Amibe minden civilizáció belebukott - a talajművelés károkozása
A porviharokért is a középkorban megragadt szellemiségű mezőgazdaság a felelős
A modern EU és magyar termelő rendkívül tájékozott és környezetbarát.
Van Stage V traktora, ami oxigéndús hegyi levegőt pöfög, hogy megmentse a Földet. Van szénmegkötő ekéje, amivel megköti a légkörből a szenet, hogy megmenthesse a Földet, precíziós mezőgazdasági eszköze, hogy a kevesebb műtrágya felhasználással még jobban megmentse a Földet. Emellett felveszi a biodiverzitás javítását célzó Agrár Környezetgazdálkodás támogatásokat, hogy megmentse a bogarakat és madarakat és van neki még bio édeskömény földje vagy magára hagyott almása is, hogy az ÖKO tanúsítással a semmiért felvehető, hektáronkénti 242-1040 Euróval évente még annál is jobban megmenthesse a Földet.
Ugye, milyen szép környezetbarát világban élünk Béláim? Vagy mégsem?
Itt vannak a böjti szelek és száll újra a termőföld a levegőben a mezőgazdaság kőkorszaki technológiájával dolgozó szántóföldi termelőknél.
Mert a magyar gazda kimegy ősszel és megszántja a földet. Vagy megkultivátorozza, lazítja, tárcsázza, de mindenképp takaratlanul tartja a betakarítás és tavaszi kultúrák vetése között.
Ugyanabban a szellemben, mint 4000 éve az állatbőrbe öltözött, mezítlábas, kőkorszaki elődjei az ágasfából tákolt ardjukkal - a különbség csak az irgalmatlan mennyiségű, évente százmilliárd eurókban mérhető EU támogatás a talajpusztító, primitív mezőgazdasági technológiák fenntartására, kutatására és terjesztésére.
A munka talajpusztító eredménye ugyanaz - az erózió és defláció.
A talajvédelem szempontjából eredménytelenül elégetett euró százmilliárdok helyett elég lett volna az emberiség agrártörténelmét tanulmányoznia minden élelmiszertermeléshez kötődő szakembernek az elmúlt években is.
Az még nem tűnt fel az EU ekefetisiszta agrárskanzenében, hogy már több, mint 205 millió hektáron talajmunka nélkül termelnek világszerte a talajvédelemben élen járó no-till termelők. A no-till termelésnél pedig mindig takart a talajfelszín, sem a szél, sem az eső nem tudja megkezdeni a felszínt.
A Dirt című könyvben részletesen leírja Montgomery az elmúlt 4000 év nagyobb civilizációinak bukásához vezető mezőgazdasági technológiákat, amelyben első helyen állt a talajművelés okozta víz- és szélerózió.
Az 5-10 cm mélységben, sekélyen művelő primitív eszközökkel okozott talajsebek is több méteres termőtalaj veszteséget okoztak néhány száz év talajművelés után úgy a suméreknél, mint görögöknél vagy rómaiaknál, amelyek minden esetben az adott civilizáció élelmiszertermelésének összeomlásához vezetett.
A jelenlegi civilizációnk élelmiszerellátását a műveléssel tönkretett szerkezetű talajokon már csak a kőolajra épülő intenzív technológiák, a műtrágyák és növényvédőszerek tartják fent, ezek nélkül a nyugati civilizáció lakosságának legalább felét már nem lehetne ellátni élelmiszerrel. Az EU Zöld Megállapodásban a műtrágyázás és növényvédelem drasztikus visszavágását és az ökológiai gazdálkodást térhódítását követelő elképzelésével pontosan ezt helyzetet idézi elő.
Ha támogatod a Green Dealt, a saját élelmiszerellátásod biztonságának tönkretételét támogatod a fele hozamokkal sem mindig rendelkező bio tanúsított gazdaságok térnyerésével.
No de térjünk vissza a talajra, amellyel kapcsolatban évtizedek óta halljuk a felemelő szlogeneket, mennyire fontos is a talajvédelem.
A valóság azonban szöges ellentéte a talajvédelemről szóló kommunikációnak és elképesztő számomra, hogy ezt senki nem teszi szóvá, még kevésbé követeli meg a termelők talajhasználatának megváltoztatását. Teljességgel elfogadhatatlan egy szél és vízerózióval erősen érintett országban a talajok takaratlanul hagyása, amely szabad utat enged bármilyen eróziós eseménynek.
Ha bárki kimegy a határba, láthatja, hogy az értékes termőtalaj tonnái hogyan szállnak el a levegőbe az első nagyobb széllel, benne a szerves szénnel, a humusszal, a felszínre kiszórt műtrágya maradékával, ami nem gázosodott el a korábbi száraz időszakban. Sőt, a növényvédőszer maradványokkal együtt is ezt a levegőt szívjuk mindannyian a Kárpát medencében…
A szélerózió, defláció okozta károk nem csak a talaj átrendeződésében, elhordásában, eltemetett vetésekben, a humuszveszteségben, utakra hordott dűnékben, de a légköri szálló porszennyeződésben is jelentkezik, ez utóbbiban közvetlen egészségkárosító hatással is.
A talaj a Föld legnagyobb széntárolója. A talajművelés azonban minden egyes földterületen a legfontosabb alkotóelemének, a szerves szénnek, a humusznak a veszteségével jár, amely mennyisége a felszínen a legmagasabb. A szerves szén nélkül nincs termékeny talaj, nincs talajélet, nincs talajszerkezet - aki ezt tönkreteszi, a nehezen visszafordítható pusztítás mellett a saját megélhetését teszi kockára. Az ősállapotú talajokhoz képest 30-70% szerves szén már elveszett a termőtalajokból, amelyet szerves szénszintet nagyon nehéz visszajuttatni a talajba - talajműveléssel azonban egyenesen lehetetlen is.
Európában éves szinten 1.3 milliárd euró értékű termés megy kárba a talajerózió miatt. A talajpusztulás több mint 12 millió hektár földterületet érint az EU-ban, ez csaknem 7 százaléka a 28 tagállam összes mezőgazdasági területének.
Földünkön a napjainkban tapasztalható talajveszteség (régiótól függően) 16-szorosa vagy akár 300-szorosa is lehet a talaj megújulási képességének. A FAO (ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete) adatai szerint, az erózió révén 25–40 milliárd tonna talajtakaró tűnik el évente, csökkentve a termőtalaj hozamát, a szerves szén-, tápanyag- és vízmegkötő-kapacitásait.
Ez a talajpusztulást a talajművelés minden egyes művelete okozza, nincs kivétel. A károkozásnak csak a mértéke különböző, de egy laza szerkezetű, homokos, löszös talajon bármiféle talajművelés porvihart vagy eróziót okozhat.
A hivatkozások mögött található oldalak ebben az esetben is szándékosak - az ökológiai gazdálkodás a hangzatos talaj- és biodiverzitás védelmi mesék helyett a valóságban a környezetre nézve legkártékonyabb mezőgazdasági talajhasználati szokásokat képviseli. Az évente több alkalommal végrehajtott talajmunkákon kívül nem ismer más megoldást például egyes gyakori, évelő gyomok kontrolljára, mint a tarackbúza, csillagpázsit, vaddohány, fenyércirok és hasonló, jelentős termésveszteséget okozó növények megfékezésére.
Magyarország termőterületeinek többsége szélerózió érzékeny. A defláció által okozott kár elsõsorban a Duna-Tisza közi hátság homok-, karbonátos futóhomok talajaira jellemzõ, ezen kívül jelentõs károkat okoz a Nyírség térségében elhelyezkedõ savanyú kémhatású homoktalajokon is. A defláció által veszélyeztetett területek, a Somogyi homokhát, a Gyõr-tatai terasz vidék, a hevesi homokhát, továbbá a Dél-alföldi térségben foltonként elhelyezkedõ homokos felszín.
Ezeken a területeken kulcsfontosságú volna az állandó talajtakarás biztosítása, amely megtöri a szél erejét a talajszinten és megfogja a talajszemcséket
A vörössel jelölt területeken már egy 20 km/óra sebességű szél is megindítja a talajfelszínen a talajrészecskék mozgását - a szél 2,3 - 212 tonna talaj átrendeződését is okozhatja hektáronként a szélerózióra érzékeny területeken!
A tavaszi kultúrák előtt csupaszon hagyott talajfelszín a legnagyobb környezeti és gazdasági kártétele a magyar mezőgazdaságnak.
A felszántott földek, EU támogatásokkal vastagon kistafírungozott termelőket azonban szemmel láthatóan nem érdekli a biodiverzitás, talajok egészsége, humusztartalom, csak a maximális bevétel elképzelése lebeg a szemük előtt. Ezért a legtöbbjüknek meg sem fordul a fejében, hogy a talajegészséget szem előtt tartva a regeneratív technológiák alkalmazásával javíthatja a vízgazdálkodást, a talajszerkezetet és termékenységet, pedig tanuláson kívül mást nem igényelne a változás. A 2022-es nagy aszállyal érintett régiókban is ugyanúgy felszántották ősszel a földeket, mintha mi sem történt volna és majd újra állnak sorban koldulni a 2023-as aszály után a kártérítésért - a vízmegtartás csak a hanyatló Nyugat ópiuma!
Ha úgy érzed, hogy te nem szeretnél a támogatásgazdák és aszálykártérítésért kuncsorgók táborába tartozni, előtted áll a lehetőség áttérni vízmegtartó, nedvességet védő, talaj termékenységét javító technológiákra, amelyek már több, mint 205 millió hektáron bizonyítottak világszerte.
Meg szeretnéd előzni a további károkozást? Nem szeretnél magad körül sivatagokat látni? Nem szeretnéd, ha a te földed esne el elsőként az aszályban? Nem tetszik, hogy az árpádat eltemeti a homokverés? Tisztában vagy vele, hogy a csupasz földedről felszálló porszennyezés az esőképződést is gátolja?
Ha termelő vagy, akkor miért nem kezdesz el gondolkozni, miként is lehetne javítani a rád bízott termőföld egészségén, vízgazdálkodásán és termékenységén?
Számtalan példát mutattam már be 8 év alatt, hogyan lehet talajművelés nélkül is eredményesen termelni, vagy akár kukorica világrekordokat elérni és egyre több magyar termelő mutatja be sikeres no-till eredményeit.
Minden tudás a rendelkezésre áll a regeneratív mezőgazdasági technológiákról.
Az új KAP és AÖP elképesztő mennyiségű összegeket fizet ki a termelőknek, hogy környezet- és talajbarátabban termeljenek - de ahogy a régi AKG totális kudarc lett, mert a termelők a valódi munka elvégzése helyett csak “halványzöld” alibimunkát végeztek a megkapott pénzért.
Affelől sincs kétségem, hogy ők az új AÖP talajvédelmet szolgáló intézkedései helyett többségében a 2 pontos baktériumtrágyákat fogják választani a talajvédelmet valóban szolgáló intézkedések helyett.
A támogatásgazda paraziták sajnos velejárói az EU mezőgazdaságának, de te ne gyarapítsd ezeknek a szégyenletes táborát.
Ha van eszed, használd.
A talajok megújítása gazdaságosan az ökológiai folyamatok támogatásával valósítható meg, figyelembe véve a talajtípust, mikroklímát és vetésforgót.
A talajvédelem első lépése a változatos takarónövények alkalmazása, amelyek legalább augusztus elejétől márciusig takarják és védik a talajfelszínt, miközben a folyékony szén útvonalon táplálják a talajéletet, amely a stabil talajaggregátumok képződésében segít - ők hozzák létre azt a talajszerkezetet, amelynek már nincs szüksége talajművelésre. Ezek a növények segítenek páracsapdaként emelni a talajod nedvességtartalmát és védik a kiszáradástól és eróziótól, deflációtól a tavaszi növények vetéséig. A talajművelés okszerű minimumra szorításával javíthatod a természetes úton keletkező, vízstabil talajpórusok kialakulását, amelyek segítségével minden évben mélyebbre tudnak gyökerezni a növényeid.
Egy kukorica, amely a függőleges gilisztajáratokban mélyre hatoló gyökereivel még két méter mélyről is fel tudja venni a nedvességet a talajból, jóval tovább fogja húzni még extrém aszályban is.
A csökkentett talajművelés és takarónövények segítenek a szükséges talajtakarás megteremtésében is, amely páncélként védi a talajfelszínt a környezeti hatások ellen.
Ez nem egy bonyolult rendszer, csak meg kell érteni és alkalmazni kell, hogy ne láss többet eróziót a földeden és tovább bírják a növényeid az aszályban.
A talajvédelem, erózióvédelem és biodiverzitás javítása így néz ki például a valóságban egy napraforgó utáni búzavetésben.
Bántja a szemed?
Az enyémet a szántott földről szálló por bántja.
A mai nap megírt cikkem után már több tömegkarambolt is okozott a földekről elfújt porvihar. Hány embernek kell még meghalnia a kőkorszaki szinten álló búzabányászok miatt?
Az eróziós képek többsége Horváth Jánostól származik, akik lelkes talajmegújítóként dolgozik a kiskertjében.