Az elszántott esők országa
Miért csökken trendszerűen az országos csapadék?
A 2022-es év több ezer termelőnek az utolsó gazdálkodási évet jelentette, elsősorban a Dunától keletre. A szezon elejére kialakult 3-4-szeres műtrágyaárak, többszörös növényvédőszer és gépalkatrész árak, megduplázódott gázolajár a termelési költségeket olyan szintre emelte, amelyet az aszály miatt elvesző termés maradéka még a rekordárakon sem tudja kompenzálni. A legtöbb erős aszállyal érintett termelő 70.000-250.000 forint veszteséget fog realizálni hektáronként idén, ami egy gyengébb anyagi hátterű, csak növénytermesztésből élő kisgazdaságnak a végét jelentheti.
Az állam természetesen belengette a rekord kártérítést, de kétségeink ne legyenek, hogy elsősorban az agrártámogatások 80%-át elnyelő, legnagyobb 10% gazdaság fog ebből is részesülni elsősorban, nem a termelők 90%-át kitevő kisebb termelők. Másrészt a gyakorlatban úgy nézett ki az aszálykár térítése az elmúlt években is, hogy például egy kistermelő tavaly az aszály miatt elveszett 6 hektár búzájára összesen 176.000 forint kártérítést kapott, amely nagyjából egy hektár költségét fedezte, nemhogy az elvesztett termés valódi eredményéhez bármi köze is lett volna.
Ez a tragikus esemény azonban nem véletlenül következett be, hanem számos hosszú távú változás, rendkívül összetett eredménye, amelyből egyet legalább maga a termelő tud befolyásolni - ez a területhasználat.
Amit egy termelő nem tud befolyásolni a területhasználattal, azok az alábbiak:
Globális klímaváltozás: köteteket írtak már a trendszerűen melegedő klímáról, eltűnő helyi csapadékról, egyre rendszertelenebb extrém nagy csapadékeseményekről és egyre hosszabb és forróbb aszályos időszakokról, amelyeknek antropogén okai is vannak. A ciklikusan jelentkező El Nina jelenség ismert globális tényező, amely forró, száraz időjárást hoz, a Bray, Eddie, Milankovich és egyéb ciklusok is jelentősen befolyásolják a földi klímát, de ezekre nem térnék ki külön, erről írnak eleget a meteorológusok.
Az európai nyári aszályt nagyrészt az 1980-as évek óta bekövetkezett légköri cirkulációs változások okozzák.
Európa felett a nyári felhőborítottság a megfigyelések és reanalízisek szerint 1.4–2.4 százalékponttal csökkent az 1980-as évektől a 2010-es évekig, és ezzel együtt a felszíni besugárzás 8–12 W/m²-rel nőtt. Emellett megváltozott a földi légkörzés rendszere, több anticiklon, blokkolás, északabbra tolódó nyugatias szelek jelentek meg.
A globális klímaváltozást nem tudja befolyásolni egyedül a gazdálkodó, de az általa kezelt földek hősugárzását és kiszáradását már igen, a talajmegújító mezőgazdaság eszközeivel, amely nagyobb összefüggő területeken alkalmazva már okozhat mikroklíma módosító hatást.
Minél több gazdálkodó foglalkozik a vízmegtartással, takarja talaját, amivel nedvességet tart vissza és biztosít lassabb párolgást, hoz létre minél nagyobb biomasszát, ami párologtat és biogén esőmagokat juttat a levegőbe, annál nagyobb az esélye a helyi mikroklíma megváltozásának és akár a helyi esők visszatérésének is. A területhasználat átalakítása, a nagyvizek idején a víznek prioritás biztosítása a mélyártereken rendszeresen felsülő szántók helyett, gyepgazdálkodásra áttérés a legtöbb évben veszteséges szántóföldi növénytermesztés helyett, erdők ültetése a víztestek mellé szintén a talajvíz szint növelését, a több erdőn keresztül a táj lehűtését és a felhőképződést segítheti elő.
Ha nem érted, mik ezek a sávok, nézd meg a videót. Mesterségesen kiszárított Magyarország: a magyarázatban sem túl erős Országos Vízügyi Főigazgatóság józan ésszel elképzelhetetlenül inkompetens vízügyi intézkedései felteszik a pontot az 1847-ben megkezdett folyószabályzás, pontosabban a búzabányák (©Balogh Péter) érdekében becsatornázott folyók vízlevezetésére. Az OVF a csapadékot valamiféle eredendő rossznak tartja, amit el kell tüntetni, ezért a belvizeket is pánikban eresztik le, ahelyett, hogy teret biztosítanának a beszivárgásukra, ami különösen a Homokhátságon érthetetlen, ahol a talajvíz szintje átlagosan már 4-7 méterrel is lecsökkent az ötvenes évek óta, de van olyan extrém régió is, ahol 10-12 métert is elért a szintcsökkenés.
Magyarországon a potenciális párolgás 400-500 mm-rel több a Dunától keletre, mint a leeső csapadék, a gyakorlati párolgás 407-630 mm között számolható. A Kárpát medencét a történelem során az áradások töltötték fel talajvízzel az árterekről lassan talajba szivárgó víz segítségével, amelyek gazdasg legelőket és zárótársulásos erdőket hoztak létre. Ezek a biológia esőmagok kibocsátásával és a tájat lehűtő párolgásukkal biztosították a kis vízkörök felépülését, a helyi esőket.
A folyók becsatornázásával azonban az áradások szűk keretek közé szorítva lerohannak az országból, a talajvíz és a táj feltöltése elmarad. A vízügy évente leereszti a víztározókat is, amellyel millió köbméterszám tünteti el a vizet a tájból.
Mivel az utóbbi évtizedekben átlagosan 40-50 mm-rel csökkenő átlagos csapadékmennyiség a növekvő átlaghőmérséklettel és elhúzódó, egyre magasabb hőmérsékletű aszályokkal párosul, az évenkénti nedvességvesztés egyszer eléri azt a pontot, amely már nem kezelhető aszálykártérítéssel, mert a növénytermesztés, de akár a természetes erdők számára sem lesz elég nedvesség a tájban. Amikor a Zempléni hegységben már évekkel ezelőtt lábon száradtak ki a fenyvesek vagy idén a több méter mélyen gyökerező, igen agresszív életbenmaradási stratégiával rendelkező selyemkóró is kiszárad, ez egyértelmű jelei annak, hogy beérett a hosszú távú, lokális katasztrófa előidézése, gratuláljunk Vásárhelyinek, Széchenyinek és szellemi örököseinek, akik Paleocapa Péter a fokokat és szélesebb hullámteret tartalmazó Tisza szabályozási javaslatát lesöpörték az asztalról, hogy a kor oligarchái faltól falig felszánthassák az Alföldet a búzakonjuktúra meglovaglására.
A széleskörűen alkalmazott, helyes vízgazdálkodási gyakorlatot csak az állam tudja bevezetni a pocsékoló látszatintézkedések helyett, de úgy tűnik, mai napig nem jutottak el a döntéshozókig a szakértők több évtizede kidolgozott javaslatai. A “Vizet a tájba”' dilettáns program transzparenciahiánya nem véletlen - a vízmegtartó területek kijelölése szakmai munkát igényelne, nem random földtulajdonosok elképzeléseit arról, hogy majd felmegy a víz magától a dombtetőre, ha a földtulajdonos szerinte ott a helye.
2000 óta erősödött fel a felhőképződés xsökkenése - a táj kiszárítása és a hőszigetek gyarapítása elérte a kritikus pontot. Az európai felhőképződés csökkenése: Az aeroszolok mennyiségének csökkenése az egyik fő oka Európa közelmúltbeli felhőtakaró-csökkenésének, különösen nyáron, de a légáramlás, a tengeri felszín változásai, valamint az üvegházhatású gázokkal összefüggő stabilitási változások is hozzájárulnak ehhez. A táj kiszárítása nem csak Magyarországon játszódott le, de egész Európában hasonlóan lecsapoltak minden mocsarat, amit csak tudtak. A vizek helyett lett több százmillió hektár utakkal, ingatlanokkal lezárt földfelület, amelyekről beszivárgás helyett elfolyik a csapadék a leggyorsabb úton a tengerekig, nem képes feltölteni a talajvízkészleteket. A tarvágott erdők helyéről is lefolyik a csapadék villámárvizekkel, a porrá szántott domboldalak sem tudják befogadni a csapadékot. Ezek eredményeként csak Európában több százmillió hektár új hősziget hevíti a légkört száraz, porban gazdag felszálló, forró levegővel - ez megakadályozza az alsó szintű felhőképződést és a csapadékképződést egyaránt. A felhőképződés lecsökkenése az árnyékolást is csökkenti, erősebb besugárzást okoz, ami még tovább melegíti a száraz felszíneket, emelve az átlaghőmérsékletet. A száraz felületek pedig nem tudnak annyi párát adni a légkörhöz, hogy kialakulhassanak a helyi csapadékok. Ez egyre romló állapot, amelyet csak a táj visszanedvesítése tudna lassan megfordítani.
Az aszály, a csapadék eltüntetése Európa teljes területén gondot okoz - van terület Lengyelországban, amely csak 50 mm csapadékot kapott 2026 01-06 között. Biotikus pumpa avagy esőfolyosók eltűnése: Magyarország területe a rómaiak megérkezéséig zárótársulásos erdőkkel, fás legelőkkel vagy magas hányadban időszakos felszíni vízzel borított gyep volt, amely kiegyensúlyozott párolgást és klímát biztosított a Kárpát-medencében. Az összefüggő nagy erdők ezer kilométerekre képesek a nedvességet bevezetni a szárazföld belsejébe a tengerekről és óceánokról, ez a biotikus pumpa avagy esőfolyosó. Ha van időd, megnézheted a néhai Géczy Gábor barátom ismeretterjesztő videóját is a biotikus pumpáról. Amennyiben felszámolják nagy területen az erdőket, ez az esőfolyosó bezárul és elkezd kiszáradni a kontinens belseje.
Ez a hatás kisebb léptékben is tapasztalható, mert akár egy 5 hektáros tarvágás is képes átalakítani egy terület nedvességháztartását és eltüntetni a csapadékmegtartást, lassú párologtatásból és hőmérsékletkülönbségből származó harmatot - nézzük meg, hány hektár erdőt irtottak ki az elmúlt évszázadokban és most is milyen tempóban zajlik az erdők tarvágása, bocsánat, “véghasználata”, hogy nagyon szakmai legyen a természetpusztítás kifejezése.
A manapság erdőtelepítésnek hívott fabányák szabályos sor és tőtávai, valamint szigetes elhelyezkedése nem képes pótolni ezt a hatást, mert a szél átfúj az ilyen erdőkön, gyors felmelegedést, erős párolgást és kiszáradást okozva, ellentétben az ősállapotú, zárt örök erdőkkel.
Erről bárki meggyőződhet személyesen is, mekkora a különbség a Homokhátságon megmaradt néhány óriás fákból álló, elegyes, vegyes lombszintű tölgyes és a telepített nyárfások klímája között. Ha tehát eltűnik az esőfolyosó hatása, a szélirányban mögötte álló terület ki fog száradni.
Ez is magyarázata lehet annak, hogy miért kapja az ország azon nyugati része a legtöbb csapadékot, ahol még zárt, összefüggő erdők találhatóak.
Az esőfolyosók létrehozásában az állam tudna csak szerepet vállalni a tájhasználat teljes átalakításának támogatásával.Az erdők nedvességpuffere: a légköri nedvesség újrahasznosítása jelentősen eltér a talajborítottságtól függően. Az erdők mély gyökerei hozzáférnek a mélyebb talajvizekhez is, ezzel a száraz időszakokban is képesek párolgást és hűtő hatást biztosítani a tájban, szemben a sekélyen gyökerező kultúrákkal fedett terülekkel, amelyek gyorsan kiszáradnak. A csapadék ingadozása ezért akár 69%-kal is magasabb lehet az 50%-ban sztyeppei növényzettel takart vagy mezőgazdasági művelés alatt álló területekhez képest.
A zárt erdők árnyékoló és hűtőhatása jelentősen csökkenti a felszíni hőmérsékletet.
A felszíni vizek lecsapolásával és ősállapotú erdők kiirtásával ezért ezt a csapadékkiegyenlítő hatást szüntették meg az elmúlt évszázadokban.
A csupaszra művelt talajfelszínról gyorsan elpárolog a nedvesség, utána már csak a por marad, amely a légszennyezésen kívül a légkörben negatív hatással van a csapadékra, azaz akadályozza az esőképződést.A biológiai esőképződés: az esőképződésben fontos szerepe van a mikrobiológiai kondenzációs magoknak, amelyek a biológiailag aktív területekről származnak és magasabb hőmérsékleten is képesek jégkristályokat képezni a helyi esőképződéshez.
Ezek a területek többnyire ismét azok a nagy erdők, amelyek egyenletes lassú párolgása a vízgőz mellett baktériumok és gombaspórák trilliárdjait juttatják a légkörbe, amelyek alacsonyabb magasságban, magasabb hőmérsékleten is képesek már kondenzációs magot képezni és rajtuk kicsapódik a légköri nedvesség, mintegy megteremtik a saját esőjüket.
Ha nincsenek nagy területen zárt erdők, ez az esőképző hatás is elmarad, a táj kiszárad és a telepített fabányák továbbra sem teljes értékű erdők.A szálló por negatív hatása az esőképződésre: az esőcseppek magjainak képződését számos még ismeretlen feltétel befolyásolja, a kicsapódás függ a páratartalomtől, hőmérséklettől, magasságtól, a részecskék kémiai, fizikai, biológiai összetételétől, stb. A szálló por azonban ellentétes hatású, megakadályozza a kis vízkörök működését és a helyi esők kialakulását. A por részecskék, mint esőmagok jóval nagyobb magasságban és jóval alacsonyabb hőmérsékleten képeznek csak esőt, amely a szelek szállításával akár több száz vagy ezer kilométerre alakulnak csak ki.
Ha végignézzük Magyarország térképét, a több millió hektár, csupaszra szántott mezőgazdasági művelés alatt álló területről, a városokból és utakról vajon mi száll fel folyamatosan a légkörbe? Igen, a por, az emberek által előidézett, antropogén eredetű aerosolok.
Amíg a szálló portól vörösek a naplementék, de még a kelet felé is, addig a csapadékképződés limitált lesz a nagy, összefüggő erdőkön túli régiókban.
Az esőképződéshez a párolgás és hőmérsékletkülönbség mellett, megfelelő minőségű és mennyiségű aerosolokra is szükség van, nem elég a felszíni vizek párolgása.Öntözés: a kormány kedvenc vesszőparipája, amit máig nem sikerült realizálni még az öntözéssel elérhető területeken sem, ami nem is csoda, amennyire széttagoltak a magyar földek és meg van nehezítve a vízhasználati engedélyek kiadása. Miután a sekélyebb rétegekben elhelyezkedő talajvizek már vészesen alacsony szintre süllyedtek, nem egyszer egy nagyobb gazdaság öntözésének beindítása már veszélyeztetheti egy komplett falu vízellátását (Kakasszéken például egy napra megszűnt a vízellátás a szanatóriumban, amikor megtöltöttük háromszor a permetezőgépet a hálózatról) vagy amikor júniusban lassan át lehet sétálni a Tiszán, el nem tudom képzelni, milyen forrásból találnának felesleges vizet öntözésre a kiszáradó Kárpát medencében.
Az országban összesen 119.000 hektárt öntöztek a statisztika alapján 2020-ban, a 4,3 millió szántóföldi hektárból. Ennél sokkal többre a helyi adottságok miatt nem is volna lehetőség, mert szétszórt kis táblákon, a magyar vagyonbiztonsági helyzet mellett nem is érdemes öntözésre hatalmas összegű beruházást eszközölni.A Kárpát-medencei klíma mindig is szélsőséges volt az írásos történelem óta, olyan gyakori és súlyos aszályokkal, amely során akár állatállomány 80%-a is elpusztult és a Fertő tó kiszáradt. Ezért inkább készülni kellene a rendszeres aszályokra és enyhíteni hatásukat, ahelyett hogy nem kifejezetten optimális technológiákkal, folyamatosan nagy vízveszteséggel dolgozik a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás.
Rossz hír: HAARP-ot, JEGER-t, chemtrailt, gyíkembereket, Sorost vagy a Lapos Földet tartó teknősöket sem tudjuk befolyásolni, már csak azért sem, mert semmi közük a klímaváltozáshoz. Annak is igen kicsi az esélye, hogy a JÉGER okozza az idei anomáliát, mert a csapadékeloszlási diagramok hasonlóak évtizedek óta az ország területén, most csak jobban csökkent az átlagos csapadék. Ez a csökkenés azonban trendszerű, szóval aki nem készül fel rá, az keressen lassan más munkahelyet, mert a konvencionális mezőgazdasági technológiáival csődbe fog menni.
Az éghajlatváltozást nem egyetlen év, nem egyetlen aszály és nem egyetlen technológia alapján lehet megítélni. Erre a célra a klimatológiában 30 éves úgynevezett klímanormálokat használnak, amelyek kiszűrik az évről évre jelentkező természetes ingadozásokat, és a valódi éghajlati trendeket mutatják meg.
A Péczely-féle éghajlati osztályozás alapján készült 1961-1990, 1981-2010 és 1991-2020 közötti éghajlati térképek egyértelmű változást mutatnak. Az 1961-1990-es időszakban még nagyobb kiterjedésűek voltak a hűvösebb, kedvezőbb vízháztartású területek. Az 1981-2010-es klímanormálban ezek már számottevően visszaszorultak, miközben a melegebb, szárazabb éghajlati jellegű térségek fokozatosan terjeszkedtek, különösen az Alföldön és Dél-Magyarországon. A legfrissebb, 1991-2020-as időszakban ez a folyamat tovább erősödött: az Alföld és a Dél-Dunántúl jelentős részén már egyértelműen a melegebb és szárazabb klimatikus viszonyok váltak meghatározóvá, egyre inkább kiszáradó a két régió. (Megjegyzés: nem csak a klímaváltozás, hanem a vízgazdálkodás és az egyre romló talajok is felelősek a kiszáradásért.)
Ez azért különösen fontos, mert a JÉGER országos jégkármérséklő rendszer csak 2018-ban kezdte meg működését. Az 1981-2010-es klímanormál ekkorra már lezárult, vagyis a szárazodás és a melegedés folyamata legalább három-négy évtizede kimutatható volt. A három egymást követő klímanormál tehát egy olyan, folyamatos éghajlati átalakulást dokumentál, amely jóval a JÉGER kiépítése előtt megkezdődött. Sőt az 1981-2010 közötti időszakhoz képest, nőtt a nedves évek száma 1991-2020 között!
A változás különösen látványos az Alföldön, amely földrajzi adottságai miatt eleve az ország legszárazabb térsége. A nyugat és délnyugat felől érkező nedves légtömegek az Alpok, valamint a Dunántúli- és Északi-középhegység térségében gyakran emelkedésre kényszerülnek. Ennek következtében a levegő nedvességtartalmának jelentős része már ezeken a területeken csapadék formájában kihullik. Mire a légtömegek elérik az Alföldet, sok esetben már kevesebb nedvességet szállítanak.
A felmelegedés ezt a természetes adottságot tovább erősíti. A magasabb hőmérséklet növeli a párolgást, miközben a hosszabb száraz időszakok miatt a talaj nedvességtartalma csökken. A kiszáradó talaj egyre kevesebb vizet tud visszajuttatni a légkörbe párolgás és növényi párologtatás útján (evapotranszspiráció), ezért a felszín fölött kialakuló légréteg egyre melegebbé és szárazabbá válik. A napsugárzás energiájának egyre kisebb része fordítódik párolgásra, és egyre nagyobb része közvetlenül a felszínt és a levegőt melegíti. Ez tovább fokozza a talaj kiszáradását, vagyis egy önmagát erősítő folyamat alakul ki.
Ez a száraz alsó légréteg a zivatarok fejlődésére is jelentős hatással van. Amikor egy zivatar ilyen környezetbe érkezik, a lehulló csapadék egy része már a felszín elérése előtt elpárolog. A párolgás lehűti a levegőt, amely gyors leáramlásként a felszín felé süllyed. Ezek a leáramlások gyakran megszakítják a zivatar működéséhez szükséges meleg, nedves feláramlásokat, így a zivatarcellák legyengülhetnek, széteshetnek, vagy jóval kevesebb csapadékot adnak. Emiatt gyakran előfordul, hogy egy intenzív zivatar a Dunántúlon vagy az Északi-középhegység térségében még jelentős csapadékot okoz, az Alföldre érve azonban veszít erejéből, vagy csak elszórtan hullik belőle csapadék. Ezzel párhuzamosan a csapadék térbeli eloszlása is egyre szélsőségesebbé válik: néhány tíz kilométeres távolságon belül is hatalmas különbségek alakulhatnak ki.
Mindezek a folyamatok összhangban vannak a hazai és nemzetközi megfigyelésekkel. Magyarország átlaghőmérséklete az elmúlt évtizedekben folyamatosan emelkedett, nőtt a hőhullámos napok száma, fokozódott a párolgási igény, miközben a csapadék egyre inkább rövid idő alatt, intenzív záporok és zivatarok formájában hullik le. Emiatt hiába nem csökken mindenütt jelentősen az éves csapadékösszeg, a talaj vízháztartása romlik, az aszályok gyakoribbá és súlyosabbá válnak.
A három klímanormál egyértelmű bizonyítékot szolgáltat arra, hogy Magyarország éghajlatának melegedése és szárazodása nem néhány éve kezdődött, és nem köthető a JÉGER-rendszer működéséhez. A változás már az 1980-as évekre egyértelműen kimutatható volt, azóta pedig a melegebb és szárazabb éghajlati jelleg folyamatosan terjeszkedik. A térképek nem véleményeket, hanem több évtized meteorológiai méréseinek összegzését mutatják.
Mit tud a gazdálkodó befolyásolni?
A gazdálkodó a saját táj- és talajhasználatát tudja 100%-ban kontrollálni.
A kiszárított, porrá művelt földterületek szó szerint elűzik az esőt, megakadályozzák a csapadék képződését a forró levegővel felszálló porral.
Ezt a hatást az ELTE kutatói, Tímár Gábor, Jakab Gusztáv és Székely Balázs igazolták tanulmányukban.
A területhasználat a gazdálkodó hatásköre, hogy a tulajdonában vagy bérletében álló területeket hogyan műveli. Kezelheti továbbra is az ISZCS technológiával, szánthat, művelheti a talajt, porfelhőket kibocsájtva elűzheti az esőt és belebukhat a következő nagy aszályba vagy megtanulhat termelni azoktól, akik akár 200 mm éves csapadékkal is tudnak termelni, direktvetéssel, talajtakarással.
Az EU mezőgazdasági támogatási rendszere minden hangzatos célkitűzése ellenére a környezetre és talajra legkártékonyabb mezőgazdasági technológiákat konzerválja, ezt a mezőgazdasági támogatások hatását tanulmányozó UNISECO felmérés keretében is igazoltuk.
Az ekefetisiszta agrárskanzen tudomást sem vesz arról, hogy már több, mint 205 millió hektáron már a víztakarékos no-till termelés zajlik a világban, amely teljes egészében elhagyja a talajművelést és ezek egy kis százaléka már talajmegújító elvek alapján termel már, amely a legfenntarthatóbb élemiszerelőállítási technológia, amíg még van üzemanyag.
A no-till nélkül nincs előrelépési lehetőség a regeneratív, avagy talajmegújító termelés felé sem.
A konvencionális mezőgazdaság talajpusztításáról már sokat írtam, nem ismétlem.
Amit viszont a termelők tudnak lépni, hogy a helyi klímára is hatást gyakorló technológiákat vezetnek be gazdaságukban, amelyekkel mérsékelhetik a lokális klimatikus viszonyokat.
Minél több termelő vezeti be a változásokat, az összeadott hatásuk annál kiterjedtebb, akár a regionális klímát is megváltoztathatják.
Takarónövények és évelő kultúrák alkalmazása a vetésforgóban: nem érdekelnek a népszerű kifogások, hogy most épp aszály van, nem nő meg, semmire sem jó, kiszárítja a talajt, feléli a tápanyagokat, stb.
Tanuld meg hogyan és mikor kell használni milyen takarónövényeket és használd ki a rendelkezésre álló szűk időszakaszokat a biomassza, humusztartalom és talajtakarás gyarapítására. Ha a Körösök mentén nincs elég csapadék nyáron, akkor nőjön ősszel a növény, de maradjon takarva a talaj. Ha nincs elég csapadék szántóföldi növények termelésére, akkor más tájhasznosítást kell végezni - a klíma és időjárás nem kivánságműsor, csak alkalmazkodni lehet hozzá.
A 61 napos mustárolajretek “zöldtrágya” és “zöldítés” kártétele helyett kell megtanulni a hatékony technológiát, mert nélkülük esélyed sincs jobb minőségű és vízgazdálkodású talajokra.
Leegyszerűsítva a szerepüket: az országban használt legjobb minőségű termőterületek erdők vagy gyeptársulások alatt alakultak ki. Az erdők alatt kialakult talajok mikrobiológiája és széntartalma szegényesebb, sekély termőrétegüket már rég elszántották, elhordta az erózió a dombokról.
A gyepek alatt létrejött talajok között találhatjuk a világ legjobb minőségű talajait is, mint a mély termőrétegű, fekete mezőségi talajokat, de a leromlott állapot ezekre is jellemző, 8-9% szerves szén helyett már jó, ha csak a fele-harmada megtalálható bennük. A talajok termékenységét a benne található talajélet, mikrobiológia és szerves széntartalom adja, amely a talaj szemcseszerkezetétől és más fizikai/kémiai adottságaitól is függ, de a talajban található szerves szenet a növények juttatják be a folyékony szén útvonalon és ezt a szenet stabilizálja a mikrobiológiai a talajban. A talajban található szerves szén a hatalmas nedvességtároló kapacitással bír, több százezer liter csapadékot tud eltárolni hektáronként.
Ha nincs élő növény, nincs fotoszintézis és nincs szénmegkötés sem a talajban.
Az aratás és a következő évi tavaszi növények előtt ezért a takarónövények biztosítják a folyékony szén áramlását a mikrobiológia számára és növelik a talaj szerves széntartalmát.
A takarónövények télen melegebben tartják a talajt, a napon felmelegedő növények és szármaradványok elolvasztják a havat és bevezetik a talajba mélyen, ahelyett, hogy megállna a nedvesség a szétszántott, csupasz talajfelszínen és elpárologna az első napsütéssel és szelekkel. A növények gyökerei további biológiai pórusokkal gazdagítják a talajt, amelyek javítják a beszivárgást és segítenek biztonságos mélységbe vezetni a leeső csapadékot, ahonnan már nem párolog el a nedvesség, mint a művelt talajfelszínről. A takarónövények levelei késő ősztől kora tavaszig segítséget nyújt eső nélkül is a talaj nedvességtartalmának növelésében, mert a hűvösebb felületükön kicsapódik a vízpára, amely lecsöpögve szintén beszivárog a talajba, értékes millimétereket gyűjtve, ez a páracsapda hatás.
A takarónövények magasan álló szármaradványai megfékezik a szelet, ezzel jelentősen csökkentik a talaj nedvességvesztését, amely különösen a manapság egyre gyakoribb, aszályos teleken lehet jelentős. A növények által táplált mikrobiológia a földigiliszták táplálékát is gyarapítja, ezért találni a gyökerek közelében több gilisztát, akiknek szerepe nélkülözhetetlen termékeny talajok létrehozásában.
A takarónövények árnyékoló hatása csökkenti a hirtelen érkező hőhullámok talajt felmelegítő hatását, kiegyenlítettebb talajklímát biztosítva.
Egyszóval a jól alkalmazott takarónövények után tíz milliméterekkel több nedvesség maradhat tavaszra a talajban egy szántott földhöz képest.
A takarónövények használata után azonban kizárólag sekély talajművelés következhet, vagy biológiailag érettebb talajoknál a no-till.
A talaj szempontjából a legértékesebb, ha olyan no-till lazítóval művel csak talajt a gazdálkodó, amely a teljes szármaradványt a felszínen hagyja, miközben kifejti a lazító hatást 30-35 cm mélyen. Ezzel lehet sikeresen termelni az átmeneti időszakban.
Az évelő vegyes kultúrák (nem csak a lucerna) segítenek a legtöbbet a talajban található gyökérprofil mélyebbre jutásában, ezért volna nélkülözhetetlen a legelő állatok integrálása a vetésforgóba.
Gyökerek és folyékony szén nélkül nincs talaj. Talajművelés elhagyása és mulcshagyás: a talajművelés minden formája csökkenti a talaj szerves széntartalmát, nedvességtartalmát és rombolja a talaj táplálékhálózatát.
Ezek a rendszeres veszteségek szaporítják fel az R stratégiás baktériumokat, amelyek elléglegzik a talaj széntartalmát is és járulnak hozzá a szántott földek minimálisan magasabb hozamaihoz a csökkentett műveléshez és no-tillhez képest ugyanazon a területen és klímán mérve - azonban no-till használatával mégis termelnek világrekord kukorica és szójaterméseket is.
Hosszú távon azonban a talajművelés környezeti kára jóval magasabb, mint a rövidtávú előny, különösen ha figyelembe vesszük, hogy minden termelő a rekordtermésre hajt minden évben, de az országos átlagtermés mégis olyan átlagos marad minden egyes évben, amit egy no-tilles talajmegújító gazdálkodó tápanyagutánpótlás nélkül is gond nélkül tud teljesíteni.
A talajművelés jelentősen csökkenti a szerves szén mennyiségét talajban, amely a vízstabil talajaggregátumok képződéséért felelős mikrobiológiát táplálja. Ha nincs mikrobiológiai ragasztó, nincs stabil aggregátum, nincs hatékony beszivárgás, de van tömörödött talaj és cserepes talajfelszín. Minél több a szerves szén a talajban, annél jobb a vízgazdálkodása és termékenysége - ezért is kiválóak a mezőségi talajok.
A talajmunkák által csupaszon hagyott talajfelszín azonban gyorsan felmelegszik és kiszárad, a szél és csapadékerózió akadálytalanul viszi el. A tájból ezzel eltűnik a hőmérséklet és páraszabályzó, lassú párolgás lehetősége, majd a szelek által felkapott por többnyire még az esők kialakulásának lehetőségét is csökkenti.
A korábban az erdők és vízállásos területek lassú párolgásából létrejövő kis vízkörök csapadéka ezzel el is tűnik nyomtalanul.
A csapadékban szegény régiókban ezért volna életfontosságú az állandó talajtakarást biztosító, no-till technológia és a mulcshagyás, de az ország más területei is profitálnának a jobb minőségű talajokból, különösen az erózióérzékeny régiók, ahol a szentgyörgyvári eróziós tartamkísérlet több évtizedes adatai alapján 90%-kal kisebb az erózió a mulcshagyásban a szántásos műveléshez képest.Mezővédő fasorok telepítése: a kiszáradást elősegítő szél erejének csökkentésében van szerepe a mezővédő fasoroknak és cserjesoroknak. A porviharokat és eróziót nem fogják megszüntetni, de csökkenthetik a kiszáradást a szélsebesség mérséklésével a fasor magasságának távolságában, ha jól van elhelyezve a fasor. Tudom, hogy zavarja a traktor tükrét a faág, hogy az utolsó négyzetcentiméterig fel lehessen szántani a KAP poligonját, de léteznek támogatások fatelepítésekre is. Tudom, hogy ezzel új vadfolyosókat nyitunk, fokozva a vadkárokat, de a termelők jó része vadász is, meg tudják oldani nyugodtan a túlszaporított vadállomány kérdését háztájiban. A mezővédő fasorok nem megfelelő faállomány választása esetén széles sávban okozhatnak hozamdepressziót is, a megfelelő kialakítás és fajösszetétel fontos.
Alacsony termékenységű területek gyepesítése, erdősítése: az országban több millió hektár olyan terület van szántóföldi művelésbe vonva, amely alapvetően alkalmatlan mezőgazdasági művelésre, rendszeresen átlag alatti termésre képes csak. Vagy az aszályban bukik el elsőként vagy a hasznos mennyiségű csapadékok is már komoly belvizeket képeznek rajtuk. Ezeket a területeket gyepesíteni vagy erdősíteni kell, ahova a nagyvizeket is ki lehet engedni áradások idején, ezzel növelve a táj vízmegtartóképességét, amellyel a többi terület vízháztartása is profitálni fog az újraépülő biotikus pumpából.
Nincs kétségem, hogy a javaslatok egyike sem érdekli a termelők 99.99%-át, amíg érkezik a földalapú támogatás és a kárenyhítés, de akiket elvert az aszály és még életben képesek maradni, talán elgondolkoznak, hogyan is tudják ellenállóba tenni a talajaikat.
A 3-4-szeres árú műtrágyával és intenzív talajműveléssel biztos nem fog menni, csak a biológia segítségével.
Alapjaiban egyetértünk.
Egy megjegyzés: több millió ha - abból a 4,3 M ha-ból - azért nincs, amin gyepet, erdőt lehetne telepíteni, max. 1-1,5. Már a kettő is meredek lenne!