Az elszántott esők országa

Miért csökken trendszerűen az országos csapadék?

A kőkorszak óta több civilizációt döntött romba a talajművelés okozta termékenységvesztés

A 2022-es év több ezer termelőnek az utolsó gazdálkodási évet jelenti, elsősorban a Dunától keletre. A szezon elejére kialakult 3-4-szeres műtrágyaárak, többszörös növényvédőszer és gépalkatrész árak, megduplázódott gázolajár a termelési költségeket olyan szintre emelte, amelyet az aszály miatt elvesző termés maradéka még a rekordárakon sem tudja kompenzálni. A legtöbb erős aszállyal érintett termelő 70.000-250.000 forint veszteséget fog realizálni hektáronként idén, ami egy gyengébb anyagi hátterű, csak növénytermesztésből élő kisgazdaságnak a végét jelentheti. Az állam természetesen belengette a rekord kártérítést, de kétségeink ne legyenek, hogy elsősorban az agrártámogatások 80%-át elnyelő, legnagyobb 10% gazdaság fog ebből is részesülni elsősorban, nem a termelők 90%-át kitevő kisebb termelők. Másrészt a gyakorlatban úgy nézett ki az aszálykár térítése az elmúlt években is, hogy például egy kistermelő tavaly az aszály miatt elveszett 6 hektár búzájára összesen 176.000 forint kártérítést kapott, amely nagyjából egy hektár költségét fedezte, nemhogy az elvesztett termés valódi eredményéhez bármi köze is lett volna.
Ez a tragikus esemény azonban nem véletlenül következett be, hanem számos hosszú távú változás, rendkívül összetett eredménye, amelyből egyet legalább maga a termelő tud befolyásolni - ez a területhasználat.

Amit egy termelő nem tud befolyásolni, azok az alábbiak:

1. Globális klímaváltozás: köteteket írtak már a trendszerűen melegedő klímáról, eltűnő helyi csapadékról, egyre rendszertelenebb extrém nagy csapadékeseményekről és egyre hosszabb és forróbb aszályos időszakokról, amelyeknek antropogén okai is vannak. A ciklikusan jelentkező El Nina jelenség is ismert globális tényező, amely forró, száraz időjárást hoz, a Bray, Eddie, Milankovich és egyéb ciklusok is jelentősen befolyásolják a földi klímát, de ezekre nem térnék ki külön, erről írnak eleget a meteorológusok. A globális klímaváltozást nem tudja befolyásolni a termelő, de az általa kezelt földek hősugárzását és kiszáradását már igen, a talajmegújító mezőgazdaság eszközeivel, amely nagyobb összefüggő területeken alkalmazva már okozhat mikroklíma módosító hatást. Minél több gazdálkodó foglalkozik a vízmegtartással, takarja talaját, hoz létre minél nagyobb biomasszát, annál nagyobb az esélye a helyi mikroklíma megváltozásának és akár a helyi esők visszatérésének is.

   

   

   Ha nem érted, mik ezek a sávok, nézd meg a videót.

2. Mesterségesen kiszárított Magyarország: a magyarázatban sem túl erős Országos Vízügyi Főigazgatóság józan ésszel elképzelhetetlenül inkompetens vízügyi intézkedései felteszik a pontot az 1847-ben megkezdett folyószabályzás, pontosabban a búzabányák (©Balogh Péter) érdekében becsatornázott folyók vízlevezetésére. Az OVF a csapadékot valamiféle eredendő rossznak tartja, amit el kell tüntetni, ezért a belvizeket is pánikban eresztik le, ahelyett, hogy teret biztosítanának a beszivárgásukra, ami különösen a Homokhátságon érthetetlen, ahol a talajvíz szintje átlagosan már 4-7 méterrel is lecsökkent az ötvenes évek óta, de van olyan extrém régió is, ahol 10-12 métert is elért a csökkenés.
   Magyarországon a potenciális párolgás 400-500 mm-rel több a Dunától keletre, mint a leeső csapadék, a gyakorlati párolgás 407-630 mm között számolható. A Kárpát medencét a történelem során az áradások töltötték fel talajvízzel az árterekről lassan talajba szivárgó víz segítségével. A folyók becsatornázásával az áradások szűk keretek közé szorítva lerohannak az országból, a talajvíz és a táj feltöltése elmarad. A vízügy évente leereszti a víztározókat is, amellyel millió köbméterszám tünteti el a vizet a tájból.
   Mivel az utóbbi évtizedekben átlagosan 40-50 mm-rel csökkenő átlagos csapadékmennyiség a növekvő átlaghőmérséklettel és elhúzódó, egyre magasabb hőmérsékletű aszályokkal párosul, az évenkénti nedvességvesztés egyszer eléri azt a pontot, amely már nem kezelhető aszálykártérítéssel, mert a növénytermesztés, de akár a természetes erdők számára sem lesz elég nedvesség a tájban. Amikor a Zempléni hegységben már évekkel ezelőtt lábon száradtak ki a fenyvesek vagy idén a több méter mélyen gyökerező, igen agresszív életbenmaradási stratégiával rendelkező selyemkóró is kiszárad, ez egyértelmű jelei annak, hogy beérett a hosszú távú, lokális katasztrófa előidézése, gratuláljunk Vásárhelyinek, Széchenyinek és szellemi örököseinek, akik Paleocapa Péter a fokokat és szélesebb hullámteret tartalmazó Tisza szabályozási javaslatát lesöpörték az asztalról, hogy a kor oligarchái faltól falig felszánthassák az Alföldet a búzakonjuktúra meglovaglására.
   A széleskörűen alkalmazott, helyes vízgazdálkodási gyakorlatot csak az állam tudja bevezetni a pocsékoló látszatintézkedések helyett, de úgy tűnik, mai napig nem jutottak el a döntéshozókig a szakértők több évtizede kidolgozott javaslatai.

3. Biotikus pumpa avagy esőfolyosók eltűnése: Magyarország területe a rómaiak megérkezéséig klimax erdőtársulásokkal, fás legelőkkel vagy magas hányadban időszakos felszíni vízzel borított volt, amely kiegyensúlyozott párolgást és klímát biztosított a Kárpát-medencében. Az összefüggő nagy erdők ezer kilométerekre képesek a nedvességet bevezetni a szárazföld belsejébe a tengerekről és óceánokról, ez a biotikus pumpa avagy esőfolyosó. Ha van időd, megnézheted a néhai Géczy Gábor barátom ismeretterjesztő videóját is a biotikus pumpáról. Amennyiben felszámolják nagy területen az erdőket, ez az esőfolyosó bezárul és elkezd kiszáradni a kontinens belseje. Ez a hatás kisebb léptékben is tapasztalható, akár egy 5 hektáros tarvágás is képes átalakítani egy terület nedvességháztartását - nézzük meg, hány hektár erdőt irtottak ki az elmúlt évszázadokban. A manapság erdőtelepítésnek hívott fabányák szabályos sor és tőtávai, valamint szigetes elhelyezkedése nem képes pótolni ezt a hatást, mert a szél átfúj az ilyen erdőkön, gyors felmelegedést és párolgást okozva, ellentétben az ősállapotú, zárt örök erdőkkel. Erről bárki meggyőződhet személyesen is, mekkora a különbség a Homokhátságon megmaradt néhány óriás fákból álló, elegyes, vegyes lombszintű tölgyes és a telepített nyárfások klímája között. Ha tehát eltűnik az esőfolyosó hatása, a szélirányban mögötte álló terület ki fog száradni. Ez is magyarázata lehet annak, hogy miért kapja az ország azon nyugati része a legtöbb csapadékot, ahol még zárt, összefüggő erdők találhatóak.
   Az esőfolyosók létrehozásában az állam tudna csak szerepet vállalni a tájhasználat teljes átalakításának támogatásával.

4. Az erdők nedvességpuffere: a légköri nedvesség újrahasznosítása jelentősen eltér a talajborítottságtól függően. Az erdők mély gyökerei hozzáférnek a mélyebb talajvizekhez is, ezzel a száraz időszakokban is képesek párolgást és hűtő hatást biztosítani, szemben a sekélyen gyökerező kultúrákkal fedett terülekkel, amelyek gyorsan kiszáradnak. A csapadék ingadozása ezért akár 69%-kal is magasabb lehet az 50%-ban sztyeppei növényzettel takart vagy mezőgazdasági művelés alatt álló területekhez képest. A zárt erdők árnyékoló és hűtőhatása jelentősen csökkenti a felszíni hőmérsékletet. A felszíni vizek lecsapolásával és ősállapotú erdők kiirtásával ezért ezt a csapadékkiegyenlítő hatást szüntették meg az elmúlt évszázadokban.
   A csupaszra művelt talajfelszínról gyorsan elpárolog a nedvesség, utána már csak a por marad, amely a légszennyezésen kívül a légkörben negatív hatással van a csapadékra, azaz akadályozza az esőképződést.

5. A biológiai esőképződés: az esőképződésben fontos szerepe van a mikrobiológiai kondenzációs magoknak, amelyek a biológiailag aktív területekről származnak és magasabb hőmérsékleten is képesek jégkristályokat képezni az esőhöz. Ezek a területek többnyire ismét az nagy erdők, amelyek egyenletes lassú párolgása a vízgőz mellett baktériumok és gombaspórák trilliárdjait juttatják a légkörbe, amelyek alacsonyabb magasságban, magasabb hőmérsékleten is képesek már kondenzációs magot képezni és rajtuk kicsapódik a légköri nedvesség, mintegy megtermetik a saját esőjüket. Ha nincsenek nagy területen zárt erdők, ez az esőképző hatás is elmarad és a telepített fabányák továbbra sem teljes értékű erdők.

6. A szálló por negatív hatása az esőképződésre: az esőcseppek magjainak képződését számos még ismeretlen feltétel befolyásolja, a kicsapódás függ a páratartalomtől, hőmérséklettől, magasságtól, a részecskék kémiai, fizikai, biológiai összetételétől, stb. A szálló por azonban ellentétes hatású, megakadályozza a kis vízkörök működését és a helyi esők kialakulását. A por részecskék, mint esőmagok jóval nagyobb magasságban és jóval alacsonyabb hőmérsékleten képeznek csak esőt, amely a szelek szállításával akár több száz vagy ezer kilométerre alakulnak csak ki. Ha végignézzük Magyarország térképét, a több millió hektár, csupaszra szántott mezőgazdasági művelés alatt álló területről, a városokból és utakról vajon mi száll fel folyamatosan a légkörbe? Igen, a por. Amíg a szálló portól vörösek a naplementék, de még a kelet felé is, addig a csapadékképződés limitált lesz a nagy, összefüggő erdőkön túli régióban.
   Az esőképződéshez a párolgás és hőmérsékletkülönbség mellett, megfelelő minőségű és mennyiségű aerosolokra is szükség van, nem elég a felszíni vizek párolgása.

7. Öntözés: a kormány kedvenc vesszőparipája, amit máig nem sikerült realizálni még az öntözéssel elérhető területeken sem, ami nem is csoda, amennyire széttagoltak a magyar földek és meg van nehezítve a vízhasználati engedélyek kiadása. Miután a sekélyebb rétegekben elhelyezkedő talajvizek már vészesen alacsony szintre süllyedtek, nem egyszer egy nagyobb gazdaság öntözésének beindítása már veszélyeztetheti egy komplett falu vízellátását (Kakasszéken például egy napra megszűnt a vízellátás a szanatóriumban, amikor megtöltöttük háromszor a permetezőgépet) vagy amikor júniusban lassan át lehet sétálni a Tiszán, el nem tudom képzelni, milyen forrásból találnának felesleges vizet öntözésre a kiszáradó Kárpát medencében. Az országban összesen 119.000 hektárt öntöztek a statisztika alapján 2020-ban, a 4,3 millió szántóföldi hektárból. Ennél sokkal többre a helyi adottságok miatt nem is volna lehetőség, mert szétszórt kis táblákon, a magyar vagyonbiztonsági helyzet mellett nem is érdemes öntözésre hatalmas összegű beruházást eszközölni.

8. A Kárpát-medencei klíma mindig is szélsőséges volt az írásos történelem óta, olyan gyakori és súlyos aszályokkal, amely során állatállomány 80%-a is elpusztult. Ezért inkább készülni kellene a rendszeres aszályokra és enyhíteni hatásukat, ahelyett hogy nem kifejezetten optimális technológiákkal, folyamatosan nagy vízveszteséggel dolgozik a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás.

   

9. Rossz hír: HAARP-ot, JEGER-t, chemtrailt, gyíkembereket, Sorost vagy a Lapos Földet tartó teknősöket sem tudjuk befolyásolni, már csak azért sem, mert semmi közük a klímaváltozáshoz. Annak is igen kicsi az esélye, hogy a JEGER okozza az idei anomáliát, mert a csapadékeloszlási diagramok hasonlóak évtizedek óta az ország területén, most csak jobban csökkent az átlagos csapadék. Ez a csökkenés azonban trendszerű, szóval aki nem készül fel rá, az keressen lassan más munkahelyet, mert a konvencionális mezőgazdasági technológiáival csődbe fog menni.

Mit tud a termelő befolyásolni?

A területhasználat a termelő hatásköre, hogy a tulajdonában vagy bérletében álló területeket hogyan műveli. Kezelheti továbbra is az ISZCS technológiával és belebukhat a következő nagy aszályba vagy megtanulhat termelni azoktól, akik akár 200 mm éves csapadékkal is tudnak termelni.
Az EU mezőgazdasági támogatási rendszere minden hangzatos célkitűzése ellenére a környezetre és talajra legkártékonyabb mezőgazdasági technológiákat konzerválja, ezt a mezőgazdasági támogatások hatását tanulmányozó UNISECO felmérés keretében is igazoltuk. Az ekefetisiszta agrárskanzen tudomást sem vesz arról, hogy már több, mint 205 millió hektáron már a víztakarékos no-till termelés zajlik a világban, amely teljes egészében elhagyja a talajművelést és ezek egy kis százaléka már talajmegújító elvek alapján termel már, amely a legfenntarthatóbb élemiszerelőállítási technológia, amíg még van üzemanyag. A no-till nélkül nincs előrelépési lehetőség a regeneratív, avagy talajmegújító termelés felé sem.

A no-till művelés alatt álló területek mérete 93%-al gyarapodott az elmúlt 10 évben. A legnagyobb no-till termelők a világ legnagyobb gabonaexportőrei is egyben.

A konvencionális mezőgazdaság talajpusztításáról már sokat írtam, nem ismétlem.
Amit viszont a termelők tudnak lépni, hogy a helyi klímára is hatást gyakorló technológiákat vezetnek be gazdaságukban, amelyekkel mérsékelhetik a lokális klimatikus viszonyokat.
Minél több termelő vezeti be a változásokat, az összeadott hatásuk annál kiterjedtebb, akár a regionális klímát is megváltoztathatják.

1. Takarónövények és évelő kultúrák alkalmazása a vetésforgóban: nem érdekelnek a népszerű kifogások, hogy most épp aszály van, nem nő meg, semmire sem jó, kiszárítja a talajt, feléli a tápanyagokat, stb. Tanuld meg hogyan és mikor kell használni a takarónövényeket és használd ki a rendelkezésre álló szűk időszakaszokat a biomassza és a humusztartalom gyarapítására. A 61 napos mustárolajretek “zöldtrágya” kártétele helyett kell megtanulni a rendes technológiát, mert nélkülük esélyed sincs jobb minőségű és vízgazdálkodású talajokra.
   Leegyszerűsítva a szerepüket: az országban használt termőterületek erdők vagy gyeptársulások alatt alakultak ki. Az erdők alatt kialakult talajok mikrobiológiája és széntartalma szegényesebb, sekély termőrétegüket már rég elszántották. A gyepek alatt létrejött talajok között találhatjuk a világ legjobb minőségű talajait is, mint a mély termőrétegű, fekete mezőségi talajokat, de a leromlott állapot ezekre is jellemző, 8-9% szerves szén helyett már jó, ha csak a fele-harmada megtalálható bennük. A talajok termékenységét a benne található talajélet, mikrobiológia és szerves széntartalom adja, amely a talaj szemcseszerkezetétől és más fizikai/kémiai adottságaitól is függ, de a talajban található szerves szenet a növények juttatják be a folyékony szén útvonalon és ezt a szenet stabilizálja a mikrobiológiai a talajban.
   Ha nincs élő növény, nincs fotoszintézis és nincs szénmegkötés sem a talajban.
   Az aratás és a következő évi tavaszi növények előtt ezért a takarónövények biztosítják a folyékony szén áramlását a mikrobiológia számára és növelik a talaj szerves széntartalmát.
   A takarónövények télen melegebben tartják a talajt, a napon felmelegedő növények és szármaradványok elolvasztják a havat és bevezetik a talajba, ahelyett, hogy elpárologna a szétszántott, csupasz talajfelszínről. A növények gyökerei további biológiai pórusokkal gazdagítják a talajt, amelyek javítják a beszivárgást és segítenek biztonságos mélységbe vezetni a leeső csapadékot. A takarónövények szármaradványa késő ősztől kora tavaszig segítséget nyújt eső nélkül is a talaj nedvességtartalmának növelésében, mert a hűvösebb felületükön kicsapódik a vízpára, amely szintén beszivárog a talajba, értékes millimétereket gyűjtve, ez a páracsapda. A takarónövények magasan álló szármaradványai megfékezik a szelet, ezzel jelentősen csökkentik a nedvességvesztést, amely különösen a manapság egyre gyakoribb, aszályos teleken lehet jelentős. A növények által táplált mikrobiológia a földigiliszták táplálékát is gyarapítja, ezért találni a gyökerek közelében több gilisztát, akiknek szerepe nélkülözhetetlen termékeny talajok létrehozásában.
   A takarónövények árnyékoló hatása csökkenti a hirtelen érkező hőhullámok talajt felmelegítő hatását, kiegyenlítettebb talajklímát biztosítva.
   Egyszóval a jól alkalmazott takarónövények után tíz milliméterekkel több nedvesség maradhat tavaszra a talajban egy szántott földhöz képest.
   A takarónövények használata után azonban kizárólag sekély talajművelés következhet, vagy biológiailag érettebb talajoknál a no-till.
   Az évelő vegyes kultúrák (nem a lucerna) segítenek a legtöbbet a talajban található gyökérprofil mélyebbre jutásában, ezért volna nélkülözhetetlen a legelő állatok integrálása a vetésforgóba.

   

   Gyökerek és folyékony szén nélkül nincs talaj.

2. Talajművelés minimalizálása és mulcshagyás: a talajművelés minden formája csökkenti a talaj szerves széntartalmát és rombolja a talaj táplálékhálóját. Ezek a rendszeres veszteségek járulnak hozzá a szántott földek minimálisan magasabb hozamaihoz a csökkentett műveléshez és no-tillhez képest ugyanazon a területen és klímán mérve. Hosszú távon azonban a környezeti kár jóval magasabb, mint a rövidtávú előny, különösen ha figyelembe vesszük, hogy minden termelő a rekordtermésre hajt minden évben, de az országos átlagtermés mégis olyan átlagos marad minden egyes évben, amit egy no-tilles talajmegújító gazdálkodó is gond nélkül tud hozni.
   A talajművelés azonban jelentősen csökkenti a szerves szén mennyiségét talajban, amely vízstabil talajaggregátumok képződéséért felelős mikrobiológiát táplálja. Ha nincs mikrobiológiai ragasztó, nincs stabil aggregátum, nincs hatékony beszivárgás, de van tömörödött talaj és cserepes talajfelszín. Minél több a szerves szén a talajban, annél jobb a vízgazdálkodása és termékenysége - ezért is kiválóak a mezőségi talajok.
   A talajmunkák által csupaszon hagyott talajfelszín azonban gyorsan felmelegszik és kiszárad, a szél és csapadékerózió akadálytalanul viszi el. A tájból ezzel eltűnik a hőmérséklet és páraszabályzó, lassú párolgás lehetősége, majd a szelek által felkapott por többnyire még az esők kialakulásának lehetőségét is csökkenti.
   A korábban az erdők és vízállásos területek lassú párolgásából létrejövő kis vízkörök csapadéka ezzel el is tűnik nyomtalanul.
   A csapadékban szegény régiókban ezért volna életfontosságú az állandó talajtakarást biztosító, minimum művelés és mulcshagyás, de az ország más területei is profitálnának a jobb minőségű talajokból, különösen az erózióérzékeny régiók, ahol a szentgyörgyvári eróziós tartamkísérlet több évtizedes adatai alapján 90%-kal kisebb az erózió a mulcshagyásban a szántásos műveléshez képest.

3. Mezővédő fasorok telepítése: a kiszáradást elősegítő szél erejének csökkentésében jelentős szerepe van a mezővédő fasoroknak. A porviharokat és eróziót nem fogják megszüntetni, de csökkenthetik a kiszáradást. Tudom, hogy zavarja a traktor tükrét a faág, hogy az utolsó négyzetcentiméterig fel lehessen szántani a KAP poligonját, de léteznek támogatások fatelepítésekre is. Tudom, hogy ezzel új vadfolyosókat nyitunk, fokozva a vadkárokat, de a termelők jó része vadász is, meg tudják oldani nyugodtan a túlszaporított vadállomány kérdését háztájiban. A mezővédő fasorok nem megfelelő faállomány választása esetén széles sávban okozhatnak hozamdepressziót is, a megfelelő kialakítás ezért fontos.

4. Alacsony termékenységű területek gyepesítése, erdősítése: az országban több millió hektár olyan terület van szántóföldi művelésbe vonva, amely alapvetően alkalmatlan mezőgazdasági művelésre. Vagy az aszályban bukik el elsőként vagy a hasznos mennyiségű csapadékok is már komoly belvizeket képeznek rajtuk. Ezeket a területeket gyepesíteni vagy erdősíteni kell, ezzel is növelve a táj vízmegtartóképességét, amellyel a többi terület vízháztartása is profitálni fog az újraépülő biotikus pumpából.

Nincs kétségem, hogy a javaslatok egyike sem érdekli a termelők 99%-át, amíg érkezik a földalapú támogatás és a kárenyhítés, de akiket elvert az aszály és még életben képesek maradni, talán elgondolkoznak, hogyan is tudják ellenállóba tenni a talajaikat.
A 3-4-szeres árú műtrágyával biztos nem fog menni, csak a biológia segítségével.