikusan emelkedik. A föld ilyen „kiáltása” gyakran vagy az ég válaszának elmaradásához, vagy hirtelen, heves válaszokhoz vezet, mint például a zivatarok, amelyek túl gyorsan túl sok vizet zúdítanak, majd eltűnnek. A növények ezzel szemben nyugodt, állandó „beszélgetést” folytatnak az éggel. Állandó hűtő és párásító hatásukkal segítik fenntartani a stabil körülményeket ebben a légtérben, ami elősegíti a stabil, megbízható időjárási viszonyokat.

Ezt megfigyelheted: Figyeld meg, hogy az esők gyakran inkább erdők és hegyek felett kezdődnek, mint városok vagy parkolók felett. Ez nem véletlen, hanem a légtér törvényének hatása. A növényzet felett lévő stabil, nedves levegő jobb feltételeket biztosít a felhők szervezett kialakulásához, míg a beépített területek felett lévő kaotikus levegő vagy megakadályozza a felhők kialakulását, vagy olyan instabil körülményeket teremt, amelyek katasztrofális viharokhoz vezetnek.

4- „A hegyek varázslatos törvénye” – Miért befolyásolják a hegyek az időjárást?

Hogyan változtat meg mindent a magasság?

A levegőnek is meg kell dolgoznia, hogy feljusson a dombokra, ahogyan neked is, amikor túrázol. És ahogyan te is elfáradsz és pihenni kell, amikor mászol, a levegő is „elfárad”, amikor emelkedik, és le kell tennie egy részét a terheléséből. A levegő által hordozott terhelés a nedvesség. Ahogy a levegő felmegy a domboldalon, tágul és lehűl (mert a magasabb tengerszint feletti magasságokban kisebb a légnyomás). Ahogy lehűl, nem tud annyi nedvességet megtartani, ezért víz formájában kezd el hullani, felhőkké, majd végül esővé válik (Whiteman, 2000). De itt van a döntő részlet: minél enyhébb a lejtő, annál megbízhatóbb és hasznosabb az eső. A meredek hegyek drámai esőzéseket okozhatnak, de ezek gyakran túl erősek és gyorsak ahhoz, hogy hasznosak legyenek. Az enyhe dombok és a fokozatos magasságváltozások egyenletes, áztató esőket hoznak, amelyeket a táj ténylegesen felhasználhat.

Ezt megtapasztalhatja: Ha olyan helyen él, ahol a tengerszint feletti magasság változatos, akkor valószínűleg észrevette, hogy a hegyvidéki települések időjárása gyakran nagyon eltér a közeli völgyekétől, még akkor is, ha csak néhány kilométer választja el őket egymástól. Minél magasabbra megy, annál nagyobb az esélye, hogy felhőkkel, köddel és csapadékkal találkozik. Ez a hegyek varázslatos törvénye, kis léptékben.

Ez az elv magyarázza, miért növelheti drámaian a helyi csapadékmennyiséget a növényzet stratégiai elhelyezése a dombok lejtőin. A magasságváltozás és a nedvességforrások megfelelő kombinációjának kialakításával (evapotranszpiráció révén) lényegében mesterséges „hegyeket” hozhatunk létre, amelyek elősegítik a csapadékot.

5- „A szél suttogása törvény” – Amikor a szellő segít, és amikor árt

Hogyan befolyásolja a mozgó levegő az eső kialakulását?

A szél lehet az eső legjobb barátja vagy legrosszabb ellensége, attól függően, hogy hogyan viselkedik. A gyengéd, egyenletes szél szállítószalagként működik, a nedvességet egyik helyről a másikra szállítja, és oda juttatja, ahol szükség van rá. A durva, turbulens szél azonban olyan, mint egy zaklató, amely szétszaggatja a felhőket, mielőtt azok esőhullató rendszerekké szerveződhetnének. A különbség abban rejlik, hogy a szél mit talál, amikor áthalad a táj felett. Amikor a szél sima, növényzettel borított felületeken áramlik, általában lamináris marad, egyenletes, rendezett mintázatban áramlik. Amikor akadályokba, durva felületekbe vagy hirtelen hőmérséklet-változásokba ütközik, turbulenssé válik.
A fák és a jól megtervezett növényzet valójában megtaníthatja a szelet a jobb viselkedésre. A szélfogók nem csak blokkolják a szelet, hanem simítják is, csökkentve a turbulenciát és rendezettebb légáramlási mintázatokat hozva létre, amelyek támogatják a felhőképződést, ahelyett, hogy megzavarnák.

Ezt észreveheted: Figyelj oda, hogy a szeles napokon milyen érzés a különböző területeken. Egyes helyeken szeles és kaotikus a levegő, míg máshol szellős, de nyugodt. A védett völgyekben és az erdős területeken gyakran enyhébb szél fúj, amely a levegő mozgását biztosítja, de nem olyan erős. Ezeken a helyeken a szél nem akadályozza, hanem segíti az eső kialakulását.

Ez a törvény magyarázza, miért vannak olyan régiók, ahol szeles időben is megbízható csapadék hullik, míg mások szárazsággal küzdenek, annak ellenére, hogy a szél nedvességet szállít a levegőben. Nem csak a szél vagy a nedvesség jelenlétéről van szó, hanem arról, hogy a táj segít-e ezeket az elemeket produktív időjárási mintázatokba szervezni.
Ezen öt törvény megértése teljes képet ad arról, hogyan működik valójában az esőzés. Nem véletlenszerű vagy rejtélyes, hanem a föld és az ég egymásra hatásának egyszerű, megfigyelhető elveinek kiszámítható eredménye. És ha megérted ezeket a törvényeket, mindenhol lehetőségeket láthatsz arra, hogy velük együttműködj, ahelyett, hogy ellenük dolgoznál.

III. rész: A brazil sikertörténet – Bizonyíték arra, hogy ezek a törvények működnek

De vajon ezek a törvények a valós világban is működnek? Megértésük valóban segíthet-e abban, hogy az aszályra hajlamos tájakat esővel áldott régiókká alakítsuk? A választ az egyik legfigyelemreméltóbb éghajlati sikertörténet adja: Brazília Cerrado régiójának átalakulása.

1. „Hogyan alakította Brazília a gyepterületeket esőcsinálóvá”

Amikor egyszerű törvények nagy változásokat hoznak

A brazíliai Cerrado régen az volt, amit a tudósok udvariasan „degradált gyepnek” neveztek, több ezer négyzetkilométernyi ritkás növényzet, amely alig kapott elegendő csapadékot ahhoz, hogy még a szívós fűfajták is megéljenek. Olyan táj volt, amely mintha örökös szárazságban szenvedett volna: túl kevés eső volt a növényzet fenntartásához, és túl kevés növényzet volt ahhoz, hogy több esőt hozzon.

De a brazil tudósok és földgazdálkodók úgy döntöttek, hogy kipróbálják, működhetnek-e a csapadék törvényei nagy léptékben. Nem használtak drága technológiát, és nem próbálták közvetlenül manipulálni az időjárási rendszereket. Ehelyett szisztematikusan alkalmazták az imént megismert öt törvényt.
Először a táncpartner-törvényt vették célba: olyan fákat ültettek, amelyek kiválóan alkalmasak a felhőkondenzációs magok képzésére. .Olyan fajokat választottak, amelyek hatalmas mennyiségben bocsátanak ki ezeket a mikroszkopikus „táncmeghívókat” a légkörbe, így a vízpára rengeteg partnerrel kondenzálódhat. Ezután a Goldilocks-törvényt alkalmazták azáltal, hogy stabil hőmérsékleti viszonyokat teremtettek, amelyek inkább enyhe, termékeny esőzéseket eredményeznek, mint kaotikus időjárási szélsőségeket. A forró, száraz gyepek helyett, amelyek instabil légtömegeket hoztak létre, olyan növényzetet telepítettek, amely természetesen szabályozza a hőmérsékletet és a páratartalmat. A légtér-törvényt úgy alkalmazták, hogy új erdőik nyugodt, stabil viszonyokat teremtsenek a légkör kritikus alsó rétegében. Ahelyett, hogy a csupasz talajról kaotikusan emelkedő nyugtalan levegő

2. „A mágikus szám felfedezése”

Mennyi földre van szükség az időjárás megváltoztatásához?

A Cerrado-projekt egyik legfontosabb felfedezése az volt, amit a kutatók „mágikus számnak” neveznek, vagyis a regionális időjárási viszonyokra ténylegesen hatást gyakorló minimális erdőterület. Kiderült, hogy a kis erdőfoltok, bármennyire is jól tervezettek, nem okoznak mérhető változást az esőzésekben. A légkör egyszerűen túl nagy ahhoz, hogy kis beavatkozások befolyásolhassák. Van azonban egy küszöbérték, amely felett az erdők elég nagyok ahhoz, hogy párbeszédet kezdeményezzenek az éggel, amelyet az ég valóban észlel és reagál rá. Ez a varázsszám körülbelül 26 négyzetkilométernyi összefüggő erdő (Makarieva & Gorshkov, 2007). Ennél kisebb területen lényegében egy zajos szobában suttogva beszélgetünk, a légkör nem igazán hallja a szavainkat. Ennél nagyobb területen az erdők saját időjárási rendszereket hoznak létre, amelyek sokkal nagyobb területeken befolyásolhatják a csapadékmennyiséget.
Ez a felfedezés azért volt döntő jelentőségű, mert rávilágított arra, hogy a hatékony csapadéknövelés nem arról szól, hogy mindenhol tökéletes erdők legyenek, hanem arról, hogy olyan stratégiai erdőkoncentrációkat hozzunk létre, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy ezeket a természeti törvényeket aktiválják. Gondoljunk csak arra, hogy egy zenekarhoz elegendő számú zenészre van szükség. Néhány szétszórt hangszer nem tud szimfonikus zenét létrehozni, de ha eléri a kritikus tömeget, valami varázslatos történik.
A Cerrado-projekt megállapította, hogy az összekapcsolt erdők még hatékonyabbak, mint az elszigetelt erdők. Amikor több 26 négyzetkilométeres erdőfolt növényzetből álló folyosókkal kapcsolódik össze, azok együttesen működnek, és olyan csapadéknövelő hatást hoznak létre, amely messze túlnyúlik saját határaikon. Ez olyan, mintha több zenekar lenne, amelyek hallják egymást, és harmonikusan játszanak.
Ez az elv magyarázza, miért vannak olyan helyreállítási erőfeszítések, amelyek drámai sikert aratnak, míg mások csak minimális eredményeket hoznak. A sikeresek elérik azt a varázslatos küszöböt, ahol a természet törvényei átveszik az irányítást és felerősítik az emberi erőfeszítéseket. A sikertelenek, bármennyire is jó szándékúak, egyszerűen nem elég nagyok ahhoz, hogy kiváltsák ezeket a légköri reakciókat.

3. „Receptek különböző helyekre”

Hogyan alkalmazhatók ezek a törvények bárhol?

Ezeknek a törvényeknek a megértésének szépsége abban rejlik, hogy mindenhol működnek, de alkalmazásuk konkrét „receptjei” a helyi körülményektől függően változnak. A Cerrado sikertörténete olyan sablont nyújt, amely gyakorlatilag bármilyen éghajlati viszonyokhoz alkalmazható.

• A forró, száraz területeken a kutatók által „vízhatékony” növényeknek nevezett fajokra kell összpontosítani, amelyek korlátozott csapadékmennyiség mellett is képesek túlélni, ugyanakkor kiválóan termelnek felhőcondenzációs magokat. A stratégia itt az, hogy olyan ellenálló erdőket hoznak létre, amelyek elindíthatják a rendszert, és fokozatosan kedvezőbb feltételeket teremtenek, amelyek idővel még több növényzet kialakulását teszik lehetővé. A világ sivatagi régiói már elkezdték alkalmazni ezt a megközelítést, kezdve a szárazságtűrő fákkal, amelyek mindazonáltal aeroszolokat juttatnak a légkörbe.

• A partvidéki területek előnye a bőséges légköri nedvesség, ezért a hangsúly a nedvesség megkötésére és szervezésére helyeződik, a magasság és a stratégiai erdőtelepítés segítségével (Giannakopoulos et al., 2010). A hegyi varázslat törvénye különösen fontos ezeken a területeken, ahol még a megfelelő növényzettel borított szerény dombok is drámaian növelhetik a helyi csapadékmennyiséget. A mediterrán régiókban figyelemre méltó sikereket értek el ezzel a megközelítéssel, a part menti erdők és a teraszos dombok felhasználásával a tengeri nedvesség megkötésére.

• A Cerradohoz hasonló nagy kontinentális területeken a legnagyobb léptékű gondolkodásmódra van szükség, olyan erdőhálózatok létrehozására, amelyek nem csak a meglévő nedvességet fogják be, hanem saját időjárási rendszereket is képesek létrehozni. Itt válik a legfontosabbá a mágikus szám elve, mert a kontinentális belterületeken gyakran több összekapcsolt erdőrendszerre van szükség, amelyek együttesen megbízható csapadékmintákat hoznak létre.

Minden esetben a törvények ugyanazok maradnak, de a hangsúly eltolódik. A száraz régiókban nagy hangsúlyt fektetnek a táncpartner-törvényre, biztosítva, hogy a légkörben lévő minden nedvességnek bőven legyen lehetősége kondenzálódni. A partvidéki régiók a hegyek varázslatos törvényét hangsúlyozzák, kihasználva a domborzat előnyeit. A kontinentális régiókban elsődleges cél a mágikus szám elérése, amikor az erdők elég erősek lesznek ahhoz, hogy saját időjárást teremtsenek.

Figyelemre méltó, hogy az eredmények mennyire konzisztensek a különböző éghajlati viszonyok és kontinensek között. Amikor ezeket a törvényeket szisztematikusan, megfelelő méretekben alkalmazzák, a megbízhatatlan csapadékmennyiséggel küzdő tájak néhány éven belül stabilabb csapadékmintázatok kialakulását mutatják. A Cerrado története nem egyedülálló, csupán egy jól dokumentált példa arra, mi történik, ha a természet törvényeivel együttműködünk, ahelyett, hogy ellenük dolgoznánk. Hasonló átalakulások zajlanak a világszerte leromlott tájakon, bizonyítva, hogy ezek az elvek nem korlátozódnak egy adott régióra vagy éghajlati típusra.

Ezeknek a törvényeknek a megértése és nagyméretű működésének megfigyelése megváltoztatja az esőzésekre és az aszályra vonatkozó gondolkodásunkat. Ahelyett, hogy az időjárást valami nekünk történőnek tekintenénk, elkezdjük úgy látni, mint valami olyasmit, amelynek kialakításában részt vehetünk. Ahelyett, hogy tehetetlennek érezzük magunkat a változó csapadékmintákkal szemben, elkezdhetjük olyan tájakat tervezni, amelyek aktívan hozzájárulnak a bőséges csapadék kialakulásához.

IV. rész: Gyakorlati útmutató

Hogyan alakítsd a földedet esőcsinálóvá

Most jön az izgalmas rész: ezeket a törvényeket alkalmazni a saját környezetedben. Akár háztáji kertet gondozol, egy legelőt állítasz helyre, vagy egy bioregionális projektet irányítasz, ezek az elvek remekül alkalmazhatók. A kulcs az, hogy megtanuld olvasni a tájadat, mint egy időjárás-nyomozó. Értsd meg, mit mond az égnek, majd segíts neki, hogy egy jobbat mondjon.

Olvassa el a tájat, mint egy időjárás-nyomozó

Milyen jelekből lehet megmondani, hogy hol fog esni az eső?

1. nyom: Kövessétek a vizet!
Hová akar menni a víz, amikor esik az eső? Ne csak a hirtelen árvizeket figyelje! Figyeljen a finom jelekre: hol gyűlik össze a legvastagabb harmat? Hol marad nedves a talaj egy szitálás után? Ezek a beszélgetési zónák, ahol a föld és az ég már ugyanazon a nyelven beszélnek.

2. nyom: Rajzoljuk le a táncpartnereket
Keressen olyan helyeket, ahol a növényzet buja. Ott a természet máris nedvességet és részecskéket juttat a levegőbe, amelyekre a felhők kialakulásához szükség van. Ennek ellentéte? Száraz, törékeny területek, ahol a növényzet nehezen boldogul. Ezek a lehetőségeket rejtő foltok, kezdje ott!

3. nyom: A magasság előny
Még a kis dombok és lejtők is mozgásba hozhatják az esőt. Egy-két méteres emelkedés is mini hegyként hat, ha megfelelő fákkal párosul. Ne hagyja figyelmen kívül a finom domborzatot, mert annak függőleges hatása a szem előtt rejtőzik.

4. nyom: Hallgass a szélre!
Hol fúj a szél gyengéden? Hol tombol és szórja szét a leveleket? A sima, védett területek segítik a felhők kialakulását. A szélsőséges, viharos területek szétszórják őket. A szélirányok megmutatják, hol kell szélfogókat ültetni vagy növényi áramlási csatornákat kialakítani.

5. nyom: Figyelje meg, hogyan mozog a víz
Figyelje meg a csapadékvizet. Rohan, erodál és eltűnik? Vagy lassan folyik, beszivárog és táplálja a talajt? Ahol a víz már most is lassan folyik, ott védje és bővítse a területet. Ahol gyorsan elfolyik, ott alakítsa át és tartsa vissza.
Ne feledje: a gyors víz rombol, a lassú víz életet teremt.

Saját esőprojekt indítása

Hogyan kezdjünk el változtatni az időjáráson?

Nincs szükség nagy költségvetésre vagy bonyolult eszközökre. Csak kezdje el! Egy fa, egy domb, egy kis talajtakaró – mindez üzenet az égnek.

1. lépés: Mérje fel földje lélegzetét
Sétáljon végig a helyiségben egy forró napon. Hol érez hűvös, párás levegőt, mintha a föld lágyan lélegezne? Hol érez kemény, száraz, nyugtalan levegőt? Ezek az érzések árulják el, hogy milyen „lélegzetet” ad a föld a légkörnek.

2. lépés: Keresse meg a könnyű győzelmeket
Kezdje azzal, ami már bevált. Alacsony pontok, árnyékos sarkok, nedves talaj – ezek a szövetségesei. Építsen köréjük. Ezek a területek már tudják, hogyan kell beszélni az éggel.

3. lépés: Tervezzen kapcsolatokra, ne csak növényekre
Ne csak véletlenszerűen ültessen fajokat, hanem alakítson csoportokat. Kombináljon fákat, cserjéket és talajtakaró növényeket, amelyek együtt hűtik a levegőt, megkötik a nedvességet, aeroszolokat bocsátanak ki és védik a talajt.

4. lépés: Alkalmazzuk a Mini Magic Number-t
Nincs szükség 26 négyzetkilométerre, de sűrűségre igen. Egy kis, sűrűn ültetett, egymással együttműködő fajokból álló növényzet nagyobb hatást gyakorol, mint a szétszórt, küszködő egyedek. Gondoljon rá úgy, mint egy ökoszisztéma együttesére, ne pedig szólistákra.

5. lépés: Időhorizontok keverése
Gyors eredményekért használjon gyorsan növekvő úttörőket, hosszú távú struktúra kialakításához pedig lassan növekvőket. Ez olyan, mint egy állványzat felépítése, amelyből később katedrális lesz.

Kezd kicsiben, gondolkodj nagyban
Az a csapadékvíz-gyűjtő kert a házad mellett? Az nem csak vízgyűjtő, hanem a légkör suttogása is. Az a fákból álló sor, ami megvédi a házat a széltől? Az a felhők koreográfiája. Te nem csak kertészkedsz. Mikroklímákat tervezesz.

Hogyan lehet tudni, hogy működik?

Hogyan mérjük a sikert?

Nincs szükséged high-tech érzékelőkre. Az érzékeid fogják elsőként jelzi. Aztán a föld is megmutatja.

1. jel: Érezd a levegő változását
Az első jel gyakran az érzékelés változása. Lágyabb levegő. Hűvösebb délutánok. Maradandó nedvesség. A táj újra életre kel.

2. jel: A harmat és a köd hosszabb ideig marad meg
Figyelj a kora reggelekre. A növényekre tapadó harmat, a földet borító köd – ezek az ég gyengéd válaszai.

3. jel: A nedvesség nem csökken
Észreveszed, hogy a talaj hosszabb ideig nedves marad. A növények kevésbé stresszesnek tűnnek. Az eső nem csak meglátogat, hanem marad is.

4. jel: Vezessen egyszerű naplót
Készítsen fényképeket, rajzoljon térképeket, írjon jegyzeteket. Idővel kezdődnek kirajzolódni a minták. Azok a változások, amelyek eleinte láthatatlanok voltak, egyre szembetűnőbbé válnak.

5. jel: A növekedés terjeszkedni akar
A siker terjed. Az egészséges foltok eljutnak a következőhöz. Hagyja, hogy összekapcsolódjanak. Összevarrja őket egy esőt vonzó szövetré.

V. rész: Az összkép

„A háztáji gazdaságoktól a biológiai régiókig”

A természet törvényeivel való munka legfigyelemreméltóbb tulajdonsága, hogy a kis változások hullámhatást váltanak ki, amely messze túlmutat az eredeti határokon. Ha esőkeretet alakítasz ki a kertedben, nem csak a saját telkedet segíted, hanem a környék páratartalmának és mikroklímájának változásához is hozzájárulsz. Ha a környékén több esővizet vonzó tájkép alakul ki, akkor a vízgyűjtő területek mintázata is megváltozik. A vízgyűjtő területek átalakulásával egész biológiai régiók stabilabb, ellenállóbb éghajlati mintázatok felé mozdulnak el.

Ez nem vágyálom, hanem pontosan ez történt Brazília Cerrado régiójában, és ez kezdődik most a világszerte zajló helyreállítási projektekben is. Az egyéni cselekedetek összekapcsolódnak és regionális időjárási változásokat idéznek elő, mert a légkör nem ismeri a tulajdonhatárokat. Az esőzés törvényei minden szinten érvényesek, a kertben és a kontinensen egyaránt.

Olyan korban élünk, amikor ezeknek az összefüggéseknek a megértése fontosabb, mint valaha. Ahogy a hagyományos időjárási minták egyre kevésbé megbízhatóak, a helyi éghajlati ellenálló képesség kialakításában való aktív részvétel nem csupán előnyös, hanem elengedhetetlen. A vízió egyszerű, de mélyreható: olyan tájképek, amelyek saját ellenálló képességüket alakítják ki, ahelyett, hogy külső rendszerektől függnének a szükségleteik kielégítésében.

Következtetés: A természet meghívása a táncra

"Az eső nem véletlenszerű - hanem válasz"

Térjünk vissza az elején felvetett kérdésre: miért van az, hogy egyes helyeken rengeteg eső esik, míg a szomszédos területeken vízhiány van? Most már tudjuk, hogy a válasz nem rejtélyes és nem véletlenszerű. Ez a táj és a légkör közötti kölcsönhatás előre megjósolható eredménye, amely olyan megbízható törvényeken alapul, mint a gravitáció. A zöld völgy, amely virágzik, míg a barna domb küzd, nem más időjárást tapasztal, hanem más időjárást teremt. Milliókban lebegő táncpartnerek, a gyengéd esőzéseket elősegítő tökéletesen szabályozott hőmérséklet, a szervezett felhőképződést támogató stabil légtér, a levegő nedvességének felszabadulását segítő természetes magasságváltozások és a időjárási rendszerek megfelelő kialakulását lehetővé tevő szélcsend.

Minden egészséges táj folyamatosan párbeszédben áll a fölötte lévő éggel, megtanítva a légkörnek, hogyan kell viselkednie. A leromlott tájak kaotikus tanulságokat adnak, amelyek kaotikus időjárást eredményeznek. A virágzó tájak stabil tanulságokat adnak, amelyek megbízható csapadékot eredményeznek. Ez a megértés mindent megváltoztat. Ahelyett, hogy passzív áldozatai lennénk a felettünk elvonuló időjárási mintáknak, aktív résztvevőkké válunk a bőség feltételeinek megteremtésében. Ahelyett, hogy az aszályt és az árvizeket a klíma megváltoztathatatlan tényeinek tekintenénk, a föld és az ég közötti zavaros kapcsolatok tüneteinek tekintjük őket, amelyeket mi is segíthetünk gyógyítani.

A gyógyuláshoz szükséges eszközök nem bonyolultak és nem drágák. Olyan egyszerűek, mint megérteni, hogy a növények hogyan teremtenek lehetőséget a vízpára kondenzálódására, a növényzet hogyan mérsékli a hőmérsékleti szélsőségeket, az egészséges talaj hogyan segít a víznek lelassulni és beszivárogni, ahelyett, hogy pusztítóan elfolyna. Olyan könnyen elérhetők, mint megfigyelni, hogy a kertben mely területek mutatnak már jó kapcsolatot a nedvességgel, és onnan kiindulva tovább terjeszkedni.

Minden fa, amelyet a légkörre gyakorolt hatásának ismeretében ültetnek, minden esővízgyűjtő kert, amelyet a víz felfogására és beszivárgására terveztek, minden talajréteg, amelyet a növényzet megerősítésére állítottak helyre, hozzájárul a föld és az ég közötti gyógyító kapcsolat megújulásához. Minden apró siker olyan feltételeket teremt, amelyek nagyobb sikereket tesznek lehetővé.

Az eső rejtett tánca mindig is körülöttünk zajlott, de most már ismered a lépéseket. Az ég meghív téged, hogy vegyél részt a tájnak a virágzásához szükséges időjárási viszonyok kialakításában. A táncpartnerek várnak, a zene játszik, és a táj készen áll arra, hogy új lépéseket tanuljon.

A kérdés nem az, hogy ezek a törvények működnek-e, ezt a brazíliai Cerrado és számtalan más sikertörténet már bizonyította. A kérdés az, hogy milyen gyorsan tudunk megtanulni velük együtt dolgozni, ahelyett, hogy ellenük dolgoznánk, milyen gyorsan tudjuk átalakítani a gondolkodásmódunkat a „az időjárás velünk történik” attól a „mi is részt veszünk az időjárás alakításában” felé.

Ez végső soron egy történet a bizonytalanságokkal szembeni cselekvőképességről, arról, hogy rájövünk, hogy sokkal nagyobb hatalmunk van a körülményeinkre, mint azt elképzelni tudnánk. Arról szól, hogy felismerjük: ugyanazok a természeti folyamatok, amelyek a jelenlegi éghajlati kihívásokat okozták, felhasználhatók a szükséges éghajlati megoldások kidolgozásához is.

A föld és az ég közötti tánc minden nap, minden pillanatban folytatódik. Most Ön is csatlakozhat hozzá.

Hivatkozások

• Carslaw, K. S., et al. (2010). A review of natural aerosol interactions and feedbacks on climate. Atmospheric Chemistry and Physics. https://doi.org/10.5194/acp-10-1701-2010

• Giannakopoulos, C., et al. (2010). Impact of climate change on hydrological cycle and Mediterranean ecosystems. Environmental Science & Policy. https://doi.org/10.1007/s10113-011-0219-8

• Makarieva, A. M., & Gorshkov, V. G. (2007). Biotic pump of atmospheric moisture as driver of the hydrological cycle. Hydrology and Earth System Sciences. https://doi.org/10.5194/hess-11-1013-2007

• Oliveira, R. S., et al. (2014). Changes in rainfall patterns and the impact on Cerrado vegetation. Biotropica. https://doi.org/10.5194/we-21-55-2021

• Stull, R. B. (1988). An Introduction to Boundary Layer Meteorology. Springer. https://link.springer.com/book/10.1007/978-94-009-3027-8

• Trenberth, K. E., et al. (2007). Water and energy budgets of hurricanes: Case studies of Ivan and Katrina. Journal of Geophysical Research. https://doi.org/10.1029/2006JD008303

• Whiteman, C. D. (2000). Mountain Meteorology: Fundamentals and Applications. Oxford University Press. https://global.oup.com/academic/product/mountain-meteorology-9780195132717

A videó a kontroll.hu új beszélgetéssorozatának első része, amelyben Timár Gábor geofizikus és Kökény Attila talajmegújító szakértő beszélgetnek a Magyarországot sújtó aszályhelyzetről és a klímaváltozás mezőgazdaságra gyakorolt hatásairól. Kiemelik, hogy a magyar mezőgazdaság jelenleg tragikus állapotban van a csapadék és az öntözővíz hiánya miatt, ami már az élelmiszertermelést is veszélyezteti. Szó esik arról, hogy a birtokviszonyok és az agrártámogatási rendszer nem támogatják a táj fenntartható működtetését, valamint arról, hogy a gazdák túlnyomó többsége csak néhány növényfajt termeszt, ami hosszú távon nem fenntartható. A megoldási lehetőségek között szerepel az erdősítés és változatosabb növénykultúrák telepítése, amelyek segítenék a talajvíz megtartását és a villámárvizek elkerülését is

A videó fő témája a magyarországi mezőgazdaság vízgazdálkodási problémái, különösen az aszály és a csapadékhiány hatása a szántóföldi növénytermesztésre. A beszélgetés arra fókuszál, hogy ha a jelenlegi gyakorlatok és rendszerek nem tudják megfelelően hasznosítani a lehulló esővizet, ami súlyos következményekkel jár az élelmiszertermelésre és a vidéki életre, akkor milyen megoldásokkal tudnánk segíteni az élhető jövő létrehozásában.

Kulcsfontosságú pontok:

• Magyarország mezőgazdasága súlyos vízhiánnyal és aszállyal küzd, ami veszélyezteti a terméshozamokat és a gazdák megélhetését.

• A jelenlegi birtokstruktúra, támogatási rendszer és mezőgazdasági gyakorlatok nem segítik elő a fenntartható vízmegtartást és a táj alkalmazkodóképességét.

• A gazdálkodók többsége kevés növényfajt termeszt talajpusztító módszerekkel, ami rontja a talaj vízmegtartó képességét és növeli a sérülékenységet.

• Szükség lenne a tájhasználat átalakítására, például több erdősítésre és változatosabb növénykultúrákra, hogy jobban megőrizzük a csapadékot és csökkentsük a villámárvizek kockázatát.

• A szakértők hangsúlyozzák, hogy minden lehulló esőcseppet hasznosítani kellene a szántóföldeken, mert a víz az egyik legfontosabb, de egyre szűkösebb erőforrás.

A videó célja felhívni a figyelmet arra, hogy a tájhasználat, a vízgazdálkodás és a mezőgazdasági rendszerek átalakítása nélkül a magyar élelmiszertermelés jövője rövid távon veszélybe kerül.

Gyerekként a kanadai Alberta vidéki településen Russell Schnell-t megbabonázták a viharok, lenyűgözte, ahogy a sötét felhőkből jégesők, megkeményedett vízdarabok csapódnak ki, amelyek a hideg, nedves levegőben golyóként verik a földet.

1968-ban, egyetemistaként segített az Alberta Research Councilnak a jégeső tanulmányozásában, egy olyan projekt keretében, amely 10 000 négyzetmérföldnyi albertai mezőgazdasági területre terjedt ki. Feladata - kideríteni, hogyan alakulhat a felhőkben lévő vízpára jégesővé, egy akkor még nem jól ismert jelenséggé.

A kérdésen töprengve Schnell felidézte, hogy gyerekkorában észrevette, hogy a jégeső leggyakrabban erdők közelében keletkezik, vagy ott, ahol sok a növényzet. Feltételezte, hogy a fák valamilyen szerves anyagot bocsátanak ki a levegőbe, ami a vízpára jéggé alakulását okozza. Amikor Schnell elmondta hipotézisét a légköri tudományok professzorainak, azok azonban kinevették, és elvetették az ötletét, mint egy kezdő, aki nem tudja jobban.

Miért voltak a professzorok ilyen elutasítóak? Csomagoljuk ki ezt egy kicsit. Ennek köze van a normális tudománynak nevezett dologhoz. Thomas Kuhn, "A tudományos forradalmak szerkezete" című könyv szerzője azt írta, hogy a normális tudománynak hosszú időszakai vannak. Ezekben az időszakokban van egy meghatározott paradigma, amelyen belül a tudomány látja a világot, és vannak meghatározott módszerek a problémák megoldására. Az a probléma, hogy miért alakul ki jégeső, olyan rendellenesség volt, amelyet a meglévő magyarázó keretben kellett megoldani, egy olyan keretben, amely csak szervetlen anyagokat, mint felhőkondenzációs magokat tartalmazott. A professzorai "tudták", hogy csak olyan anyagok, mint az óceáni permetből származó só, a sivatagi homok, a tüzek füstje és a gyárakból származó szennyeződések képesek a levegőben lévő vízgőz nukleációjára. Számukra az eső megértése a magas és alacsony nyomású rendszerek, a meleg és hideg légtömegek, a függőleges hőmérsékleti profilok (az ún. lapse rate) tartományában volt keresendő, a napsugárzás hatásának megértésén keresztül, valamint azon keresztül, hogy a szárazföldi és óceáni tömegek hogyan nyelik el és továbbítják a hőt. Ezt a szervetlen dolgok tartományában kellett megtalálni. Schnell bevitte a biológiát olyan területekre, amelyekről úgy gondolták, hogy a biológiának nem kellene részt vennie benne. A biológia rendezetlenebb volt, mint a szervetlen világ - a növények elpusztulhatnak, növekedhetnek, és különböző helyeken szaporodhatnak. Ha a biológiáról volt szó, sokkal több változót kellett figyelembe venni.

Professzorai szerint Schnell akaratlanul is átlépte a normális tudomány határait. A normális tudomány ezen őrzői számára ő egy egyszerű kezdő volt, aki még nem ismerte a fennálló paradigmát, ezért zavart kuncogással kezelték. Most már valóban hasznos, hogy vannak a normális tudomány őrzői. Ez ugyanis megvéd a hamis magyarázatok és elméletek terjedésétől, csökkenti a felesleges erőfeszítéseket, és gyakran hatékony heurisztikát biztosít a kutatáshoz. Ennek azonban az az ára, hogy megnehezítheti az igazság megtalálását, ha az igazság a szokásos tudomány határain kívül esik. Azt a tudományt, ahol új paradigmákat javasolnak, ahol eredeti világnézetek jelennek meg, Thomas Kuhn forradalmi tudománynak nevezte.

Schnell vagy a hamis magyarázat útján járt, vagy a forradalmi meteorológiai tudomány művelésének útján.

Egy új paradigma megalkotásához új összefüggésrendszerek, új kísérletek és új ontológiák kidolgozására van szükség. Egy paradigmát gyakran nem egyetlen feltevés, hanem feltevések egész sora alkotja. Nem egyszerű dolog egy új paradigma létrehozása.

Schnell elgondolkodott azon az ismert tudományon, hogyan keletkeznek a felhőcseppek a magasan lebegő vízpárából. Két alapvető módja volt. Az egyik, amikor a vízpára folyékony vízzé nukleálódik. A másik, amikor a vízpárából jég keletkezik, majd a jég folyékony vízzé olvad.

Érdekes módon a vízpára 0 Celsius-fokon nem válik automatikusan folyadékká vagy jéggé. Ehelyett szuperhűtötté válik. A vízgőz csak -40 Celsius-fokig alakul át jéggé, ha nincsenek részecskék, amelyeken nukleálódhatnának. Ha vannak szervetlen részecskék a levegőben, a vízpára valahol -15 Celsius-fok és -40 Celsius-fok között válik folyékonnyá vagy jéggé. Mivel a légkörben általában kis részecskék lebegnek, a vízpára -40 Celsius-foknál magasabb hőmérsékleten felhővé alakul.

Egy második merész feltételezés segíthet tisztázni, hogy a szerves anyag hogyan hozhatja létre az esőt. A feltételezés szerint a biológiai anyag a vízpára magasabb hőmérsékleten jéggé nukleálódik, mint a szervetlen anyag. Így több jég képződik, mint amikor csak szervetlen anyag volt, és ez a jég jégesővé alakulhatott. Ez azt jelenti, hogy az a tény, hogy a levegőben van biológiai anyag, igen fontossá válik, mert az elősegíti a jég kialakulását olyan hőmérsékleti viszonyok között, amelyekre a nem biológiai eredetű anyag nem képes. Schnell ezért vette észre, hogy a jégeső gyakrabban alakul ki erdők és olyan helyek környékén, ahol sok a növényzet.

Hogy ezt tesztelje, anyagot akart gyűjteni ezeken a helyeken, és megnézni, hogy van-e olyan kondenzációs anyaguk, amely magasabb hőmérsékleten képes kondenzálódni. A kísérletet úgy végezte el, hogy a folyadékot egy hideg talapzatra helyezte, és csökkentette rajta a hőmérsékletet. Azt írta:

Mivel magasabb hőmérsékleten fagyott meg, mint ami a szervetlen magvú víz esetében ismert módon lehetséges, akkor ez arra utal, hogy valamiféle biológiai anyag működött. Később megismételte a kísérletet nyárfákkal és a körülöttük lévő talajjal. Azt írta: "A friss levelek esetében az aktív fagyási magok kialakulása nagyjából 3 héttel a gyűjtés után érte el a csúcspontját. A lehullott levelek esetében a -2°C közeli aktivitás egy héten belül alakult ki. Ilyen aktivitás csak a levegőnek kitett mintákban alakult ki, ami arra utal, hogy az aerob mikroorganizmusok döntő szerepet játszanak az INP (jégmagképző részecskék) kialakulásában. A jól lebomlott levélszemétben az aktivitás -4°C közelében kezdődött, és -10°C-on elérte az anyag grammonkénti¹⁰⁹ INP aktív koncentrációját. A vályog- és agyagminták lényegesen kevesebb aktív INP-t tartalmaztak."

Az anyagot odaadta valakinek az egyetemen, hogy tanulmányozza. Kiderült, hogy a főszereplő, aki a keverék magját képezte, egy baktérium, a Pseudomonas syringae. A baktérium testén egy bizonyos mintázat található, amelynek hatására a vízmolekulák rendezett sorba rendeződtek a baktérium sejtfala mellett, ami aztán természetes módon a víz jéggé kristályosodásához vezetett.

A diploma megszerzése után Schnell belépett a Wyomingi Egyetem légkörtudományi doktori programjába. Továbbra is együttműködött Vali Gábor felhőfizikussal, hogy 1970-ben egy felhőfizikai konferencián bemutassa a baktériumok esőképzéséről szóló elméletet, majd 1972-ben a világ egyik legjelentősebb tudományos folyóiratában, a Nature-ben publikáltak egy tanulmányt az elméletről.

Schnell most már forró nyomon járt, de kevés volt a finanszírozás. Meg akarta nézni, hogy a baktériumos esőmag képződés az esőmag vetés jelensége nem csak helyben, hanem az egész világon előfordul-e. Útnak indult Európába, Ázsiába, Afrikába, hogy füveket és növényeket gyűjtsön, miközben mindössze havi 100 dollárból élt. Voltak napok, amikor alig evett.

Nagy örömére a világ minden táján talált olyan szerves nukleációs molekulákat, amelyek magasabb hőmérsékleten megfagyasztják a vizet. A baktériumok mindenütt esőt vetettek. Schnell és Vali publikálták az eredményeket, és egy 1976-os tanulmányukban azt írták: "A világ minden tájáról származó számos mérés segítségével kimutatták, hogy a légköri jégmag-koncentráció és a csapadékban lévő fagyási magok koncentrációja hasonló éghajlati függést mutat, mint a felszíni biogén magforrásoké. Ez az összefüggés arra utal, hogy a légköri jégmagok nagy része valószínűleg biogén eredetű."

David Sands felfedezései

Montanában 1978-ban Schnell munkájának ismerete nélkül egy növénykórtani professzor szintén a baktériumok és az eső közötti kapcsolatra akart rábukkanni.

David Sands imádta a baktériumokat. Egy Ted-előadásában boldogan, szinte szégyenlősen boldogan mosolyog, mondván: "Bakteriológus vagyok, szeretem a baktériumokat, Petri-csészében is tudnak nőni". Ő egy professzor, akit gyakran kérnek fel a gazdálkodók, hogy segítsen a terményeiket érintő fertőzések kezelésében. Élelmiszer-rendszereink milliárdos rendszerek, és a gazdaságokat folyamatosan különböző betegségek sújtják.

Egy nap felhívta őt egy gazdálkodó a termését ért jégkár miatt. Az ok - egy bizonyos Pseudomonas syringae nevű baktérium. Sands megvizsgálta a helyzetet, kezelte a növényeket, és elpusztította az összes baktériumot. Módszeres gondossággal vizsgálta a leveleket és a talajt a baktérium nyomai után. Egy sem maradt.

De aztán a gazda három héttel később visszahívott - ismét voltak baktériumok. Mi? - gondolja Schnell - Hogy jöhetett vissza? Sands azt feltételezi, hogy a baktérium a légkörben utazott, a szél fújta.

Elhatározta, hogy teszteli hipotézisét. Nos, néhány kísérlet módszeres, szinte unalmas. Ez a kísérlet viszont inkább csavaros természetű volt. Sands kibérel egy kis Cessna 180-as repülőgépet, kidugja a kezét az ablaknyíláson, miközben kezében egy Petri-csészét tart. A gép köröz, leereszkedik, majd 165 méterenként visszafordul, hogy különböző magasságokban gyűjtse a baktériumokat, amitől Sands már hányni akart.

Megérkeznek az eredmények. Valóban vannak baktériumok. És nem csak azt, hanem jégkristályokat is találnak, és a jégkristályokban megtalálják a beléjük szorult apró baktériumokat.

Ez felpörgeti Sands idegsejtjeit. Sands azt mondja: "Alkalmanként előjönnek ezek a megérzések, vagy hipotézisek, a tudomány ezeket megérzéseknek nevezi, olyan elképzelések, amelyekhez nincs elég adatunk". A nagy sejtése szerint a baktériumok a vízpárát esővé alakítják. Tudja, hogy a baktériumok eredményesek a jég létrehozásában, a normálisnál magasabb hőmérsékleten is képesek vizet nukleálni - ezért okoznak fagykárokat a növényeken. A baktériumoknak meg kell találniuk a módját, hogy a légkörből lefelé jussanak és mi lenne jobb megoldás, mint esőt létrehozni, hogy utána a baktériumok kicsapódhassanak távoli földekre is.

......

Az 1980-as években a coloradói síközpontok értesültek a baktériumok bevetésével kapcsolatos kutatásokról, és elkezdték a Pseudomonas syringae-t a levegőbe pumpálni, hogy havat hozzanak létre a síközpontjaik számára.

.....

A bakteriális bioprecipitáció terén a légkör-tudományi irányultságú Schnell és a növénypatológiai irányultságú Sands áttörése után lassú volt a fejlődés. Hosszú évekig nem sok minden történt. Ez nem abnormális viselkedés az új paradigma kutatásában. Az új paradigmák ötletei gyakran hosszú ideig megmaradnak. Ez azért van, mert az ötletek annyira újak, hogy a legtöbb ember nem tudja, mit kezdjen velük. Mivel nem ismerik a tágabb világképet, amelybe beágyazódik, kevésbé tudnak tájékozódni úgy, hogy a sötétben járnak, és csak néhány elszórt kapaszkodó van a kezükben. Nehéz messzire menni úgy, hogy milyen kísérleteket kell elvégezni, milyen rejtvényeket kell megoldani, az nincs megfelelően körülhatárolva. Még nem született meg az, amit Lakatos Imre tudományfilozófus "kutatási programnak" nevezett.

A káoszelmélet Poincare felfedezése után ötven évig ült, mielőtt bárki más jobban belemélyedt volna az elméletbe. Az 1903-ban tett megállapítása, miszerint a differenciálegyenleteknek lehetnek kaotikus megoldásai, annyira bizarr volt, hogy senki sem tudta, hogyan alkalmazza az általános differenciálegyenlet-technikát az eredményeinek további feltárására. Senki sem tudta, hogy milyen tágabb világképet sugallnak az eredményei. Fél évszázaddal később, a számítógépes korszak kezdetéig kellett várni arra, hogy a kaotikus egyenletek körül kialakuljon az intuíció. Ekkor jelent meg egy teljesen új nyelv, a patkó attraktorok, fraktálok és Ljapunov-exponensek nyelve. És ekkor egy egész sor archetipikus rendszer körvonalazódott - kiszámíthatatlanul lengő kettős inga, szárnycsapkodó pillangók, amelyek hurrikánokat indítanak el, ragadozó-zsákmány viszonyok, amelyek kaotikus oszcillációkon mennek keresztül, és a tészta hajtogatása fraktál sokrétűségeket hoz létre.

Harminc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a bakteriális esővetés hipotézise nagyobb teret nyerjen, hogy új archetípusok érkezzenek a kísérletekhez, amelyek bizonyíthatják a hipotézis plauzibilitását. Eltartott egy ideig, amíg a pozitív és negatív visszacsatolási hurkok, az éghajlatszabályozás, a vízciklusok és a csapadék újrahasznosítása (kis vízkörforgás), a biogeokémiai ciklusok és a légi mikrobiomok nyelve összefonódna az eredeti bakteriális elképzeléssel. Csak a 2000-es években kezdődtek workshopok és konferenciák a bioprecipitációról, ami a téma iránti interdiszciplináris érdeklődés hullámát hozta, és a doktoranduszokat és posztdoktoranduszokat az új tudományágba terelte. Eltartott egy ideig, amíg a mikrobiológusok megérezték, hogy saját szakterületük fontos szerepet játszhat a távoli klímatudomány területén, majd úttörőkként végigjárják a tudományos tájat, hogy létrehozzanak egy új tudományágat - az aerobiológiát. Új kérdések merültek fel - hogyan működik a légköri mikrobiális ökoszisztéma? Szaporodott és szaporodott-e a mikrobiom a légkörben? Hogyan befolyásolta a mikrobiom a saját szállítását a szél és a vízpára segítségével a Földön? Időbe telne, amíg a magvetés gondolata a baktériumokról a szerves anyagokra általánosságban is átugrana. A tudósok felfedeznék, hogy a gombaspórák és a zuzmó is képes csapadékot képezni. És a gombák és a zuzmók nem feltétlenül voltak teljesen analógok a baktériumokkal az éghajlati hullámzásukban, sajátos hatással voltak a vízkörforgásra és a hőmérséklet szabályozására.

Egy új mikroorganizmusos éghajlati kozmológia indult el, amelynek kifejtését a második részben folytatom.

Hivatkozások:

Christner, B (2012) Cloudy with a chance of microbes Microbe

Constantinidou HA, Hirano SS, Baker LS, & Upper CD (1990). Atmospheric Dispersal of Ice Nucleation-Active Bacteria: The Role of Rain Phytopathology (80), 934-937 DOI: 10.1094/Phyto-80-934

Creamean, Jessie M., Kaitlyn J. Suski, Daniel Rosenfeld, Alberto Cazorla, Paul J. DeMott, Ryan C. Sullivan, Allen B. White et al. "Dust and biological aerosols from the Sahara and Asia influence precipitation in the western US." science 339, no. 6127 (2013): 1572-1578.

DC Sands, VE Langhans, AL Scharen, G de Smet, The association between bacteria and rain and possible resultant meteorological implications. J Hungarian Meteorol Serv 86, 148–152 (1982)

Hoose C, Kristjánsson JE, & Burrows SM (2010). How important is biological ice nucleation in clouds on a global scale? Environmental Research Letters, 5 (2) DOI: 10.1088/1748-9326/5/2/024009

Morris CE, Sands DC, Vinatzer BA, Glaux C, Guilbaud C, Buffière A, Yan S, Dominguez H, & Thompson BM (2008). The life history of the plant pathogen Pseudomonas syringae is linked to the water cycle. The ISME journal, 2 (3), 321-34 PMID: 18185595

Lundheim R (2002). Physiological and ecological significance of biological ice nucleators. Philosophical transactions of the Royal Society of London. Series B, Biological sciences, 357 (1423), 937-43 PMID: 12171657

Pratt KA, DeMott PJ, French JR, Wang Z, Westphal DL, Heymsfield AJ, Twohy CH, Prenni AJ, & Prather KA (2009). In situ detection of biological particles in cloud ice-crystals Nature Geoscience, 2, 398-401 DOI: 10.1038/ngeo521

Schnell, R., Vali, G. Atmospheric Ice Nuclei from Decomposing Vegetation. Nature 236, 163–165 (1972). https://doi.org/10.1038/236163a0

Vali, Gabor, and Russell C. Schnell. "Looking back: An account of how ice nucleation by bacteria was discovered (1963 to about mid-1980s). Part I: The basics." Bulletin of the American Meteorological Society 105, no. 4 (2024): E778-E788. https://journals.ametsoc.org/view/journals/bams/105/4/BAMS-D-23-0114.1.xml

Schnell, Russell C., and Gabor Vali. "Looking back: An account of how ice nucleation by bacteria was discovered (1963 to about mid-1980s). Part II: Broadening the scope." Bulletin of the American Meteorological Society 105, no. 6 (2024): E1004-E1014. https://journals.ametsoc.org/view/journals/bams/105/6/BAMS-D-23-0115.1.xml

Sesartic A., Lohmann U., & Storelvmo T. (2011). Bacteria in the ECHAM5-HAM global climate model Atmos. Chem. Phys. Discuss., 11, 1457-1488 DOI: 10.5194/acpd-11-1457-2011

Vali, Gabor, and Russell Schnell. "Contribuition of natural feezing nuclei to precipitation development” In Preprints of Papers Presented at the Conference on Cloud Physics: August 24-27, 1970, Ft. Collins, Colorado, p. 41. American Meteorological Society, 1970

Kora reggel szembejött velem a Mezőhír cikke, amely után már nem kellett kávé. A Thünen Intézet által támogatott Agri -Benchmark tanulmánya szerint

Milyen m…

Read more

Tudom: a fáknak, de nekünk nem,
Az élet tökéletessége adott, egészben.
És a Földön - a csillagok testvérén -
Mi száműzetésben élünk, míg ők otthon.

Nikolai Gumilev

Az eső szárazföldi eredetének és emberi befolyásolásának fontos megérteni a rendszerét, hogy vissza tudjuk fordítani Magyarország kiszáradását.

Sok kérdést kaptam az olvasóktól a biotikus pumpáról,…

Read more

Read more

2022 emlékezetes év volt, különösen az alföldi termelők számára. Az Alföldön a csapadékban szegény tél után szélsőséges tavasz következett, a gyakori, erős szelek a szántott hantokról még azt a néhány milliméter csapadékot is elpárologtatták, amely véletlenül leesett. A szokásos agrotechnológiával tak…

Read more

Idén júniusig immár harmadik alkalommal ömlöttek le sárlavinák erről a művelt földről, hol több, hol kevesebb földet ragadva magukkal, feltöltve az árkokat, beszennyezve a környezetet a földekről elfolyó tartamhatású gyomirtószer-maradványokkal, és magukkal hordva a költséges műtrágyát is. Ez nyilván anyagi kárt okoz a termelőnek, de mivel minden évben hagyja, hogy a felszántott domboldalról lemossa a földet az eső, valószínűleg nem lényeges számára a mezőgazdasági termelés gazdasági eredménye.

Mivelhogy a rendeletek ellenére semmiféle szankció sem érintette, ezért minden évben felszántotta eddig ezt a 12% feletti domboldalt is, ahogy tette a legtöbb termelő is. Miért kiemelkedően fontos ez a kérdés számunkra, miközben az eróziógyártó termelők és a mezőgazdasági szabályzók számára nem okoz problémát?

Károk – világszinten

A termőtalaj természetes keletkezése nagyon lassú folyamat, jelenlegi talajaink kora a széntartalom vizsgálata alapján 2000–6000 év közöttire tehető. A talajpusztulás és következményeként az élelmiszer-ellátás összeomlása minden nagy történelmi civilizáció eltűnésében jelentős szerepet játszott, ennek ellenére világszerte a becsült talajeróziónak 82%-a ma is emberi eredetű.

A GLASOD és az ISRIC szerint a világ 12,4 milliárd hektár összes szárazföldi területéből 2 milliárd hektár pusztult le valamilyen mértékben, amelyből a vízerózió 1,1 milliárd hektárt, a defláció 550 millió hektárt érint. Évente 22 milliárd tonna termőtalaj távozik a vízerózió hatására az óceánokba, ami megfelel 5–7 millió hektár szántóterület elvesztésének. A hordalék zöme a szántóföldekről származik és 7–10%-kal csökkenti a termésmennyiséget a dombvidéki területeken.

A talajerózió által okozott anyagi kár nehezen becsülhető, de a feljegyzésekben csak az USA kormányának 30–44 milliárd dollár között összegbe kerülnek az eróziós károk évente, azonban igen sokat olvashatunk arról is, hogy ez a kár jelentősen alulbecsült. A talajerózió költségeinek 1933 és 2010 közötti becslései közül a legmagasabb érték az Európai Unióra vonatkozóan 45,5 milliárd dollár volt évente. A Föld egészén okozott gazdasági kárt 400 milliárd dollárra teszik, egy olyan alulbecslő modell alapján, amelyben jó néhány káresemény nincs számszerűsítve, mint amit a közművekben, közutakban, épületekben, járművekben okoznak a beszivárgásra alkalmatlan szántóföldekről leömlő villámárvizek.

A 2021-ben egy kukoricaföldön végzett eróziós mérések szerint a szántóföldön évente összesen 39,13 t/ha erodálódott talaj, ami 39-48-szor több, mint a direktvetés (no-till) (0,808 - 1,09 t/ha) és ötször több, mint a konzerváló minimális talajművelés (7,74 t/ha). A szántóföldeken az erodált talaj hosszú távú elvesztésének költségeit a leggyakrabban hivatkozott uniós források (pl. SEC (2006) 1165; Panagos et al. 2018; Graves et al. 2015) összesített éves költségeket vagy tonnánkénti adatokat adnak meg. Az erózió hatását euró/hektárra átszámító regionális tanulmányok nagyon eltérő számokat mutatnak (pl. 60–330 euró/hektár/év az uniós metaanalízisekben; 800–4 300 euró/hektár/év a helyszínen kívüli költségek esetében Normandiában, Franciaországban).

Az Európai Unióban 12 millió hektárt érint az erózió a becslések szerint, de éves szinten nagyjából 1,25 milliárd euró értékű termés megy kárba talajerózió miatt, állapította meg az unió Közös Kutatóközpontjának (Joint Research Centre, JRC) tanulmánya.

Hazai nagyságrendek

Magyarországi vizsgálatok szerint a vízerózió valamilyen fokozata mintegy 3 millió hektárt érint, a defláció 1,8 millió hektáron okoz károkat, de pontos adatok nem elérhetőek. A szlovák adatok szerint a 12–17% lejtésű szántóknak 75–77%-án pusztítja az erózió a termőtalajt – ez a magyar viszonyokra is iránymutató lehet. A károk becslésénél nem minden káresemény és összetevő jelenik meg, mint például a művelt földekről eredő sárlavinák okozta lakossági károk, az elárasztott pincék, kertek, utak sem jelennek meg a mérlegben. Ha összeadjuk az éves káreseményeket, olyan sokmilliárdos káresemény lista jelenik meg, amelynek jelentős részét könnyedén meg lehetne előzni a tájhasználat átalakításával.

Eróziós szabványok

Az eróziót befolyásoló tényezők kutatása már 1914-ben elkezdődött az USA-ban, és az Egyetemes Talajvesztési Egyenlet (USLE) 1958-ban született, az USDA kutatóállomásain végzett eróziós tartamkísérletek eredményeként. Ez az első, egyúttal a legtöbb országban használt, talajvesztést becslő egyenletet már 1962 óta alkalmazták Magyarországon, és erre épül az 1998-ban elkészült 20133:1998 magyar eróziós szabvány is. Az USLE számos modellel lett továbbfejlesztve és kalibrálva azóta, de a modellek egyike sem foglalkozik a közvetett károkkal, amelyeket a földekről elfolyó víz és sár okoz mindenki számára.

A szabványban megjelenik a megengedhető erózió fogalma, amely azt a talajvesztés-mennyiséget jelenti, amely lehetővé teszi az új talajképződést, és nem csökkenti a talaj termékenységét. Az ASAE által elfogadott 11 t/ha veszteséggel 12,5–15 cm talaj lemosódását engedélyezi évszázadonként, ami elképesztő mennyiségű talajvesztést jelent, egy, a hivatalos álláspont szerint nem megújítható erőforrás esetén. Ez mindössze évente 1-2 mm közötti talajveszteséget jelent, amely szinte észrevehetetlen rövid távon, a termékenység csökkenéséből származó veszteség azonban már észlelhető.

A megengedhető erózió fogalma ellenére nincs tudományos bizonyíték arra, hogy az erózió által okozott termékenységcsökkentést meg lehetne állítani és fordítani folyamatos talajművelés mellett. Ezért minden olyan növénytermesztési technológia, amely talajműveléssel jár, hozzájárul az eróziós és deflációs események bekövetkeztéhez. A talajvesztés mértéke csökken a művelési intenzitás csökkenésével, de a legkisebb intenzitású, minimum művelés melletti talajpusztulás is jóval több, mint amennyi talaj természetes úton képes volna keletkezni. Emiatt McCormack és Larson már 1981-ben meghozta a konklúziót: mezőgazdasági termelés esetén nincsenek alternatívák az eróziós talajvesztés megakadályozására.

A cikkhez tartozó fotókat egy minimum művelésű, 12–17% lejtővel rendelkező földterületen készítettem. A földhasználó mindent megtett a talajvédelemért, amire a tudása szerint képes volt, és évente mindössze egyetlen menet sekély, 10–15 cm mélységű talajművelést végzett rövidtárcsával, közvetlenül a vetés előtt. Művelésével igyekezett a szintvonalakat követni, ahogy a vetéssel is, ahogy a szakértők javasolják. 2022 telén még takarónövény védte a talajt a kukorica vetése előtt, nem is láttunk a területen számottevő eróziót 2023-ban.

2023 telén azonban már semmilyen növény nem védte a talajt a kukorica silózása után. Ennek következtében a szénegyensúly felborult, élő gyökerek sem stabilizálták a talajt, a talaj elvesztette a szerkezetét. Az eredmény így 2024 tavaszán már ugyanolyan mértékű erózió lett, mint a másik földön, ahol megszántották a kukorica előtt a földet, és lejtőirányban vetették a kukoricát. Nem is lehetett volna más, mert a talajvédelem alapszabályai nem érvényesültek.

Tényleg nincs remény?

A mezőgazdaságban jelentkező erózió hatékonyan csökkenthető és megakadályozható a regeneratív no-till alkalmazásával, ehhez azonban végre el kell mozdulnia a magyar szakemberek talajműveléssel kapcsolatban alkotott szemléletének a sok évtizedes status quóról, amely jól láthatóan csak folyamatos talajpusztuláshoz vezetett. A szántáshoz képest jelentősen csökkenhet az eróziós potenciál a forgatás nélküli talajművelésre áttéréssel, ahogy a szentgyörgyvári tartamkísérlet mérései is igazolják.

A forgatás nélküli talajműveléssel azonban még mindig nem védi semmi a talajfelszínt a csapó eső hatásától, nem fogják össze a talaj szerkezetét a gyökerek, és a talajművelési intenzitás nem teszi lehetővé a talaj épülését, a humusztartalom gyarapítását sem. A minimum művelés egy árnyalattal kisebb talajvesztést jelent, de a felszín védelme hiányában nem akadályozható meg a talajvesztés, amely elérheti nagy esőknél a szántás talajvesztési mértékét is. Az eltávozó csapadék a talajba sem szivárog be, azaz hiába a milliméterekben kifejezhetően elégséges éves csapadék, ha a leeső csapadék 30–70%-a beszivárgás helyett eltávozik a domboldalakról.

Felszíni takarás hiányában a csepperózió aggregátumpusztító hatása a legintenzívebb újraosztályozó folyamat. Már kis mennyiségű, intenzív csapadék is a magas szervesanyag- és humusztartalmú talajrészecskéket szállítja magával, és nem egy esetben örökre eltávozik ez az értékes szervesszén-tartalom a földről a vízfolyásokkal. Meglepő módon a kiülepedő hordalék szervesszén-tartalma nem tér el számottevően a kiinduló területek szervesszén-tartalmától, azaz nem dúsul fel a lerakódó hordalékban. Ehelyett az értékes szerves szén vagy az elfolyó vízzel távozik a szántóföldről, vagy oxidálódik, azaz a légkörbe távozik. Emiatt a talajműveléssel okozott, alapvetően oxidációs szénvesztéshez még az eróziós eseményekből származó szerves szénvesztés is hozzájárul, annak ellenére, hogy a magyar talajok humusztartalma már így is felére-harmadára csökkent a kiinduló állapotnak.

Miért kell minden évben tehetetlenül néznünk, ahogy a valaha volt termékeny talajaink még tovább romlanak?

Az elmúlt év során számos nagy hírverésű talajközpontú eseményen vehettek részt a termelők, és telítődött a Youtube is a talajszelvényekben álló talajtani szakértők bölcs javaslataival a mezőgazdasági talajvédelemmel kapcsolatban. A „jó szántás” groteszk fogalmától a forgatás nélküli művelésig, a szántás betiltásától a no-till kötelezővé tételéig a jó tanácsok széles skáláján zavarodhattak össze a termelők, hogy mit is tegyenek az erózióvédelem érdekében, de ahogy észrevehette mindenki, a többség a legegyszerűbb megoldást választotta: ősszel és télen felszántottak minden földet, a sípályáktól a rizsföldekig, a legkisebb erőfeszítést sem mutatva a talajvédelmi célok megvalósítása érdekében és magasól téve akár az AKG és AÖP előírásaira is.

A talajvédelem üres szlogenei mögött máig nem áll gyakorlat, és nem állnak hiteles információk sem, amely adósságot a szakembereknek végre pótolniuk kellene. Az elmúlt években eurómilliókat kutattak el a magyar egyetemek és kutatóintézetek talajvédelmi célok megvalósítása érdekében, de a lufifújáson kívül érdemi munka nem történt. Nem egy ilyen kutatási helyszínen készítettem eróziós fotógyűjteményem legcsúnyább példáit, mert egyetlen kutatási területen nem láttam valódi talajvédelmet megvalósítani. Most Európa valaha volt legnagyobb pénzügyi keretéből indulnak talajvédelmi célú kutatások, számos intézet bevonásával, de az eddigi információk alapján a magyar kutatók olyan programokkal igyekeznek felélni a talajvédelmi célú kutatásra szánt európai milliárdokat, mint öntözött batátatermesztés a Homokhátságon vagy baktériumkészítmények használata Tokaj-Hegyalján.

Ilyen elképesztően színvonaltalan „tudományos” tevékenység hogyan engedhető meg a talajvédelem szellemében, mikor évente sokmilliárdos károkat okoz a megelőzhető erózió?
Nem lehet talajvédelemről beszélni, ha a talaj felszínét nem takarják 365 napon keresztül vagy elpusztult növények maradványai, a mulcs vagy élő növények.
Nem lehet talajvédelemről beszélni, amíg egy napig is védtelenül áll a talajfelszín.
Nem lehet talajvédelemről beszélni, amíg a talaj felszínét képes megbontani a csapadék vagy szél.

A talajvédelem tízparancsolata szellemében

Nem lehet regeneratív mezőgazdaságról sem beszélni addig, amíg nem teljesülnek azok a fontos alapelvek, mint a talaj páncélja, a mulcstakaró és a folyamatosan jelenlevő növényi állomány a földterületen, amelyet csak a no-till termesztéstechnológiára épülő, talajmegújító mezőgazdaság képes biztosítani az egynyári növénytermesztésben.

A talajvédelem tízparancsolatában Stefanovics Pál a mezőgazdaság számára összefoglalta a legfontosabb irányelveket, amelyek örök mondanivalója követendő volna minden termelő számára.

Hiszen ne feledjük, a talajon nem csak állunk, de élünk is! Amíg azonban talajművelés zajlik egy földön, nem beszélhetünk talajvédelemről. Amíg egy termelő nem termel no-till technológiával, nem hívhatja magát regeneratív termelőnek sem, mert a hat talajmegújító alapelv közül legalább 3 nem jelenik meg a rendszerében. A talaj védelme nem megvalósítható talajműveléssel. A jövőre nézve már csak két kérdés merül fel bennem. Ki fogja felvállalni a talajvédelem alapjául szolgáló no-till támogatását a mezőgazdaságban, és ki fogja betartatni a rendeleteket, hogy legyen hol termelnie az unokánknak is?

Nem tévedés, valóban az aktív táplálkozásról beszélek, amely során a növények a gyökereikkel agresszívan bekebelezik a baktériumokat, majd a sejtmembrántól megfosztott baktériumokat megemésztik. Nem hallott még erről? Nincs egyedül…

A növények tápanyagellátásában a mai napig uralkodó elképzelés sz…

Read more

Több hónap csapadék nélkül, belvíz 40 000 négyzetkilométeren, árvizek és folyószabályozás: egyre erősebben jelennek meg hazánkban a mezőgazdaságban keletkező szélsőségek. A problémák sok esetben nagyon súlyosak, de lenne megoldás a vízmegtartásra, ahogy a jól működő szabályozásra és a sivatagosodás elkerülésére is. 5 bala…

Read more

Read more

2023-ban a nyugati országrészben nem egy helyen haladta meg az 1000 millimétert az éves csapadék mennyisége, de februárban a szántott földek …

Read more

Az elmúlt két évben megnyíltak az európai uniós pénzcsapok a sajátságosan értelmezett “regeneratív mezőgazdaság” számára, ezért újabban már a mélyszántás is lehet regeneratív, ahogy azt a REGINA Erasmus+ projekt “regeneratív” gazdálkodóitól megtudtuk.
Speciális európai helyzet, hogy ellentétben a világszerte t…

Read more

Elkészült az EU mezőgazdaságának jövőjéről szóló stratégiai párbeszédről szóló zárójelentés: január végén von der Leyen bizottsági elnök nyitotta meg ezt a fórumot, amelynek célja, hogy "közös jövőképet dolgozzon ki az EU mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatának jöv…

Read more

Read more

Minden mindennel összefügg

Edward Lorenz,…

Read more

A világban – és nálunk

A termesztett növények köre a 2022-es évig jelentősen szűkült, a piac igényeinek megfelelően és a fizetős növények között jelentős szerepet töltött be a kukorica, amelynek sikeres termesztésével kapcsolatban számtalan szakcikk és könyv jelent meg az elmúlt 100 évben.

A „Kukoricatermesztési kísérletek” könyvsorozat aranybányája a historikus adatoknak is, ezzel a sorozattal végigkövethetjük a termesztéstechnológia fejlődését az 1930-as évektől, beleértve a hazai no-till kukoricakísérletek hajnalát is, amely kísérletek már az 1960-as évek elején is zajlottak, egy időben az észak-amerikai úttörőkkel. A különbség csak annyi, hogy míg Észak-Amerikában a szántás a múlté, és a forgatás nélküli művelés mellett már a termőterületek közel felén direktvetéssel termelnek, addig Magyarországon máig méltatlanul elenyésző, 0.5% alatti a no-till területek mérete.

A magyar mezőgazdaság hosszú utat járt be az 1930-as évek 1–1,4 tonna/hektár termésátlagától a modern kukoricák 20 tonna/hektár magyar csúcsterméséig, de meglepő módon a termesztéstechnológiában egy elem szilárdan tartja magát még ma is: a szántás. A világ fejlettebb része természetesen már rég elszakadt ettől az indokolatlan energiapazarlástól, és a nagy kukoricaexportőr országok többsége forgatás nélküli műveléssel és direktvetéssel termel, de az agrárszakma valamiért nem látja ezeket az eredményeket.

A szélsőséges magyar klímán azonban létfontosságú volna, hogy a talaj védelmével, a jobb vízbefogadó képesség létrehozásával és nedvességmegőrzéssel kiemelten foglalkozzunk, mert 2022-ben 1 tonna/hektár kukorica-átlagtermést realizálni megyei szinten nemcsak az aszály hatását, de a szerkezetét és termékenységét vesztett talajok fenntarthatatlanságát is mutatja.

A magyar kukorica-átlagtermések széles skálán ingadoznak, amit nemcsak az évjárat, de a termőhelyre jellemző mikroklíma és talajviszonyok is befolyásolnak. Számomra viszont az a legmeglepőbb, hogy mennyire nagy mértékben tulajdonítanak a termelők fontosságot annak, hogy milyen talajmunkát végeznek az elképzelt hozamok elérése érdekében.

13,5 tonna nem a maximum

Az egészséges, élő talajban azonban nem szükséges talajmunka az átlag feletti hozamok eléréséhez. Ahogy a direktvetéssel elért amerikai kukoricavilágrekordok is igazolják, elsősorban nem a talajművelés a titka a magas hozamoknak, hanem a vetés minősége, a mért adatokra épülő tápanyag-gazdálkodás és a talajban fellelhető szerves kötésű tápanyagok elérhetősége. A talajmegújító mezőgazdaság alapelvei között is első helyen áll a művelési intenzitás csökkentése és a direktvetés bevezetése, ezért a hazai, több ezer hektáron zajló no-till átállási program jó példaként jár elöl, hogy miként is lehet sikeresen, megfelelő haszonnal termelni, bármiféle talajművelés nélkül.

Egy 2023-as példán mutatnám be, hogy egy optimális kukoricás évben, amikor rekordtermésekre volt lehetőség, hogyan lehet 13,5 tonna/hektárt aratni direktvetéssel egy nem különösen kiemelkedő talajon, és ez a termés mégis miért kevés a lehetőségekhez képest.

A direktvetett területünk Vas vármegyében található, amely megye az ország legmagasabb, 9,8 tonna/ha kukorica átlagtermésével büszkélkedhet 2023-ban, a KSH nem végleges adatai szerint. Ez impozánsnak tűnik a többi megyéhez képest, amikor azonban a direktvetett, tápanyag-utánpótlás nélküli kukoricatábláról is 10,5 tonna/ha hozamot takarítottunk be, felmerülhet a kérdés, hogy mennyire volt eredményes a ráfordítása azoknak, akik ez alatt a hozam alatt termeltek szántással vagy bármilyen talajmunkával, és mennyi hasznot realizáltak a betakarítás után.

Ez a tábla sekély termőrétegű, felsülésre hajlamos, a 40–50 cm mélységű, savanyú, agyagos, iszapos folyami üledékből álló A szint alatt éles váltással 40–50 cm meszes löszcsík húzódik, amely alatt már nem található gyökér a meszes kiválásokkal cementálódott, az őszi esők ellenére is száraz, savanyú vörös kavicsrétegben. A talajadottságok szemmel láthatóan nem a legoptimálisabbak, ráadásul 3 csapadékhiányos év után egy csapadék nélküli februárral kezdődött az év.

Három részre osztva

Az 56 hektáros táblában azonban már évek óta nem szántott a termelő, hanem kombinált eszközzel, forgatás nélkül, 20–25 cm mélységben készítette elő a talajt korábban. A tápanyagprogramja is professzionális termelőhöz méltó, kukorica-termésverseny győztesként átlagtermésekben is jeleskedik, de az időjárás szélsőségei erősen befolyásolják a termést ezen a felsülős táblán, ezért igyekszünk időjárásállóbbá tenni a talajt.

A táblát három részre osztottuk, egy üzemi technológiás, egy üzemi műtrágyás, de no-till és egy tápanyag-utánpótlás nélküli no-till részre. Ez nem tudományos igényű kísérlet volt, csak kíváncsiak voltunk a terület termőképességére talajművelés nélkül, ezért nem zavart, hogy a tápanyag nélküli no-till a tábla legrosszabb részére került. Az átállási programban több helyszínen több összehasonlító táblát állítottunk be, amelyek eredményei minden esetben igazolták az átlag feletti hozamokat, településtől és talajtól függetlenül.

A kukoricatábla előveteménye 2022-ben őszi búza volt, majd sekély talajművelés után takarónövény-keverék került elvetésre. A kezdő átállók számára összeállított keverékben található pillangósvirágú és könnyen kifagyó, melegkedvelő növények elősegítették a nitrogénkötést, és maradványaik könnyen kezelhetőek tavasszal, annak ellenére, hogy az optimálisan fejlődött állomány 100–160 cm magasságot ért el a fagyokig, a meleg ősznek köszönhetően.

A télen magasan álló növényi maradványok páracsapdahatása a száraz tél ellenére jelentős mennyiségű nedvességet halmozott fel a talajban, amelyet meg is védett a napsütés és szél szárító hatásától. Ezek a takarónövényes táblák ennek köszönhetően akkor is nedvesek voltak még, amikor a művelt földekről már a talajt fújták el a böjti szelek, ezért igyekeztünk minél tovább érintetlenül hagyni a területet vetés előtt.

A vetés előtt kiszórt 3 mázsa MAS az üzemi technológiás táblán tárcsázással bedolgozásra került, a no-till művelésnél a felszínre szórt tápanyag kevéssé hasznosult, a mulcsos talajfelszín következményeként. Az üzemi tápanyagos táblák vetéskor kaptak még 2 mázsa 10-26-26-ot sor mellé, így az összes elérhető nitrogén 54 kg alatt maradt a direktvetésben.

Vetés után már csak egy post gyomirtást kapott a terület, és aratásig semmi más nem történt vele. A tábla vegetációsindex-térképe jól mutatja a talajhibákat, a kavicsos, agyagos, terméketlen vörös ívet, amelyek a növények fejlődésében és hozamában is egész évben megmutatkoztak. A középső, vörös csíkban a műtrágya nélküli no-till kukorica nőtt, amely alacsony hozamával is meghaladta a Vas vármegyei átlagtermést.

Esély a kiváló termésre

A párás idő a beporzáskor kiváló termékenyülést biztosított, a csövek teljes mértéken bekötöttek, így minden esély megvolt a kiváló termésre. Az aratás előtt mintázott sorok alapján a tábla potenciális hozama 19–20 tonna között alakult. Ezt az elméleti hozamot csökkentette elsősorban a vadkár, a tőszámhiány és a kelési egyenetlenség, amely a vetőgép gyári beállításaiból származó hiányos magárok-visszazárásból adódott. Az egyenetlenül kelő növények egymással versenyeznek az erőforrásokért, így a később fejlődő növények már gyengébb csöveket hoznak, és nagyobb az esélye az üszög megjelenésének is.

Számomra ezért fontosabb a kiváló kelés a műtrágya mennyiségénél, mert az egyenletes tőszámmal és egyöntetű fejlődéssel homogén növényállomány jön létre, amely optimális körülmények között rekordtermésekre képes, akár kevesebb tápanyaggal is. A kombájn hozamtérképe szépen mutatja a talajhibákat és vadkárt a piros foltokkal. Az aratáskor is tíznél több szarvas, őz és egy vaddisznócsalád hagyta el a táblát, amely biodiverzitás nem kifejezetten segít a rekordok elérésében.

A célt azonban sikerült elérni, a hozamok igazolták, hogy a talajművelés nélkül is lehet 13,5 t/ha kukoricát aratni. A talajműveléses üzemi táblarész 14 t/ha hozama magasabb volt, de a potenciális hozamtól az is messze állt. A megfelelően felépített no-till átállási technológiával nem keletkezik anyagi vesztesége a termelőnek, mert a fizikai-kémiai-biológiai változásokat szem előtt tartva szinten tartható a profit.

Egy év nem év, ezért folytatódik a no-till átállás még több helyszínen 2024-ben, egyre nagyobb területeken, és még több talajtípuson és évjáratban. Az viszont egyértelmű, hogy a nagy kukoricaterméshez és megfelelő profithoz nincs szükség talajmunkára a jövőben.