Porvihar újratöltve
Az elmélet és gyakorlat összefüggéstelen leképezése
Még mindig tart a porvihar láza, sorban jelennek meg a mélyreható elemzések, immár a tudományos szféra bevonásával is. Annyira azért nem érdekelnek, hogy utánuk is járjak, de ma reggel kommentelte az egyik olvasó az alábbi cikket, amire ránéztem és már nem kellett kávé az induláshoz.
Megtalálták a legfőbb hibást a szombati M1-es tömegbalesetben: műholdképekről derült ki az igazság
Az Axiál marketingvezetője, a MEGFOSZ marketing bizottságának vezetője és a PREGA elnökségi tagja még rátett egy lapáttal a hivatalos narratívára.
Mit tehetünk az autópályás porvihar ellen?
Azt már rég elfogadtam, hogy újságíróktól ne várjunk szakértelmet, mert nekik mindenről IS cikket kell írniuk, ezért jó, ha legalább a felszínt megkapargatják, tisztelet a kivételnek, akik valóban beleássák magukat egy-egy szakterületbe.
De hogy a kutatói szakma krémje és a magyar mezőgazdaságot meghatározó nagykereskedők képviselője még nem hallott a no-tillről és a takarónövényekről az erózióvédelemben, azt már nem lehet szakmai skálán értékelni.
A fenti cikk is egész jól indult, a cikk írója szemmel láthatóan igyekezett szakmailag hiteles információforrásokat felkutatni.
Az elemzésig rendben is volt a cikk:
“a klímaváltozás és az intenzív földhasználat is hozzájárult a porvihar kialakulásához, amely a fő oka volt az M1-es autópályán szombaton történt tömegbalesetnek.”
Igen, ahhoz, hogy porvihar alakuljon ki a szélerózióra hajlamos földeken, takaratlan, a növényi gyökerek talajfelszínt stabilizáló szerepe nélküli helyzetnek kell előállnia, Ilyet természeti katasztrófa vagy talajművelés tud előidézni.
Bármilyen talajművelés, nem csak a szántás, de a forgatás nélküli művelés is.
Ha nem ismered a fogalmakat, itt olvashatsz róluk: Mezőgazdasági munkák fogalomgyűjteménye
Ez nem nagy újdonság, az elmúlt 4000 évben a legtöbb nagy civilizáció elszántotta a valaha volt gyepek és erdők talajának A szintjét, a legtermékenyebb, szerves szénben, humuszban gazdag réteget. A primitív ágasfából készült talajművelő eszközök is már képesek voltak néhány év alatt tönkretenni a feltört gyepek talajának stabil aggregátumszerkezetét, a szerkezetét vesztett talaj pedig szabad prédája lett az eróziónak. Rengeteg tanulmány van a Közel-Kelet, Görög vagy Római Birodalom eróziós talajveszteségéről, 2-3 méteres termőtalajok tűntek el a valaha volt termékeny domboldalakról, feltöltve a völgyeket, folyótorkolatokat, de már a neolitikumban, több, mint 12.000 éve megindult a növénytermesztés okozta erózió az első gabonatermesztőkkel. A Mediterránum erodált kőkopárjait ezek az erdőirtások és neolitikus talajművelések hozták létre a valaha volt nagy erdők helyén.
Az alábbi videón látható fa művelőeszköz, az ard volt domináns több ezer évig. Ezekre mondja a közhiedelem, hogy “már négyezer éve is szántottak!”. Igen , művelték a talajt, de ezeket a mai minimum vagy ultrasekély művelésnek megfelelő mélységben járatott ardokat a modern, 25-30 cm mélyben járatott, a talajt mélyen forgató ekékhez hasonlítani minden szempontból dilettantizmus.
A klímaváltozásnak szintén szerény szerepe van a változásokban, mert a böjti szelek rendszeres vendégek Magyarországon ebben az időszakban emberemlékezet óta, ezért kár volna ezeket az erős tavaszi szeleket valami új jelenségként aposztrofálni.
A téli aszályok már jobban tűnnek újdonságnak, de ezek az aszályok jóval kevésbé érintik azokat a termelőket, akik nem hagyják ott télire a lezáratlan, művelt földjeiket, hanem talajművelés nélkül dolgoznak és takarónövényekkel védik a talajokat. Ezeknél a regenatív termelőknél máig nedvesek a talajok a takarónövények alatt, amelyek télen páracsapdaként működve gyűjtötték a harmatot a légkörből és védik meg talajokat a kiszáradástól. Ezeken a növényekkel takart talajokon nem tapasztalható erózió, nem kelt rajtuk porvihart a 100 km/óra feletti szél sem.
Az elemzés tovább folytatódik, egyszerű ténymegállapításokkal, amelyek megfelelnek a valóságnak.
“Az országban szinte mindenhol jelentős szélerózió sújtja a csernozjomokat, lejtős területeken pedig a vízerózió is akár több tízcentis talajpusztulást eredményez néhány évtized alatt. Herceghalom környékén mindkét jelenség jellemző.”
Nem csak a csernozjomokat, de minden egyes homok és iszapfrakcióban gazdag talajtípust erősen sújtják az eróziós események. Magyarország területének szinte teljes egésze eróziórzékeny. A csernozjomok mindegyike már erősen degradált, fele-harmada a szerves széntartalmuk az ősállapotnak, a termőréteg vastagsága is jelentősen lecsökkent.
Csak a szürke területek nem veszélyztetettek szélerózióval - hány olyan hektárt láttok a térképen? Én nem sokat. A vörös és narancs területeken azonban bármikor kialakulhat porvihar a takaratlan és művelt földeken a szél hatására.
Első kérdésem ilyenkor mindig az, ha pontosan tudjuk, hogy a magyar szántóföldi termelésbe vont területek erózióérzékenyek és évente hektáronként 2-212 tonna termőtalaj is átrendeződhet vagy eltűnhet eróziós események következtében (nem csak a defláció, de a vízerózió is jelentős károkat okoz), akkor miért nem tett semmit ennek megakadályozására senki a mai napig? Hol vannak a szabályzók, hol van a kutatói szakma, hol vannak a termelők, akik alól épp most fújják el a szelek a megélhetésüket biztosító termőtalajt?
A választ megkapom a cikkből.
“Ahol a területhasználat változtatására – a szántóterületek gyepesítésére vagy erdősítésre – nincs mód, ott a mezővédő erdősávok telepítése mellett az ökológiai gazdálkodást, a forgatás nélküli talajművelést kell javasolni a gazdálkodók számára a térségi vagy településrendezési tervek készítése során – hangsúlyozta Szilassi Péter, az SZTE Földrajz és Földtudományi Intézetének egyetemi docense.”
Ezen a ponton száll el a gépszíj, amikor a talajmegújító mezőgazdasági technológiák fontosságára lassan egy évtizede igyekszem felhívni a figyelmet.
Amit a docens úr ír, az színtiszta bullshit.
Nem kétlem, hogy a szakterületén kiváló oktatói munkásságot végez, de abban teljességgel biztos vagyok, hogy a no-till és regeneratív mezőgazdaság gyakorlatának és környezetre, talajra gyakorolt hatásának területén az ismeretei a nullával egyenlőek.
“Ha pedig mégis művelni kell földet (hiszen enni csak kell azért), akkor a a forgatás nélküli földművelést érdemes alkalmazni (nincs szántás, csak tárcsázás, lazítás, tömörítés), szerves trágya használata, ahol van rá lehetőség.”
Ez a bölcs tanács már Umenhoffer Pétertől érkezett, aki az Axiál marketingvezetője, a Magyarországi Precíziós Gazdálkodási Egyesület (PREGA) elnökségi tagja, MEGFOSZ marketing vezetője egyszemélyben, tehát nehezen nevezhető dilettánsnak mezőgazdasági szempontból. Valahogy a szótárában mégsem jelent meg sem a no-till, sem a takarónövények, mintha nem is léteznének ezek az eszközök, amelyek vetélytárs nélkül tudják megelőzni az eróziót a szántóföldi növénytermesztés során.
Nézzük hát a tanácsok életképességét.
Szakmai javaslat 1. Gyepesítés és erdősítés
A szántóterületek gyepesítése és erdősítése egyértelműen szóba jöhet, amikor hosszú távon az átlagterméseket el nem érő, hitvány termőterületekről van szó, amelyeket csak az EU támogatások felvétele céjából tartanak művelésben. Magyarországon legalább 1 millió hektár ilyen marginális szántóterületen termelnek teljesen feleslegesen, mert a termésátlagokat ezek a területek húzzák le, gazdasági kárt jelent minden rájuk költött forint.
Szakmai javaslat 2. Mezővédő erdősávok
A mezővédő erdősávok hatása szintén minimális egy normális üzemi táblamérettel rendelkező művelésben. Többek között egy német tanulmányban vizsgálták a fasorok szélsebesség csökkentő hatását, amely elérhette az 50% szélsebesség csökkenést. Ezt azonban olyan beállítással érték el, ahol 24 méter széles táblák voltak, keresztben az uralkodó szélirányra. Egy átlagos 1 hektáros táblát feltételező 96 méter széles beállításban már 10% alatti a szélsebesség csökkentő hatás, ami a gyakorlatban semmit nem jelent a porviharok kialakulásának megakadályozásában. Az efeletti mérettartományban pedig már nincs gyakorlati hatása a mezővédő erdősávoknak.
Termőföldeket 24 méter szélesre osztani abszolút agyrém ötlet - nagyüzemben egy átlagos műtrágyaszóró 30 méteres szórásképpel rendelkezik, ahogy a permetezőgépek keretei is ekkorák. Az agroforestry kutatásában élen járó INRAE gyakorlata pedig bizonyítja, hogy teljességgel életképtelen egy fasorokkal sűrűn beültett termőföld. Az INRAE montpellieri kutatóközpontjában évente 1000 mm feletti csapadékkal gazdálkodnak, de maximum 6.4 tonnás búzát képesek aratni az agrárerdészeti fasorok közé vetett búzából, miközben egy ott aszályosnak tekintett 600 mm-es csapadékú évben már teljes hozamveszteséget okoz a területen jelen lévő fák vízigénye és árnyékolása. Nálunk egy szuper 600 mm-es évben már 10 tonna búzát is tudnak aratni a termelők, 1000 mm-ről már nem is álmodunk.
Herceghalom környéke azonban az ország legjobb termőterületei közé tartozik, amelyek termelésben tartása országos közérdek.
A jelenleg alkalmazott talajművelési technológiák azonban a kommunista kolhoztechnológiának felelnek meg, a gépek méretén és a digitális technológián kívül semmi nem változott az elmúlt 50 évben.
A talajművelés legkártékonyabb formája a szántás, de bármely talajművelés, beleértve a forgatás nélküli művelést is, az erózió prédájává teszi a talajfelszínt. Nincs olyan, hogy takaratlan talajfelszín ne erodálódjon, csak az erózió mértéke különböző. A termőtalajok védelme csak az állandó talajtakarással és azt biztosító no-till termesztéstechnológiával valósítható meg.
Szakmai javaslat 3. Biogazdálkodás
A docens úr által megoldásként ajánlott ökológiai gazdálkodás a mezőgazdasági technológiák totális ismerethiányáról árulkodik. Az ökológai gazdálkodás gyomkontrollja elsősorban talajmunkákra épül, különösen a tavaszi kultúrák esetében. Elsődleges a mélyszántás szerepe az évelő gyomok ellen, majd több munkaművelettel porítják tovább a talajfelszínt tavaszig. A vetésig teljesen takaratlanul tartják a talajfelszínt, majd vetés után indulnak a vakboronálások és gyomfésülések, a gyomfésűvel vagy küllős kapával porítva tovább a felszínt.
A már álló kultúrában egy vagy több menet sorközműveléssel porítják még tovább a talajt
Aki ezt a technológiát alternatívaként hozza fel a talajvédelem területén, ott vagy komoly ismerethiányok vannak vagy szándékos félretájékoztatást végez.
Az ökológiai gazdálkodás Magyarországon elterjedt technológiája még a nagyüzemi búzabányászatnál is nagyobb talajpusztulással és környezeti kárral jár, mert a konvencionális termelőknek legalább talajmunkák nélküli gyomirtásra is van lehetősége.
A biotermelők azonban 6-7 munkamenettel teszik állandóan csupasszá a földeket és erodálják a termőtalajt.
Milyen szintű ismerethiány köthet bármiféle pozitív környezeti hozadékot a talajromboló és az ország élelmiszerellátását a legcsekényebb mértekben sem támogató ökogazdálkodáshoz? Mert ha nem volna tiszta, az évente sok milliárdos extratámogatásokkal kistafírungozott nagyüzemi biotermelők által megtermelt termények 90%-a feldolgozás nélkül távozik a jól fizető nyugati piacokra alapanyagként - azaz a biotermelők gátlás nékül kiárúsítják idegeneknek a magyar vizet, talajt és erőforrásokat, anélkül, hogy a magyar piacot ellátnák megfizethető és egészséges élelmiszerrel.
Szakmai javaslat 4. Forgatás nélküli művelés
A docens úr forgatás nélküli művelés javaslata szintén kapufa - ugyanúgy takaratlan felszínt hagy, mint egy szántás. A sekélyen végzett forgatás nélküli művelés csökkentheti valamennyire az eróziós károkat, ha a szármaradványok takarják részlegesen a talajt, de egy szélviharban ugyanúgy porvihart generálnak ezek a földek.
Ezekkel ki is fogytunk a remek ötletekből, amelyekkel senki nem jut előrébb az erózióvédelemben.
A végére azért megmutatom, ha nem volna tiszta még, hogy mi a megoldás.
Ami nem szerepelt a szakmai javaslatok között
A no-till és takarónövények alkalmazása, hogy soha többé ne lássunk csupasz talajfelszínt és ne szálljanak porviharok minden böjti szélnél. Tavasszal már nem szépségesek ezek a földek a lefagyott növényzet miatt, de védik a talajnedvességet, táplálják a talajéletet, építik a talajszerkezetet és soha nem látni rajtuk eróziót.
Az ügyesebb regeneratív termelők, mint a Somogyi Kószáló Farm már legeltetik is a téli takarónövényeket, így a no-till kukorica előtt még meg is lesznek trágyázva a földek a legtermészetesebb módon.
Ez a talajmegújító technológia mentheti meg a magyar termőtalajokat és fordíthatja vissza a több évszázados talajpusztítást.
Aki ezt nem veszi észre, az vak, tudatlan vagy szándékosan félre akarja vezetni az embereket.
