A 6-3-4 magyarázata
A regeneratív mezőgazdaság kiterjesztett keretrendszere
Az Understanding Ag-nál a tanításunk középpontjában az áll, amit mi 6-3-4-nek nevezünk. Ez a rendszerszintű regeneratív megközelítés tartalmazza azokat az alapelveket és szabályokat, amelyek elősegítik a regeneratív mezőgazdaság sikeres alkalmazását és megvalósítását. Az Understanding Ag az elmúlt évek során fejlesztette ki ezt a rendszert, és meglehetősen sikeresen alkalmaztuk Észak-Amerika minden szegletében és a világ számos más országában. A 6-3-4 a talaj egészségének hat alapelvére, az adaptív gazdálkodás három szabályára és a négy ökoszisztéma-folyamatra utal.
Rögtön meg kell jegyezni, hogy ez egy rendkívül adaptív megközelítés, és nem kötelező előírás jellegű. Valójában abban a pillanatban, amikor valaki megpróbálja a 6-3-4-et kötelezővé tenni, már nem alkalmazkodó és regeneratív.
A talaj egészségének hat alapelve:
Minden sikeres regeneratív mezőgazdasági törekvés azzal kezdődik, hogy a gazdaságok vezetői milyen mértékben hajtják végre a talaj egészségének hat alapelvét. Alapvető fontosságú ezen elvek szilárd megértése, valamint az, hogy hogyan lehet azokat a legjobban alkalmazni az adott mezőgazdasági és technológiai környezetben.
A hat alapelv a következő:
1. Kontextus - A kontextus a legfontosabb alapelv, amelyet a többi alapelv alkalmazása előtt meg kell határozni. A kontextus magában foglalja a termelési és pénzügyi célokat és célkitűzéseket, a történelmi termelési tényezőket, az ökológiai paramétereket (mind a jelenlegi, mind a történelmi), a közösségi dinamikát (család, szomszédok, barátok, eladók, hitelezők stb.) és a filozófiai meggyőződéseket.
2. A zavarás minimalizálása - Ez magában foglalja a zavarás minden típusának minimalizálását: talajművelés, műtrágya, növényvédelem és trágya alkalmazása. A zavarás minden formája képes károsítani a talaj biológiáját és fizikai szerkezetét. Például minden talajművelés károsítja a talajszerkezetet, csökkenti a víz beszivárgását, csökkenti a talaj szerves anyagát és szerves széntartalmát, valamint növeli a gyomnyomást. Időnként egy vagy több ilyen zavarás elkerülhetetlen, ezért a regenerációs folyamatok folytatása érdekében tervet kell készíteni a zavaró hatások minimalizálására.
3. Páncél a talajon - Alapvetően mindig tartsa a talajt takart állapotban. Semmi jó nem történik, ha csupasz, fedetlen talajunk van. Gondoljunk a csupasz talajra úgy, mint a saját bőrünkre. Ha nagyon hidegben szabadon van a bőrünk, szenvedünk. Ha melegben szabadon van a bőrünk, leégünk a napon. Ha a talajt élő növények és növényi maradványok kombinációjával fedjük be, az védi a talaj hőmérsékletét és nedvességét, fenntartja a talajmikrobák működését és a tápanyagok körforgását, valamint elősegíti a regenerációs folyamatot.
4. Sokféleség - A sokféleség elengedhetetlen a regeneratív fejlődéshez. A sokféleség magában foglalja a növényfajok, a talajmikrobák, a rovarok, a madarak és más vadon élő állatok sokféleségét. A monokultúrás és alacsony sokféleségű rendszerek jelentősen korlátozzák a regeneratív fejlődést. Egyszerűen nem lehet nagy előrelépéseket tenni a fejlődésben, ha a diverzitás erősen korlátozott.
5. Élő gyökerek egész évben - Ha az élő gyökerek az év minél nagyobb részében a talajban maradnak, az támogatja a talajmikrobiális életét és a fokozott aktivitást. Az élő gyökerek segítenek a talaj szerves anyagának felépítésében, fokozzák a víz beszivárgását és a szénmegkötést. Az élő gyökerek minden életet támogatnak, a talaj felszíne alatt és felett egyaránt. Az élő gyökerek hiánya csak negatív halmozódó hatásokat eredményez.
6. Állattartás integrálása - Gyakorlatilag a világ összes szárazföldi ökoszisztémája a legelő, böngésző és táplálékot kereső kérődzők hatására fejlődött ki. Az elmúlt néhány ezer évben ez a világ számos területén a vadon élő és a háziasított kérődzők kombinációját foglalta magában. Maga a legeltetés fokozott hatásokat vált ki a talajbiológiában, és egy sor pozitív, összetett és kaszkádszerű hatást indít el.
Az adaptív gondoskodás három szabálya:
Az alkalmazkodó gondoskodás három alapszabálya a következő:
1. Az összetettség szabálya
2. A sokféleség szabálya
3. A zavarás szabálya
Az összetettség szabálya azt a koncepciót követi, hogy minden alkalmazott vezetői döntés vagy gyakorlat egy sor összetett és kaszkádszerű hatást hoz létre, amelyek vagy pozitív, vagy negatív jellegűek. Az nyitott elméjű, napi megfigyelés lehetővé teszi a gyakorló szakember számára, hogy meghatározza a fellépő összetett hatásokat, és hogy szükség van-e kiigazításokra az adaptív gazdálkodáshoz képest. A rutinszerű, gondos megfigyelés lehetővé teszi a szakember számára, hogy olyan intuíciót fejlesszen ki, ami elősegíti a jobb irányítási döntéseket, amelyek pozitív összetett hatásokat hoznak létre.
Az epigenetika, vagyis a környezeti hatásoknak az a képessége, hogy befolyásolják a génexpresszió mértékét egy adott szervezetben (talajmikrobák, növények, szarvasmarha), szerves részét képezi az összetett és a kaszkádhatásoknak. A pozitív összetett hatások pozitív epigenetikai hatásokat eredményeznek.
A sokféleség szabálya követi a természet azon tendenciáját, hogy a monokultúrás vagy monokultúra-közeli rendszerek helyett a nagymértékben diverzifikált ökoszisztémákat támogassa. A sokféleség a talajban élő mikrobafajok, a talajban élő makroorganizmusok, a növényfajok, a hasznos rovarok, a beporzók, a madarak és más vadon élő állatok, valamint a szarvasmarha/növények sokféleségére utal. A monokultúrás gyakorlatok - legyen szó akár növénytermesztésről, akár legeltetésről, akár évelő vagy egyéves növénytermesztésről - negatívan hatnak az ökoszisztéma sokféleségére, és elősegítik a negatív összetett és epigenetikai hatások kialakulását.
Az egynyári vagy évelő, nagy változatosságot mutató szántóföldeken legalább három fő növényfunkciós csoport megtalálható a gyepi környezetben. Ezek közé tartoznak a fűfélék, a pillangósvirágúak, a lágyszárúak és a fásszárúak. Az évelő legelőkön növő sok gyógynövényt gyakran "gyomnövényként" emlegetik, de ezek a gyógynövények nagyon fontos részét képezik egy teljes ökoszisztémának, mivel bőséges választékot szolgáltatnak másodlagos és harmadlagos kémiai vegyületekből (fitokémiai anyagokból), amelyek gyógyászati jellegűek és természetes parazitaellenes tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezen túlmenően a lágyszárúak a gyökérváladékok egy széles skáláját termelik, amelyek gazdagabb és változatosabb mikrobapopulációt vonzanak.
Dr. Fred Provenza munkája azt mutatja, hogy a táplálékul szolgáló növényfajok szélesebb választékával ellátott állatok lényegesen egészségesebbek és jobban teljesítenek, mint a szűkebb növényválasztékra szorítkozó szarvasmarhák.
A zavarás szabálya arra utal, hogy a természet rendkívül rugalmas, és a sérülésekből (kihívásokból) igen jól ki tud lábalni. Gyakran előfordul, hogy a sérülések után javulnak a talajegészségi paraméterek, nő a termelékenység és fokozódik a sokféleség. Az adaptív legeltetés definíció szerint nem egy merev rendszer, recept vagy képlet. Ez egy rugalmas gyakorlat, amely lehetővé teszi a szinte folyamatos alkalmazkodást a körülményekhez, a célokhoz és a célkitűzésekhez. A merev rendszerben alkalmazott legeltetési gyakorlatok elkerülhetetlenül kudarcot vallanak, mivel mind a sokféleséget, mind az irányított zavarást gátolják, és így idővel negatív, összetett hatásokat okoznak.
Megjegyzés: ne alkoss olyan legeltetési stratégiát, amely előíró vagy sablonos jellegű. Abban a pillanatban, hogy előíró jellegűvé válsz, már nem vagy adaptív vagy regeneratív.
Fontos megjegyezni, hogy minden élő sejtnek és szervezetnek van memóriája, és ennek megfelelően reagál a korábbi tapasztalatokra. A talajmikrobáknak is van memóriájuk, és reagálnak a korábbi legeltetésre vagy más gazdálkodási gyakorlatokra. A növényi sejteknek is van memóriájuk. Az állati sejteknek is van memóriájuk. Ha évről évre hasonló gyakorlatokat alkalmaznak, akkor az összes ilyen szervezet sejtjeiben lévő memória úgy reagál, hogy azt mondja a szervezetnek, hogy nem kell ellenálló képességet szereznie. Hozzászokik a gyakorlathoz, és alapvetően stagnál.
A testünkben lévő sejtek ugyanígy működnek. Ha egy sportolót használunk példaként, akkor tudjuk, hogy egyetlen sportoló sem tud fejlődni, ha ugyanazt az edzésprogramot végzi újra és újra ugyanolyan intenzitással és időtartamban. A fejlődés egyetlen módja az, ha kihívást jelent az elmének és a testnek (a sejtmemória kihívása) az edzésprogram jelentős megváltoztatásával. Ez az egyetlen módja annak, hogy egy sportoló nagyobb, erősebb, gyorsabb vagy nagyobb állóképességet szerezzen. Ez az egyetlen módja annak is, hogy a talajmikrobák, a növények, a szarvasmarhák ellenállóbbá váljanak.
A kérdés az, hogy hogyan vezethetünk be tervezett zavarást rutinszerűen? Számos olyan zavaró hatás létezik, amelyet bármelyik legelőn vagy karámban évente be lehet vezetni, hogy megelőzzük a talaj egészségügyi paramétereinek és magának az ökoszisztémának a stagnálását. Ezek a tervezett beavatkozások a következők:
1. Az állománysűrűség rutinszerű megváltoztatása. Ennek megfelelő elvégzéséhez némi nyilvántartás vezetése szükséges, hogy az adott legeltetési szakasz korábbi állománysűrűsége ismert legyen. Ahhoz, hogy a természetből pozitív reakciót váltsunk ki, az állománysűrűség változtatásának nagyságrendűnek kell lennie. Például, ha egy karámban az előző legeltetési vagy legeltetési szezonban az állománysűrűség 9 tonna/hektár volt, akkor a következő legeltetéskor az állománysűrűséget 22 tonna/hektárra vagy annál nagyobbra kell növelni. Ha az előző legeltetési vagy legeltetési szezonban 112 tonna/hektár volt, akkor a következő legeltetéskor az állománysűrűséget 22 tonna/hektárra vagy annál kisebbre kell csökkenteni.
2. A karámkonfiguráció és a karám irányának megváltoztatása. A karám konfigurációja határozza meg, hogy az állatok hogyan mozognak a karámban a legeltetés során. A karám konfigurációjának időszakos megváltoztatásával befolyásolhatja a zavarást. Hasonlóképpen, ha a karámok egy nagyobb legelőn egy irányba haladtak a legutóbbi legeltetéskor, változtassa meg az irányukat a legközelebbi legeltetéskor ugyanezen a legelőn.
3. Változtassa meg a karámokon való átjárás idejét. Ha minden tavasszal rutinszerűen az A karámmal kezdi a legeltetést, majd átmegy a B, C, D és E karámba, a következő tavasszal kezdje a legeltetést a D karámmal, és egy éven keresztül haladjon ebben a sémában.
4. Változtassa meg az évszakot/hónapot, amikor az egyes karámokban először vagy utoljára legeltetnek. Például, ha a C karámot általában minden év májusában és júliusában legelteti, fontolja meg az áprilisi és júniusi legeltetést. Egyszerűen az évnek az a szakasza, amikor egy karámot először vagy utoljára legeltetnek, jelentősen befolyásolhatja mind a talaj mikrobapopulációjának, mind a látens magbanknak a reakcióját.
5. Változtassa meg a legeltetett növényzet magasságát a karámon és a karámon kívül. Ha rendszeresen szarvasmarhákat helyez ki egy karámra, amikor a takarmány átlagos magassága 35 cm, és 15 cm-ig legeltet, változtassa meg a legeltetési magasságot be- vagy ki. Például kezdje a legeltetést 8-10 hüvelyk magasságban, és vigye le 6 hüvelykig. Vagy kezdje a legeltetést 18-20 hüvelyk magasságban, és vegye le 8-12 hüvelykig.
6. Módosítsa az állatfajok sorrendjét a legeltetéskor. Ha többféle állatfajt legeltet/legeltet, akkor időnként változtassa meg a sorrendet, amelyben az egyes állatfajokat a karámokon keresztül mozgatja. Ha általában szarvasmarhával, majd juhokkal, csirkékkel vagy sertésekkel kezd, időről időre változtassa meg a fajok sorrendjét.
7. Változtassa meg a pihenő-rotációs időszakokat az egyes karámokban. Ha általában 30-40 napos pihenő körforgásos időszakot alkalmaz a karámok között, akkor időnként adjon a karámoknak extra hosszú pihenőidőt. Ismét tegye ezt nagyságrendi különbséggel. Ez azt jelenti, hogy egy adott legeltetési szezonban 80 napos vagy annál hosszabb pihenőidőt kell biztosítani. Azt tapasztaltuk, hogy az extra pihenőidő időszakos biztosítása jelentős különbséget jelent. A mérsékeltebb éghajlatú régiókban számos legelő vagy karám számára előnyös lehet a hat hónaptól egy évig terjedő hosszabb pihenőidőszak, amely a talajbiológia és a növényfajok sokféleségének "újraindítását" jelenti. A félszáraz és aszályos régiókban ehhez 14 hónaptól több mint két évig terjedő kezdeti pihenőidőre lehet szükség.
8. Tervezett égetések (az EU-ban nincs engedélyezve, de az USA-ban széleskörűen alkalmazott a legelőtisztítás ezen módszere) - Az előre meghatározott égetések érvényes zavarást jelentenek. Az égetés jelentős ösztönzést hozhat a talajbiológiára és a látens magbankra. E stratégia időről időre történő beépítése bármely adott területen vagy legelőn mélyreható eredményeket hozhat. Vigyázzunk azonban, hogy az égetéseket ne hajtsuk végre túl gyakran egy adott területen belül. Javasoljuk, hogy egy adott legelőn csak 5-10 évente végezzenek égetést, de csak akkor, ha szükséges.
9. Bála legeltetés - A célzott bála legeltetés jelentős és pozitív zavaró tényező lehet, amely serkenti a talaj mikrobiális populációit és rövid idő alatt magasabb termékenységet eredményezhet. A bálás legeltetés végezhető télen vagy az év bármely szakában. Különösen hasznos ott, ahol a talaj csupasz és takaratlan, vagy ahol koncentráltan vannak olyan növények, amelyeket meg akarunk fékezni (pl. szeder, aszat, kikerics, vaddohány, aranyvessző, kőris stb.) (az eredetiben US specifikus fajok szerepewlnek, ezeket helyettesítettem magyar viszonylatra).
10. Egyedi zavarások kombinációi - A zavarások kombinálása exponenciális eredményeket hozhat, és lehetővé teszi, hogy egy adott időszak alatt több, mint 100 lehetséges zavaró hatást végezzen. Példaként az állománysűrűséget megváltoztathatja, miközben megváltoztatja a karámok konfigurációját és irányát, majd a szokásosnál hosszabb pihenőidőt biztosíthat. Ez négy különböző zavarást jelent egyetlen legeltetési esemény menetrendjében.
Négy ökoszisztéma-folyamat
A négy ökoszisztéma-folyamat minden nap ingyenesen áll rendelkezésünkre. Egy olyan időszakban, amikor gyakorlatilag minden mezőgazdasági inputköltség jelentősen megemelkedett, ki kell használnunk azt, amit a természet minden egyes nap biztosít számunkra. Ezek az ökoszisztéma-folyamatok a következők:
1. Energia körforgás - Az energia körforgás egyszerűen a növények által felhasznált napenergia, amely a fotoszintézist vezérli. Mondhatjuk, hogy ezt minden nap megtesszük, mert a növények nőnek, és van napfény. Meg kell azonban fontolnunk, hogy maximalizáljuk-e ennek a napfénynek a felhasználását, vagy pedig a fotoszintézis nagy részét elveszítjük. Ha a legelőinket rendszeresen rövidre legeltetjük, akkor sok napfényt veszítünk (szivárgás). Ha a legelőink alacsony változatosságúak, akkor a napfényt a szivárgás miatt veszítjük el. A nagy változatosságú legelők különböző magasságú és eltérő levélszerkezetű növényeket tartalmaznak. Ez lehetővé teszi a napfény maximális hatékonyságú befogását és minimális szivárgást.
2. Vízkörforgás - Mennyire képes a talajunk megkötni és beszivárogtatni az esőből, hóolvadásból vagy öntözésből származó vizet? Feltöltjük-e forrásainkat és víztartóinkat? Túl sok a víz- és szélerózió? A jó talajvíz beszivárgása és visszatartása csak akkor történik meg, ha jó a talajbiológiánk.
3. Ásványi anyagok körforgása - Az ásványi anyagok körforgása, más néven a tápanyagok körforgása csak akkor működik hatékonyan, ha jó talajbiológia és mikrobiológia működik. A tápanyagok számos forrásból származnak, többek között magából a talajból, a kőzetekből, az esőből, a légkörből, az állati trágyából és vizeletből, az elhalt és bomló növényi anyagokból, valamint az elhalt és bomló mikrobákból és makroorganizmusokból.
4. Közösségi dinamika - Ezt sokféleségnek is nevezhetjük. Minél nagyobb a változatosság az ökoszisztémánkban, annál jobban működik minden. Ez magában foglalja a növény-, rovar-, madár- és egyéb vadon élő állatfajok sokféleségét.
Összefoglaló
A 6-3-4 a legjobb és legjobban bevált módja a folyamatos regeneratív fejlődésnek. A hat alapelv és a három szabály tervszerű, céltudatos és szándékos alkalmazása lehetővé teszi számunkra, hogy optimalizáljuk a négy ökoszisztéma-folyamatot, és kihasználjuk a természet ingyenes erőforrásait. Nem számít, hogy hol található, és nem számít, hogy milyen mezőgazdasági vállalkozásai vannak, a siker azon múlik, hogy mennyire jól ragadjuk meg és használjuk ki azokat az erőforrásokat, amelyek az idők kezdete óta a helyükön vannak.