A glifozát a mosószerből származhat a felszíni vizekben
A környezetbe kerülő glifozát egy része egészen más forrásból származhat, mint azt korábban feltételezték. Az adatok szerint a vízlágyítók bomlástermékeként keletkezik.
2015 óta írok arról, hogy a mezőgazdaságellenes civil szervezetek által indított glifozátellenes háborúban a glifozáttal kapcsolatos információk többsége félretájékoztatás és hazugság. Évek óta írtam arról is, hogy a felszíni vizekben, alig kimutatható mennyiségben mért glifozát és AMPA nem mezőgazdasági eredetű, mert sem a mennyisége, sem a mérések helyszinei nem támasztják alá a mezőgazdasági eredetet.
Az állításaimat alátámasztó kutatások sorra jelennek meg, de a magyar média elfelejti közölni ezeket az eredményeket.
Lássuk akkor a következő népszerű tévhitet, amely szerint a mezőgazdaság glifozáttal szennyezi az élővizeket és mind meghalunk ettől. Meg a méhek is.
A glifozát, ez a gyorsan lebomló, nagyon rövid tartamhatású és az európai toxikológiai besorolás szerint a nem mérgező kategóriába sorolt gyomirtó hatóanyag gyakran kerül a címlapokra a mezőgazdaságellenes szervezetek aknamunkájának köszönhetően.
Számos alkalommal hivatkoztak arra, hogy a mezőgazdaság szennyezi a gyomirtóval az élővizeket, azonban a kutatások alapján korábban feltételezettől teljesen eltérő forrásból kerülhet a környezetbe.
A mezőgazdasági eredet helyett a mosószerek lehetnek felelősek az “ellentmondásos gyomirtóval” történő környezetszennyezés nagy részéért.
Legalábbis ez az eredménye annak a tanulmánynak, amelyben a Tübingeni Egyetem Carolin Huhn környezetkémikusa által vezetett csoport összehasonlította a glifozát és bomlásterméke, az AMPA koncentrációját európai és amerikai folyókban. Amint arról a munkacsoport a "Research Square" szakportálon megjelent, még nem függetlenül ellenőrzött publikációban beszámol , az USA-ban az adatok jól illeszkednek a mezőgazdasághoz mint forráshoz - Európában viszont túlnyomórészt nem. A koncentrációk időbeli alakulása inkább a szennyvízre utal, mint forrásra. A szakértők ezért azt gyanítják, hogy a felszíni vizekben lévő glifozát és AMPA elsősorban kémiailag rokon mosószer adalékanyagokból keletkezik.
A Tübingeni Egyetem kutatócsoportja megállapította, hogy az európai folyókba kerülő glifozát nagy része valószínűleg nem a gyomirtószerekből származik, ahogy azt korábban feltételezték, hanem a mosószerek adalékanyagaiból. A tanulmányhoz Carolin Huhn professzor, a Fizikai és Elméleti Kémiai Intézet munkatársa és a Geo- és Környezetvédelmi Központ munkatársai nagyszabású metaanalízist végeztek az európai és amerikai vízvédelmi hatóságok adataiból. A tanulmány most a Water Research című folyóiratban jelent meg. Eddig a glifozátnak a mezőgazdaságban gyomirtóként való használatát tekintették a felszíni vizekben való jelenlétének fő okának világszerte. Az európai csökkentő intézkedések azonban nem vezettek észrevehető csökkenéshez a környezetben. Huhn professzor tanulmánya arra utal, hogy évtizedek óta figyelmen kívül hagytak egy másik forrást is. A hipotézis szerint bizonyos, például mosószerekben használt aminopolifoszfonátok a szennyvíztisztító telepek szennyvíziszapjában glifozáttá alakulnak át.
Tanulmányukhoz a munkacsoport a glifozát és az AMPA több éves mérési sorozatait hasonlította össze összesen 73 európai és 18 amerikai mérési pontról és szembetűnő különbségekre bukkantak. Az USA-ban mindkét anyagból viszonylag nagy mennyiséget észlelnek akkor, amikor a glifozátot a mezőgazdaságban használják, gyakran párhuzamosan más mezőgazdasági vegyszerek növekedésével.
Európában viszont tavasztól őszig magas a koncentráció - éppen az ellenkezője annak, amit várnánk. Az EU-ban nem engedélyezettek a genetikailag módosított, glifozátnak ellenálló növények, így a magas koncentrációjú időszakoknak még rövidebbnek kell lenniük, mint az USA-ban. Ehelyett Huhn csoportjának adatai arra utalnak, hogy a glifozátnak egy eddig ismeretlen, egész évben jelenlévő forrása van az európai folyókban.
A kutatócsoport szerint a mezőgazdaságon kívüli forrásra utal az is, hogy a két anyag legmagasabb koncentrációja nem esik egybe más mezőgazdasági vegyi anyagokéval, hanem a szennyvízre jellemző gyógyszermaradványok és háztartási vegyi anyagok koncentrációjának csúcsértékeivel korrelál. "Van egy hidrológus a csapatban, aki azonnal szólt nekünk: Amit Európában látnak, az egy tipikus szennyvízprofil" - mondja Carolin Huhn telefonon. "Ezek a szezonális hullámmozgások erősen korrelálnak a gyógyszerekkel, amelyeket szintén szennyvízmarkerekként használnak."
A Fizikai és Elméleti Kémiai Intézet munkacsoportja és a Földtudományi Tanszék munkatársai a glifozát folyókba jutásának nyomon követése érdekében elemezték a folyókban lévő glifozát koncentrációjának hosszú idősorozatait, amelyeket elsősorban Németország, Franciaország, Olaszország, Olaszország, Svédország, Luxemburg, az Egyesült Királyság, Hollandia és az Egyesült Államok vízvédelmi hatóságaitól gyűjtöttek. Az adatsorok némelyike egészen 1997-ig visszanyúlt. A kutatók mintegy száz helyszín adatait vonták be tanulmányukba. A tanulmány kiindulópontja az a megfigyelés volt, hogy az európai folyók glifozátkoncentrációja erős szezonalitást mutat: nyáron magas, télen pedig alacsony a koncentráció. Mivel azonban a mezőgazdaság a domináns forrás, a tavaszi és őszi fő kijuttatási fázisokban, valamint az esőzések után megnövekedett koncentrációkat várnánk a mezőgazdaságból. A glifozátot a mezőgazdaságban, valamint a lakott területeken és a vasúti pálya ágyazatában a nemkívánatos növénynövekedés megakadályozására használják. "A talajban és a vízben a glifozát részben aminometilfoszfonsavvá, azaz AMPA-vá alakul. Mindkét anyag mozgósítható a csapadék által, és a folyókba kerülhet" - mondja Huhn, aki egyben a Tübingeni Egyetem Kiválósági Stratégiájának részét képező Környezeti Rendszerek Platform szóvivője is. Ez az évszakos profil ismert a szennyvíztisztító telepekről a felszíni vizekbe kerülő anyagokból, például gyógyszerekből és háztartási vegyi anyagokból. A folyóban naponta szállított glifozát mennyiségének kiszámításával az adatokból egy meglehetősen állandó bemeneti értéket kapunk. A mezőgazdasági forrásokból várható koncentrációcsúcsokat csak nagyon kevés, kizárólag mezőgazdasági mérési ponton figyelték meg Európában. Továbbá, más herbicidek beviteli mintázata szinte ellentétes a glifozátéval.Így a tanulmány, amelyet Dr. Marc Schwientek és Dr. Hermann Rügner tübingeni geológusokkal, Stefan Haderlein professzorral, valamint Sarah Bieger és Lisa Engelbart kémiai doktoranduszokkal közösen végeztek, kimutatta, hogy a glifozát és az AMPA fő forrása a folyókban a szennyvíztisztító telepek szennyvizéből származhat. "A szakirodalmi adatok áttekintése azt mutatja, hogy a glifozát az összes vizsgált európai szennyvíztisztító telepen megtalálható, és koncentrációja figyelemre méltóan állandó volt az év során" - mondja Huhn.
Glifozát - bomlástermék?
De honnan származik akkor a növényvédő szer? A kutató arról számol be, hogy a legfontosabb felismerés egy konferencián jutott el hozzá, amikor meghallgatott egy előadást a PFAS-okról. "Az egyik előadó elmagyarázta, hogy a kis, kritikus PFAS-ok hosszú láncú prekurzorokból keletkeznek. Ez volt számomra a kulcs, hogy kimondjam: egyáltalán nem a glifozát a forrás. "Van egy anyagunk, amely glifozátot és AMPA-t termel" - magyarázza Huhn. Az élővizekben lévő glifozát maga is bomlástermék.
Ez megmagyaráz egy másik anomáliát is az európai adatokban. A glifozát és bomlásterméke, az AMPA közötti aránynak valójában változnia kellene, ha a mezőgazdaságból kerülne a talajba és a folyókba: ha az eső a kijuttatás után gyorsan elmossa az anyagokat a szántott földekről, akkor több glifozátnak és kevesebb bomlásterméknek kellene lennie; ha a vegyi anyagok csak jóval a kijuttatás után kerülnek a vízbe, akkor a mennyiségi aránynak változnia kellene, vagy meg kellene fordulnia. A tudósok azonban állandó arányokat figyeltek meg.
"Alig vannak tanulmányok ezen anyagok lebontásáról" Carolin Huhn, Tübingeni Egyetem
De honnan származik a glifozát? Mindezen jelek alapján a gyanú a kereskedelmi forgalomban kapható mosószerekhez hozzáadott vízlágyítókra terelődött. A feltételezés korántsem olyan erőltetett, mint amilyennek első pillantásra tűnik - éppen ellenkezőleg. Az Európában forgalmazott mosószerek gyakran tartalmaznak aminometilfoszfonátokat. Ezek a molekulák nagyon jól megkötik a kalciumot és a magnéziumot, és ezáltal megakadályozzák a vízkő lerakódását. Amikor lebomlanak, bomlástermékként AMPA is keletkezik. A glifozát szerkezetileg szorosan kapcsolódik hozzájuk. Ha a környezetben lévő glifozáttal való teljes szennyezettséget akarjuk mérni, akkor magához az anyaghoz hozzá kell adni az AMPA bomlásterméket is. Ez azonban származhat mosószerből is.
Úgy tartották korábban, hogy a glifozát semmilyen ismert eljárással nem keletkezik természetes körülmények között. Huhn és csapata munkája ezt most megkérdőjelezi. Az anomália azt is megmagyarázná, hogy miért működnek olyan gyengén a glifozát-szennyezés csökkentésére irányuló jelenlegi európai intézkedések. Luxemburgban például 2021 óta teljesen betiltották a gyomirtószert - a Huhn munkacsoportjának adatai azonban nem mutatják a glifozát megfelelő csökkenését a felszíni vizekben.
A háztartásokból származó forrás?
"A több millió egyedi érték részletes elemzése azt mutatja, hogy a kommunális szennyvíz szerepet játszik. A tanulmány néhány megállapítása pedig azt is megmutatja, hogy a glifozát forrását a háztartások közelében kell keresnünk"
mondja Huhn. A kutatók úgy vélik, hogy a gyomirtó szerek használatától független domináns bemenetnek kell lennie; a koncentráció mintázatát másképp nem lehetne megmagyarázni."Azonban minden, amit nem tudunk megmagyarázni az adatokból, eltűnik, ha feltételezzük, hogy valójában nem a korábban gyomirtóként használt glifozátot vizsgáljuk, hanem egy másik másik kiinduló anyagból képződött glifozátot" - mondta az analitikai vegyész Huhn . A kutatók az adataikból összeállítottak egy kritériumlistát, és azonosítottak egy, a glifozáttal kémiailag rokon anyagot, amely a metaanalízis során felmerült összes kérdést megoldaná.
Feltevésük szerint a glifozát az Európában, különösen a mosószerekben széles körben használt aminopolifoszfonátok átalakulási terméke.Az első laboratóriumi vizsgálatok mostanra befejeződtek, és megerősítik a hipotézist, miszerint a szennyvíztisztító telepeken ebből a mosószeradalékból glifozát képződik.
Van azonban jó hír is: "Nem látunk glifozátképződést, amikor közvetlenül a mosógépben szimuláljuk a körülményeket". Az eredmények megmagyarázhatják, miért nem sikerült és nem is fog sikerülni a glifozát-szennyezést csökkenteni az európai folyókban a herbicid-csökkentési stratégiákkal - foglalja össze Huhn. Az új glifozátforrást független vizsgálatokkal kell igazolni. A hatóságoknak minden bizonnyal meg kell vitatniuk, hogyan folytassák a felszíni vizek ellenőrzését, és hogyan szabályozzák esetleg az aminopolifoszfonátokat, vagy hogyan javítsák a szennyvíztisztítás során az eltávolítási arányokat.
"Tisztában vagyunk azzal, hogy eredményeinknek messzemenő következményei lehetnek, többek között az ipar és a politikai döntéshozók számára, de azzal kapcsolatban is, hogy hogyan lehet javítani a felszíni vizek monitoringját. Az USA-ban más a helyzet, mint az EU-ban; a glifozát koncentrációs mintázatai az amerikai folyóvizekben szorosan követik más herbicidekét, ami a domináns mezőgazdasági bevitelre utal. Európával ellentétben az USA-ban az aminopolifoszfonátokat alig használják mosószerekben.
A szennyvíztisztító telepeken lévő baktériumok glifozátot termelhetnek
Huhn munkacsoportjának már van egy fő gyanúsítottja: DTPMP, a dietilén-triamin-penta(metilén-foszfonsav) rövidítése. A kemofóbok számára ijesztő nevű anyagból évente mintegy 3000 tonna kerül a mosó- és tisztítószerekbe, valamint körülbelül 1500 tonna a hűtőkörökbe, ipari tisztítószerekbe és egyéb alkalmazásokba. "Már egy olyan anyaggal van dolgunk, amely releváns a vizek szempontjából" - mondja Huhn. Mert még ha a szennyvíztisztító telepek vissza is tartják ezen anyagok 80-90 százalékát, jelentős mennyiség még mindig a vízekbe kerül.
A legfontosabb jelzés az USA-val való összehasonlítás. Ott az olyan anyagokat, mint a DTPMP, nem használják a mosószerekben, és a folyókban a mezőgazdaságra jellemző glifozátkibocsátás mintázata látható. Európában ezzel szemben a feltehetően mosógépekből származó glifozát elhomályosítja a mezőgazdaságból származó mintázatot.
Huhn és csapata jelenleg azt próbálja tisztázni, hogy pontosan hogyan keletkezik a glifozát a DTPMP-ből. "Alig vannak tanulmányok ezen anyagok lebomlásáról" - ismeri el a vegyész. Abban azonban már biztos, hogy a glifozát nem a mosógépben keletkezik. Erre utalnak a tübingeni csoport kísérletei. Ismereteik szerint a gyomirtó a csatornahálózatban és a szennyvíztisztítóban képződik. A csapat friss szennyvíziszapot inkubált baktériumokkal, és azt vizsgálta, hogy a DTPMP lebomlik-e. "Ha nagy mennyiségű DTPMP-t adunk hozzá, glifozát és AMPA is képződik" - magyarázza Lisa Engelbart doktorandusz. Huhn gyanítja, hogy a mikrobiális lebontáson kívül más tényezők is szerepet játszanak.
Ha a csoport eredményei helytállónak bizonyulnak, annak Carolin Huhn szerint közvetlen következményei lesznek: "A DTPMP-re vonatkozó REACH-eljárást újra meg kell nyitni" - az anyagot tehát újra be kell jegyeztetni az Európai Vegyianyag-ügynökségnél (ECHA), majd az új adatok alapján kockázatértékelést kell végezni. "El kell gondolkodnunk azon, hogy valóban akarunk-e olyan komplexképző anyagot, amelyből a szennyvíztisztító telepen egy nagy hatású hatóanyagot lehet előállítani" - mondja. Végül is az ECHA a glifozátot a vízi szervezetek szempontjából kritikusnak minősítette. A publikáció jelenleg a preprint szerveren olvasható, és külső szakértők véleményezik egy tudományos folyóirat számára.
Ennyi volt a Spektrum.de nagyon óvatosan fogalmazott riportja. A glifozát természetes körülmények közötti keletkezésének mechanizmusa még további kutatást igényel, de ez a felfedezés sokkal meggyőzőbb választ ad a vizekben kimutatható glifozát és AMPA jelenlétére, mint a mezőgazdasági eredet. A kimutatott mennyiségek egyébként így sem okoznak semmilyen gyakorlatban igazolható egészségügyi vagy környezeti problémát, de nyilván érdemes a minimumra csökkenteni minden környezetterhelő hatást a mezőgazdaságban is.
A további kutatás a laborkísérletek során feltárt egy olyan folyamatot, amely során a DTPMP átalakulása során keletkezik IDMP, AMPA és glifozát is. Ezt a folyamatot erőteljesen befolyásolja a MnO2 és O2 koncentráció.
A zöld aktivisták mezőgazdaságellenes háborúja nem ért véget, csak most a glifozát helyett más növényvédőszerekre koncentrálnak.
Javaslom, hogy a zöldek rémhírterjesztését először a józan ész szűrőjén engedje mindenki keresztül, mielőtt sajátjává teszi a félrevezetéseket.
Az pedig érdekes kérdés, hogy amennyiben beigazolódik, hogy a glifozát képesek a természetes folyamatok során keletkezni, akkor mint természetes vegyületet vajon engedélyezni fogják-e a tanúsított biogazdák számára is? :-)