Drámai fordulat előtt a magyar agrárium
Az uniós tervek gyökeresen átalakítják a támogatási rendszert
Elképesztően vicces jelenet bukkant fel Budapesten, ahonnan már sok évvel ezelőtt kitiltották a traktorokat az emlékezetes gazdatüntetés hatására, amely az utolsó értelmezhető gazdálkodói összefogás volt 2009-ben.
A brüsszeli utcai harcos megint elkezdett lázadozni Brüsszel ellen, miután a fapadossal traumatizálva megjárta az 1950-es évek óta hanyatló Nyugatot. Berendelt egy brüsszeli agrártámogatásból vásárolt 50 milliós Fendt 718 traktort valamelyik hűséges csatlósától, begurult a brüsszeli állatjóléti támogatásból tartott marhák trágyájával szerényen megrakott, brüsszeli támogatásból vásárolt pótkocsival a Lövőház utcába (ne feledjük, már csak a gazdálkodók kevesebb, mint 8%-a tart állatot a kormány elhibázott mezőgazdasági stratégiájának köszönhetően), majd akkurátusan ledöntötték volna a ganyét a brüsszeli támogatásból lerakott térkőre.
A tét nagy, 160 ezer gazdálkodótól akarják elvenni a területalapú támogatást – jelezte az egyik legfőbb kifogásukat.
„Nincs érdemi szakmai vita, csak kommunikáció és hitegetés” – nyilatkozta a Viággazdaságnak Cseh Tibor, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszervezetek Szövetségének (Magosz) főtitkára, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara alelnöke.
Bambajó a duma, de a valóság ismét több árnyalatban is eltér a felvázolt látomástól.
A kiszivárgott tervezet, mint az elnevezése is mutatja, tervezet, amelyet 2023 óta tárgyal az Európai Parlament és a 2028-tól kezdődő új agrártámogatási rendszert készíti elő, ezért a szakmai egyeztetés már rég folyhatna, ha volna olyan magyar agrárfunkcionárius, aki nem Porszívó Tomi angol nyelviskolájába járt és nem azonnal egy hároméves gyerek tantrumával reagálnának le egy további szakmai egyeztetés előtt álló javaslatot.
Mit is vesz el ki és kitől?
Az Európai Bizottság 2028 — 2034 költségvetési javaslata 2000 milliárd euró, amelyből 865 milliárd (48 %) a nemzeti és regionális partnerségi programok, 410 milliárd (23 %) a versenyképességi alap, 200 milliárd külügyi és segélypolitika, ebben 100 milliárd (5 %) Ukrajna újjáépítésére. Ez egyébként évente nagyjából annyi, amennyit az EU (a magyar kormány által is jóváhagyott módon) most évente Ukrajna megsegítésére fordít.
Szó sincs tehát arról, hogy “a költségvetés negyede Ukrajnába menne”, ahogyan azt a magyar kormány állítja.
A közös agrárpolitika (KAP) az uniós költségvetés közel harmadát teszi ki, amely fenntarthatatlan mértékű és a mezőgazdaságban tapasztalható drasztikus jövedelemkülönbségek miatt egyértelmű reformra szorul. Az Európai Bizottság készülő agrártámogatási reformterve ezért jelentős változásokat hozhat a magyar mezőgazdaság számára. A kiszivárgott dokumentum szerint a jelenlegi területalapú támogatások rendszere megszűnne, helyét egy jövedelemalapú, célzott finanszírozási modell venné át. A változás nem csupán technikai átalakítás: a teljes hazai agrártámogatási struktúrát új alapokra helyezi, aminek következményei a magyar gazdálkodók közti erőviszonyokat is jelentősen módosíthatják.
A most nyilvánosságra került tervezet szerint a következő hosszú távú költségvetés tervezetében megszüntetnék a KAP második pillérét, ami jelenleg a vidékfejlesztési programokat finanszírozza. Ezek a programok környezetvédelmi kezdeményezéseket, mezőgazdasági beruházásokat és vidéki közösségek fejlesztését támogatják. Helyette egy új mechanizmust vázol fel, amit egyetlen alap támogatna, az Európai Gazdasági, Területi, Társadalmi, Vidéki és Tengeri Fenntartható Jóléti és Biztonsági Alap. A tervezet szerint ez nagyobb rugalmasságot és egyszerűsítést eredményezne.A Bizottság szerint az összevonásnak köszönhetően a tagállamoknak több lehetőségük lenne majd a gazdálkodók és a vidéki közösségek előtt álló kihívások kezelésére. Ez olyan elemeket tartalmazna, mint az infrastruktúra fejlesztése, a digitális, víz- és energiaellátási szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a készségfejlesztés és a generációváltás támogatása.
Az Európai Bizottság azt javasolja a 2028-tól kezdődő többéves pénzügyi keret kapcsán, hogy azt három nagy és két kisebb fejezetre osszák:
Nemzeti és Regionális Alap – 865 milliárd euró, a teljes költségvetés 48 százaléka.
Versenyképességi Alap – 410 milliárd euró, a teljes költségvetés 23 százaléka.
Globális Európa – 200 milliárd euró, a teljes költségvetés 11 százaléka.
Erasmus+ és AgoraEU programok – 60 milliárd euró, 3 százalék.
Egyéb kiadások, például hiteltörlesztés – 16 százalék.
A jelenlegi fejezetek helyett a koronavírus-járvány utáni helyreállítási alaphoz hasonlóan mind a 27 tagállamnak létrehoznának egy-egy külön nemzeti borítékot, amelyen keresztül érkeznének a források – ez a Nemzeti és Regionális Alap.
Nehéz az eddigi különböző alapokban megtalálni a megfelelőt, és nagyon sok átfedés van közöttük, amikkel lehetőségeket veszítünk el
– érvelt von der Leyen az MFF új rendszere mellett, ami szerinte egyszerűbb és átláthatóbb lenne a jelenleginél. Mint arra felhívta a figyelmet, az eddigi 52 alap helyett összesen 16 alap lesz, amelyeket ezután a fentebb sorolt 5 fejezeten belül osztanak szét. Maga a KAP sem létezne önálló büdzséként, hanem egy Nemzeti és regionális partnerségi alapba olvadna, és eltűnhet a két pillére. Ugyanakkor létrejönne egy Versenyképességi alap, melyből több, korábban kettes pilléres KAP-cél is finanszírozható lenne.
A KAP II. pillérének jó része tehát kikerülne az agrárbüdzséből, más részei (AKG, ÖKO) viszont megmaradnának közvetlen kifizetésként – de nem ezen a néven és nem ezekkel a feltételekkel lennének elérhetőek. A jövőbeni agrárbüdzsé csak azokat a forrásokat tartalmazná, amelyek közvetlenül szolgálják a mezőgazdasági termelést. Könnyen lehet, hogy a falufejlesztés, az élelmiszeripar, de akár az agrárium gépbeszerzési és építési fejlesztései is a Versenyképességi Alaphoz tartoznának, de ezeket csak ősszel fogjuk megtudni.
Mivel egyelőre nem lehet átlátni, melyik célt hová sorolnák, nehéz értelmezni azt az információt, hogy 300 milliárd eurót különítenének el az agrárium közvetlen kifizetéseire. Ez 87 milliárd euróval kevesebb, mint a jelenlegi a KAP-forrás (-22,5%), de ha kivesszük belőle a fenti beruházási célokat, akkor nem jelent csökkenést a közvetlen kifizetésekben.
A Nemzeti és Regionális Alap alá vonták össze az olyan eddigi alapokat, mint az agrártámogatásokat nyújtó közös agrárpolitikát (KAP), a lemaradt régiók fejlesztését célzó Kohéziós Alapot vagy a szociális támogatásokat, de a tervezet szerint a migráció elleni védekezésre és a határmenedzsmentre is ezen alapból lehetne uniós forrásokat kérni. Ezzel a ponttal azért merülnek fel kérdések, mert a migránsok ellen felhúzott GYODA és az agrártámogatás szerintem nem egy alapból fedezendő.
Viszont van egy nagyon fontos kitétele az új támogatási keret igénybevételének, ami azonnal érthetővé teszi a kormányhisztériát:
Az Európai Bizottság álláspontja világos: a jogállamiság tiszteletben tartása nélkül senki sem kap pénzt.
Ugye, ugye, már meg is van az ok a lázadozásra.
2024-ben a magyar agrárium nettó vállalkozói jövedelme 548,3 milliárd Ft volt. Ebben benne vannak a termelési támogatások, például a földalapú-nak nevezett jövedelem-kiegészítő támogatás is. A közvetlen termelési támogatások összege 2024-ben 660,8 milliárd forint volt. Ez az összeg nagyobb, mint az ágazat összes nettó jövedelme. Ezen felül a magyar mezőgazdasági szereplők még kaptak 595 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást, így összesen 1256 milliárd Ft uniós és nemzeti támogatás jutott az ágazatnak. Az összes támogatás 62%-át az uniós pénzek adták.
A fentieket csak azért írom, hogy olvasóim lássák: uniós támogatások nélkül brutálisan veszteséges lenne a magyar agrárium.
Van der Leyen a napokban jelentette ki, hogy a következő költségvetési ciklusban már a mezőgazdasági támogatások sem kapnak kivételt a jogállamisági feltételek nem teljesítése esetén. Azaz nem csak a kohéziós pénzeket nem fogják folyósítani, hanem a "földalapút" sem.
Nem árt, ha a Fideszes gazdák ezt tudják. Azaz, ha marad az orbáni uralom 2026 után, 2028-tól kezdve az EU nem fog agrártámogatásokat sem utalni. - írta Raskó György
Ennek megvitatására a legjobb megoldásnak azt találták ki Felcsúton, hogy lázadásként egy pólós papírdobozból érett marhatrágyát szórnak le Veres Tibor, a NER negyedik leggazdagabb vállalkozójának épülete elé, ahol történetesen az Európai Unió Háza is megtalálható a Millenáris Irodaházak MODERN épületében. A papírdobozra azért volt szükség, mert a szokásos dilettantizmusnak köszönhetően nem tudtak betolatni a póttal a lelakatolt parkolásgátlóval lezárt utcába, ezért jöhetett a lázadók életének legnehezebb fizikai munkája: munkásokkal belekapartattak villával a dobozba két lapátnyi trágyát, majd némi séta után kiöntötték az oszlop tövébe.
A jelenlegi rendszer háttere és problémái
2024-ben Magyarország összesen 1 256 milliárd forint agrár- és vidékfejlesztési támogatást kapott, amelynek 62%-a (779 milliárd forint) uniós forrásból érkezett. Ez jól mutatja, hogy a hazai agrárium milyen mértékben támaszkodik az EU-s kifizetésekre. A támogatási struktúra eddig döntően területalapú volt: minél nagyobb földterülettel rendelkezett egy gazdálkodó, annál nagyobb összeghez jutott. Ez a modell azonban az elmúlt években egyre élesebb kritikák kereszttüzébe került, mivel nem ösztönözte a fenntarthatóbb termelési formákat és nem nyújtott kellő segítséget a kisebb, hátrányos helyzetben lévő gazdáknak. Az agrártámogatások 80%-a a felső 20%-ban található, legnagyobb vállakozóhoz és intézményhez került, a maradék 20% támogatáson pedig osztozhatott a 150 000 kisebb gazdálkodó. Az intézmény kitétel azért fontos, mert az agráriumban dolgozók mellett a NÉBIH, NAK és a MÁK is milliárdokat kap minden évben a gonosz Brüsszeltől, vagy épp a szuvenír önkormányzati utak felújítását is szívesebben végzik brüsszeli támogatásból.
A támogatási adatok egyébként a legkevésbé sem transzparensek.
A 2024-ben beérkezett 779 milliárd agrár- és vidékfejlesztési támogatásból csak 136 milliárd kifizetését lehet megtalálni a támogatáskeresőben számtalan jogcím alatt, kevesebb, mint 18 500 kedvezményezettnél. Ez kevesebb, mint 10%-a, mint ahányan támogatási kérelmet adtak be.
A 2024-es évben a magyarországi egységes, agrár- és vidékfejlesztési támogatási kérelmek tekintetében az alábbi adatok állnak rendelkezésre:
Egységes kérelmek: 2024-ben összesen 159 500 termelő nyújtott be támogatási kérelmet, amely közel 4,98 millió hektárnyi területet fedett le1.
Alaptámogatás: E jogcím keretében 143 500 gazda részesült támogatásban az év végéig10.
Újraelosztó támogatás: 143 000 termelő kapott forrást ezen a jogcímen 2024-ben10.
Termeléshez kötött támogatások: Ezekre a támogatásokra mintegy 41 000 gazdálkodó nyújtott be kérelmet10.
Kiemelendő, hogy a különböző támogatási formák esetében a kérelmezők száma átfedhet, vagyis egy gazdálkodó több programban is részt vehetett.
779 milliárdból mindössze 136 milliárd kifizetése található meg 2024-ben. Hol a többi pénz?
A támogatáselosztás azonban egyre inkább torzította a versenyt a nagyüzemek és a kistermelők között. Az is elgondolkodtató, hogy a területalapú támogatások jelentős részét nem aktív gazdálkodók vették igénybe, hanem olyan földtulajdonosok, akik nem folytattak tényleges mezőgazdasági tevékenységet, földbérlet formájában szipolyozva ki a pénzt az agráriumból. A rendszer reformjára tehát több szempontból is szükség volt.
A jövedelemalapú támogatási szemlélet bevezetése
A Brüsszelben keringő javaslat értelmében a jelenlegi területalapú támogatások megszűnnének, helyüket jövedelemhez kötött, erősen differenciált támogatási formák vennék át. A tervek szerint a kifizetéseket nem földterület alapján, hanem a gazdálkodók tényleges mezőgazdasági jövedelme vagy gazdasági hátrányossága szerint ítélnék oda. Különös hangsúlyt kapnának azok a termelők, akik a mezőgazdasági szektorban valóban tevékenyen részt vesznek, különösen pedig:
fiatal és új gazdák,
nők a mezőgazdaságban,
családi és kistermelők,
olyan gazdálkodók, akik vegyes (növénytermesztési és állattenyésztési) tevékenységet folytatnak,
természeti csapásokkal sújtott térségekben élők.
Az új rendszer célja tehát, hogy a hátrányos helyzetű gazdaságokat hozza előnybe, ezzel csökkentve a jelenlegi rendszerből eredő strukturális torzulásokat. Erre hatalmas szükség volna, mert kihal a vidék az elavult technológiával termelő, összefogásra nem képes kis gazdálkodók versenyképetelensége miatt. Az Európai Unió 300 milliárd eurót fordítana majd a gazdák jövedelemtámogatására, míg a leszakadt régiók fejlesztésére 218 milliárd eurót különítene el az Európai Bizottság. A középtávú pénzügyi keret (MFF) most már az EU-alapok teljes összegéből, 2 billió euróból legalább 300 milliárd eurót biztosít a mezőgazdasági jövedelemtámogatásra. Ez körülbelül egynegyedével kevesebb, mint a 2021 és 2027 között rendelkezésre álló 387 milliárd euró. A falvak felújítására szánt források azonban a jövőben már nem részei a KAP-alapoknak.
Degresszió és felső plafon: a nagygazdák kiszorulása
Az átalakuló támogatási mechanizmus a nagyobb földtulajdonnal rendelkezők számára különösen kedvezőtlen változásokat vetít előre. A dokumentum alapján már 90 hektár fölött megkezdődne a támogatás mértékének lépcsőzetes, radikális csökkentése, míg 450 hektárnál teljesen megszűnne a jogosultság bármiféle területalapú támogatásra.
A rendszer anyagi vonatkozásainak konkrét számait is közölték. Az éves támogatási összeg csökkenésének mértéke:
20 000–50 000 euró között 25%-kal,
50 000–75 000 euró között 50%-kal,
75 000–100 000 euró között 75%-kal.
A maximum kapható összeg pedig legfeljebb 100 000 euró lenne, efelett semmilyen támogatás nem járna, még akkor sem, ha több gazdálkodó egy jogi személy ellenőrzése alatt állna. Ez a mai árfolyamon számolva a jelenlegi kifizetési rendszerben az jelenti, hogy az elvonás már 160 hektáros üzemméretnél elkezdődne és 800 hektárnál válna teljessé. Egy német szakíró elégedetten állapította meg, hogy az ottani gazdaságok 80 százalékát egyáltalán nem érintené ez a szabályozás. Magyarországon sem érintené az üzemnek 73 százalékát a KSH legutolsó összesítése szerint, csakhogy a fennmaradó 27 százalék a mezőgazdasági terület 47 százalékát műveli! Így már érthető a felháborodás: az egyébként szintén minimális profittal, értelmetlenül magas önköltséggel feldolgozatlan gabonát értékesítő, nagy agrárcégek életben maradása nehezen megvalósítható a brüsszeli adományok nélkül.
Új jogosultsági feltételek és társadalmi szűrők
A reform másik újdonsága, hogy a támogatás csak valódi mezőgazdasági termelőknek járna, azaz kizárnák a passzív földtulajdonosokat és a formálisan, de nem ténylegesen gazdálkodó szereplőket. A Bizottság elvárása szerint a támogatás minimum valamiféle mezőgazdasági tevékenységhez kötődjön, még ha az nem is kizárólagos profilja a kedvezményezettnek.
Egy komolyabb társadalmi szűrő is bevezetésre kerülne: 2032-től megszűnne a jogosultság azok számára, akik elérték a nyugdíjkorhatárt és öregségi nyugdíjban részesülnek. Ez az intézkedés generációváltásra ösztönözhet, ugyanakkor jelentős feszültséget okozhat azok körében, akik életkoruk ellenére aktívan gazdálkodnának tovább. A mezőgazdaságra és a vidéki közösségekre vonatkozó finanszírozási szabályok egyszerűbbek lesznek, beleértve a kifizetéseket, az ellenőrzéseket és az auditokat.
Speciális szabályok a kistermelők és alternatív programok számára
A javaslat tartalmazza egy opcionális, maximum 3 ezer eurót biztosító kistermelői támogatás bevezetését is, amelyet a tagállamok maguk szabályozhatnának különböző termelői csoportok számára. Ezeknek a kisebb szereplőknek való célzott támogatás célja a versenyhátrány kompenzálása és a fiatal, kezdő vagy alacsony tőkéjű gazdák rendszerben tartása lenne.
A dokumentum arra is utal, hogy az új rendszer szigorítása nem biztos, hogy kiterjed az Agro-ökológiai Programra (AÖP) – azaz e program kivételt képezhetne az új plafonok és fokozatok alól. Ez a rugalmasságos lehetőség némi mozgásteret adhat a tagállamoknak a fenntarthatósági célok elérése érdekében.
Politikai következmények, tagállami viták
Bár a dokumentum hivatalos elfogadása még hátravan, a kiszivárogtatás időzítése már most erőteljes reakciókat vált ki szakmai és politikai körökben. Egyes források szerint a szivárogtatás szándékos volt, hogy Brüsszel előzetesen felmérhesse a lehetséges társadalmi visszhangot és alkupozíciókat. A tagged államok között bizonyosan komoly viták várhatók, főként azokban az országokban, ahol a nagybirtokos modell dominál, mint például Magyarországon vagy Németország keleti tartományaiban.
A változások ideológiai háttere nem új: már 2021-ben készült olyan német kormányzati szakértői jelentés, amely a területalapú támogatások radikális átalakítását sürgette. A rendszer célzottabbá tétele, vagyis hogy ne minden termelő részesüljön egységesen támogatásban, hanem csak azok, akik valóban rászorulók, korábban is megjelent szakmai anyagokban. Egyes vélemények szerint a reformfolyamat időzítése Ukrajna lehetséges csatlakozásával is összefüggésbe hozható, amely újabb jelentős agrárpiaci szereplőként kaphat támogatást az EU költségvetéséből.
Kilátások és magyar érdekek
A magyar agrárszektor számára döntő jelentőségű lesz, hogyan alakulnak az uniós tárgyalások és miként tudja a kormány a hazai érdekeket érvényesíteni. A lépcsőzetesen csökkenő támogatás, a területi plafon, a nyugdíjas korosztály kizárása, valamint a kistermelők kiemelt pozicionálása alapvetően újrarajzolja az agrárszektor belső erőviszonyait.
Ha a javaslat változatlanul lép életbe, a jövőben a gazdálkodás mérete helyett a gazdálkodó szociális és gazdasági státusza számít majd támogatási szempontból. A magyar mezőgazdasági döntéshozóknak ezért fel kell készülniük az új támogatási logika keretein belüli stratégiai alkalmazkodásra – legyen szó akár birtokrendezésről, generációváltásról vagy új értékláncok kiépítéséről. A reform ugyan kihívásokat rejt, de lehetőséget is adhat egy igazságosabb és fenntarthatóbb agrármodell kialakítására, amelyet nem láttunk az 1960-as évek óta.
Ne feledjük, a vidék csak akkor marad életben, ha megélhetést biztosít a legkisebb gazdálkodónak is a tájban és nem csak néhány sok ezer hektáros búzabánya próbál a talajpusztításban élen járó kolhoztechnológiájával a feldolgozatlan gabonaexportra termelni. A magyarok érdeke az egészséges élelmiszer biztosítása egy egészséges tájban és a támogatások jelenleg több kárt okoznak, mint hasznot, ahogy egy kiszáradó országban a talaj és erdőpusztító nagy cégeket támogatják.
Az egészséges tájhasználatot figyelembe vevő agrárpolitika csak a támogatások átalakításával oldható meg, amelyben már helye van a tájgazdálkodásnak, a vízmegtartásnak, az esőfolyosóknak és sok-sok állatnak, amelyek biztosítják a biodiverzitást.
A kiszivárgott dokumentum jó alapot jelent a tárgyalásokhoz egy élhető vidéket felvázoló agrárpolitikának, de annál rosszabb hír a mezőgazdaságot csak tőkeszivattyúnak tartó oligarcháknak.
A lázadás után megkezdődhet a valódi egyeztetés, de majd meglátjuk, ki fogja befejezni.
