Mélymulcs más szemmel
Kiskertek üdvözítő módszere vagy pontszerű környezetszennyezés?
Miután a kiskert tulajdonosok felfedezték a mélymulcsot, magukat máris szakértőnek képzelve ökológiában, tápanyaggazdálkodásban, növényvédelemben és még számos egyéb szakágban, csalódásukat fejezik ki a “nagyipari” mezőgazdasággal vagy épp a talajmegújító mezőgazdasággal kapcsolatban is, hogy miért nem alkalmazzuk Gyulai Iván módszerét.
Merthogy azok, akik minden mást megtermelnek, amit ők nem tudnak a kiskertben, nem értenek az ökológiához, növénytermesztéshez, növényegészséghez, stb., és különben is gyilkosok mindannyian és mindenkit megmérgeznek a glikofoszfáttal, ha nem mélymulcsban termelik a napi betevőt.
Ezért megvilágítanám egy kicsit más oldalról a témát azoknak az aktivistáknak, akik már sokadik éve a mélymulcsot követelik a mezőgazdasági termelőkön és nem értik, hogy amit a kiskertben művelnek, annak miért nincs szerepe a minden embert megfizethető élelmiszerrel és ipari alapanyaggal ellátó növénytermesztésben.
A mulcsozás a talajmegújító mezőgazdaság alapvető eleme, a felszínen hagyott szármaradványok kulcsfontosságúak a regeneratív mezőgazdaság szántóföldi alkalmazásában, de ugyanígy a kertészetekben, szőlősökben és gyümölcsösökben is mindig törekszik élő növényekkel vagy szármaradványokkal történő talajtakarásra. Ez a talajtakarás azonban mindig a helyszínen terem, a helyi erőforrások használatával, nem külső forrásból származó anyagként jelenik meg.
A külső erőforrások használatát minden esetben a minimumra igyekszik szorítani, legyen az trágya, komposzt, műtrágya vagy növényvédőszer.
A mélymulcs eleve ezért nem használt a talajmegújító mezőgazdaságban, mert az nem segítség tájszinten, ha egy másik terület kizsákmányolásával hoz létre jobb termékenységet egy jóval kisebb földön.
A mélymulcs eredete
Gyulai Iván kiváló ökológus, mélymulcsos kertészkedési módszere népszerű a kiskertesek között. Én a növénytermesztési oldalról kicsit más szemszögből vizsgálom meg a mélymulcsos módszert, mint a kiskertesek, a regeneratív mezőgazdaságban megszokott összefüggések elemzésével, amelyeket minden esetben megvizsgálunk egy technológia bevezetése előtt.
A mélymulcs elemzéséhez Gyulai Iván: Mélymulcs - ember és környezetkímélő kertgazdálkodás című írását veszem alapul, ahogy ő saját maga leírta a rendszeresen változó rendszerét.
Az írás elején szerintem nem teljesen megalapozott a humuszképződés leírása. A humuszképződésben csekély részben részt vesznek az elhalt növényi maradványok is, de elsősorban a folyékony szénnel táplált mikrobák útvonalán zajlik, amely során a növények minden egyes nap megtermelt fotoszintézis termékük kb. 30%-át kibocsájtják a talajba a gyökérszőrök csúcsán keresztül. Ezek a magas széntartalmú gyökérváladékok látják el a gyökérköpenyben élő, elsősorban a baktériumokat és gombákat, az első szintű fogyasztókat a szervezetük építéséhez szükséges szénnel. A rizoszférában élő baktériumok a gyökércsúcs közelében csoportosulnak, ahonnan a folyékony szén csepeg a talajba és a gyökérfejlődés során ezeknek a baktériumoknak jó részét bekebelezi a növény gyökere, majd a tápanyagtartalmuktól megszabadítva őket újra “kiköpi” őket a talajba, ez a rhizofágia. A rhizofág ciklus egy tápanyag-felvételi folyamat, amely során a növény oxidáció útján tápanyagokat von ki a mikrobákból (főleg baktériumokból) a gyökereiben. A rhizofág ciklusban a mikrobák két fázis között váltogatnak: egyszer a talajban élnek szabadon, máskor pedig növénytől függő, meztelen protoplasztként a gyökér sejtjeiben. A mikrobák a talaj fázisban felveszik a tápanyagokat (pl. nitrogént) és a gyökér sejtjeiben ezeket a növény kivonja belőlük a reaktív oxigénnel történő reakció során.
A bakteriális biomasszából keletkezik már valamennyi labilis szénvegyület a talajban, de a nagyobb szerves szénmennyiségért a gombák a felelősök, elsősorban a gyökérkapcsolatban élő mikorrhiza gombák. Ezeknek a gombáknak a fonalai hálózzák be az összes talajt az erdőkben és gyepeken és ezekből a micéliumokból származik a talaj szerves széntartalmában jelentős szerepet játszó glomalin, amelyet csak 1996-ban izolált Dr Sarah Wright.
A glomalin a talajban lévő szerves szénvegyületek kb. 27 százalékát teszi ki, és a talaj szerves anyagának egyik fő összetevője. A glomalin súlya 2-24-szer nagyobb, mint a huminsavé, amely a bomló növények terméke, és amelyről eddig azt gondolták, hogy a talaj humusztartalmának fő alkotója. A huminsav azonban a szerves szénnek csak mintegy 8 százalékát adja. Úgy tűnik, hogy az arbuszkuláris mikorrhiza gombák, amelyek a növények gyökerein élnek szerte a világon, az egyetlen glomalin-termelők. Dr. Wright a glomalint a Glomalesről nevezte el, arról a rendszertani rendről, amelybe az arbuszkuláris mikorrhiza gombák tartoznak. Ezek a gombák a növényből származó szenet használják fel a növekedéshez és a glomalin előállításához. Cserébe a gombák szőrszerű fonalai, az úgynevezett hifák kiterjesztik a növényi gyökerek hatókörét. A hifák csőként működnek, hogy több vizet és tápanyagot - különösen foszfort - juttassanak a növényekbe több millió éve pontosan szervezett kommunikációval.
A mikorrhiza gombák mellett a lebontó gombák is szerepet kapnak a növényekben megkötött szerves szénvegyületek feltárásában, átalakításában és stabilizálásában.
A lebontó folyamatokban részt vevő gombák szintén a micéliumhálózatban tárolják a szervesen kötött szenet, ellentétben az összetett szénhidrátok lebontása során a széntartalmat inkább ellélegző baktériumok helyett. Ezért ne használj kannás szárbontó baktériumokat, ha fontos a talajod szerves széntartalma - lebonthatják az összetett szénhidrátokat, de ki is bocsájtják a légkörbe a lebontott széntartalom 70-80%-át széndioxidként, nem tárolják, mint a gombák. A bakteriális ragasztók és gombafonalak alakítják ki a mikroaggregátumokat a talajokban, amelyek biztosítják a talaj morzsalékosságát, ezért fontos a minél nagyobb változatosságuk és egyedszámuk.
A talajban található szerves szénvegyület többsége nem a felszínen korhadó szerves anyagokból származik, és nem is találni soha a természetben 50-60 cm avar vagy korhanyréteget a talajfelszínen, amelyből talaj születne utána, egy erdőben maximum 5-7 tonna/ha avar képződik egy évben.
Az erdő ökológiai modellje
Gyulai Iván az erdők avarképződését, általa használt szóval, korhanyképzését említi többször modellként a mélymulcsos technológia alkalmazásához.
Ez az elképzelés szerintem nem alkalmas a kertészeti és szántóföldi növénytermesztés ökológiai környezetének modellezésére. Egyik oldalról az ökológiai szukcesszió elve miatt, mert az erdők zárótársulásának talaja sokkal magasabb gomba:baktérium aránnyal rendelkezik, mint a termesztett, egynyári növényeink igényelnék, amelyek többnyire a közel azonos baktérium:gomba arányt kedvelik, illetve a keresztesvirágúak kifejezetten a bolygatott, baktérium domináns talajokat.
Ezért nem látunk az erdőkben paradicsomot vagy burgonyát vagy salátát sem vadon nőni, mert nem megfelelő számukra a környezet.
Másrészt pedig a talajélete, a gomba és baktériumfajok összetétele teljesen más egy erdőnek és egy gyep ökoszisztémának. Az erdőben az összetett szénhidrátok, mint a cellulóz, hemicellulóz és lignin, azaz a levelek, gallyak bontására és gyors körforgásban tartására specializálódott az életközösség, ezért erdő alatt nem látni olyan több méter mély, humuszban gazdag A szintet a talajban, mint a mezőségi földek alatt, amelyek a gyepek alatt alakultak ki.
A Kárpát-medencei, az elmúlt 200 évben nem bolygatott “őserdőkben” a legjobb esetben sem láttam még 10-15 cm-nél mélyebb, fekete A szintet, míg a mezőségi talajoknál több méter mély is lehet ez a humuszban gazdag, fekete A szint, amelyet az évelő növények több méter mélyre lehatoló gyökerei és az azokkal kölcsönhatásban élő mikrobák alakítottak ki. A felszínen sem található több tíz centiméter vastag komposztálódott avarréteg, mert lebomlik gyorsan a globális szénciklus részeként.
A termesztett növényeink szinte mindegyike a mezőségi földeken terem kiválóan, az erdőtalajok már alacsonyabb hozamokat eredményeznek.
Az erdőkben a domináns nitrogénforma az ammónium, míg a termesztett növényeink közül a lúgosabb talajokat kedvelők a nitrátot, a savanyúbban az ammóniumot részesítik előnyben. Ha változatos növényeket akarunk termeszteni a zöldségesben, akkor mindkét nitrogénformára szükségünk van, amelyet a szerves nitrogén mellett tudja szolgáltatni a talajélet.
Az erdőkben az ektomikorrhizák dominálnak, amelyek egyfajta köpenyként burkolják be a fák gyökerét, nem a vezikuláris-arbuszkuláris endomikorrhizák, anelyek betüremkednek a növények gyökerének sejtei közé és úgy biztosítják a tápanyag és vízellátását a növénynek - eléggé eltér a két élettér talajélete.
További részletek nélkül talán már ebből is érezhető, hogy a zöldségeskertünkben nem erdő ökoszisztémát szeretnénk látni, hanem gyephez közel állót.
A mélymulcs megszületése
Gyulai Ivánnak volt lova, amely a trágyát biztosította és külső forrásból vásárolta a nagyipari mezőgazdaság kevéssé felkészült gazdálkodóitól a szalmát.
Azért jelzem, a felkészültség hiányát egyébként, mert az a mezőgazdasági termelő, aki megérti a szántóföldi termelésben a humuszegyensúly fogalmát, egy szál szalmát vagy lapát trágyát nem enged ki többé a gazdaságából és akkor mindenki ott fog állni a folyton ekézett ipari mezőgazdaságből származó szalma és mélymulcs nélkül - hacsak nem maga kaszálja össze az összes szerves anyagot hozzá valahol, ahonnan persze megint hiányozni fog a szerves anyag.
A legtöbb mélymulcsosnak nincs állata és itt megbillen a természetes erőforrások használatának elmélete, mert legtöbbször nem a saját kert területén található erőforrások használatáról van szó, hanem a többség máshonnan szerzi be a mélymulcs alapanyagot.
Hivatkoznak a mélymulcsosok még arra, hogy a hobbilovasok örömmel és ingyen szabadulnak meg a lótrágyától, de ez megint csak a lótartók mezőgazdaságtól elrugaszkodott álomvilágának és a megszakadt tápanyagkörforgásnak egy rossz példája, hogy egy területről csak elmegy az erőforrrás, de vissza soha nem kerül ugyanoda. Ez a fő problémája a modern mezőgazdaságnak is, hogy az eladott termékek makro- és mikroelem tartalma soha nem kerül vissza a gazdaságok földjeire a települések szennyvíztelepeiről, ezáltal folyamatosan csökkentve a talajokban elérhető tápelemek mennyiségét is.
Gyulai Iván kezdetben alkalmazott 3-4 éves komposztálása az almos trágyának, zöldhulladéknak és alomszéknek biztonságos volt, elsősorban az alomszékből kikerülő humán patogének számának csökkentésében, de egyúttal túlzott ideig is tartott. A komposztálás során, amint elfogy a rendszerből a szabad nitrogén, jelentően megváltozik a mikrobiális összetétele a komposztnak és ez általában egy év után már jelentkezik. Az egy éves komposzt tekinthető a legváltozatosabb élettel rendelkezőnek, utána elindul a baktérium és gombafajok fajok számának csökkenése, mert megszűnik az életterük és a másodlagos fogyasztók kezdenek felszaporodni, az egysejtűek, fonalférgek, ugróvillások, stb. Természetesen ez is lehet cél, de általában minél nagyobb fajgazdaságság megteremtésére törekedve inkább az egy éves komposztot juttatjuk ki a földekre a kertészetben is.
Gyulai Iván a komposztot jelentős felesleggel juttatta ki a kezdetben, ahogy írja, mert bakhátat épített komposztból, amely életszerűtlen mezőgazdasági körülmények között. Ez kiskertben elmegy, ha korlátlan mennyiségű szerves anyag és pénz áll rendelkezésre, az élelmiszertermelésben egyik sem igaz.
A mezőgazdaságban általában maximum 20-30 m3 komposzt kerül kiszórásra egy hektárra, ez 0.002-0.003 m3/m2, mindössze 2-3 liter/m2 komposzt mennyiséget jelent, azaz millimétereket, nem fél méter szerves anyagot a felszínen. Ennyi komposzt használata is már pozitív változásokat képes előidézni a talajban és nehéz is többet előállítani vagy beszerezni nagyobb területre, mert az aerob komposztálás során a kiinduló alapanyagokhoz képest 30-50% térfogatcsökkenést is tapasztalhatunk.
A komposzthasználat azonban szinte teljesen ismeretlen a mezőgazdaságban, mert kijuttása megnehezített az előírásokkal, minőségi előállítása pedig alapanyag, technológia és időigényes, valamint jelentős költséget jelent - ez utóbbit szinte senki nem tudja érvényesíteni az eladási árakban.
A komposzttal termett búzát és kukoricát pont ugyanannyiért fogják megvenni, mint a műtrágyával termeltet, biopiaci árakon pedig a helyi vásárlók száma szinte a nullára csökken - az fejenkénti évi 3 euró/fő bioélelmiszer költés nem sok biotermelőt tart el Magyarországon, akik eleve a külföldi piacokra értékesítenek, kizsigerelve a magyar erőforrásokat.
Miután megjelent a mélymulcsban is a gyomnyomás, amely a szokásos ökológiai mintát követi még a kiskertben is, azaz bármely csupaszon maradt talajfelületet betölt valamilyen úttörő növény, hívjuk gyomoknak, GYI először az erodált sorközöket töltötte ki mulccsal (újabb külső erőforrás beszerzése), majd miután megfigyelte, hogy sem a mulcs, sem a komposzt nem akadálya az évelő gyomoknak, bevetette takarásnak a kiskertesek csodaeszközét, a szupertermészetes kartonpapírt, ismét külső forrásból beszerezve a szükséges anyagot.
Azon vajon el szokott-e gondolkozni egy természetes kertészkedésért rajongó városi mélymulcsos, hogy a kartonpapír gyártásához mennyi erdőt kell kivágni, mennyi fosszilis energiahordozóhoz van szükség a gyártásához, szállításához és mennyi vízszennyezést okoz a gyártása? Vagy milyen vegyi anyagokkal kezelik a kartont, hogy csak lassan bomlik le és ezért alkalmas gyomkontrollra is? Gondolom nem.
Engem nem zavar, ha kartont használ, de ha a mezőgazdasági termelőkön számonkérik az alkalmazott technológiák természetességét, akkor először a saját házuk tájával legyenek először tisztában a kritikusok.
A mélymulcs evolúciójában a következő lépés az 50-60 cm vastag szerves anyag felhalmozása lett a talajt takaró kartonpapír tetejére pakolva, amely már javarészt megakadályozta az egynyári gyomok megjelenését és jelentősen visszaszorította az évelő gyomok terjedését.
Ez a szerves anyag tömeg már képes nedvességet tartani és megfelelő szén:nitrogén arány biztosításával komposztálódni a felszínen. Azaz Iván a korábban különálló komposztáló halmot és a trágyadombot keverten vagy rétegezve kiterítette a kertbe, hogy a termesztés helyszínén komposztálódjon és közben növényeket is ültetett a mélymulcsba.
Innentől az aerob komposztálódás szabályai érvényesülnek, azaz optimális nedvesség és hőtartományra van szükség. Ez a hegyek között fekvő Szuhafőn vagy Gömörszőlősön aránylag könnyen biztosítható a fák árnyékában, egy párában gazdag, erdei környezetben, de a Homokhátság forró, aszályos, alacsony páratartalmú klímáján már azért kihívásokat jelenthet a technológia sikere. Felém a csapadékos nyugati részen pedig már az 1 cm vastag mulcs is kágyiló óvoda, eszünk ágában sincs még jobb életteret biztosítani nekik vastag mulcshagyással.
A komposztálás azonban nem javítja a talaj mélyebb szintjeit, ez látható Gyulai Iván videóiban is, ahogy félrekaparva a felszínen komposztálódott szerves anyagot, a sárga, köves alaptalaj bukkan elő, amelyben semmilyen szénmegkötés nem látható.
A talaj tartós javítása a mélyre hatoló gyökerektől várható, amelyek mélyre viszik az oxigént és talajéletet és elindítják a talaj humusztartalmának növekedését.
Idővel természetesen a giliszták, pockok és vakondokok elkezdhetik bekeverni járataikba a talajfelszínen található rengeteg komposztot, de ettől ez még nem a természetes humuszképződés, növényi gyökerekre épülő folyamata.
A mélymulcs összetétele
Alapvetően a friss alom megfelelő szén:nitrogén arányú bekeverésével állítható elő a mélymulcs, állatok hiányában a magas nitrogéntartalmú zöldkaszálék bevetésével a trágya helyett. Az alapanyagokat a javaslatok szerint a terület 90%-ról kellene eltávolítani, hogy a 10%-on kialakítsunk mélymulcsot. A kérdés megint csak annyi, nem hiányzik onnan a trágya, a szalma és a zöldkaszálék, ahonnan származik? Nem fog hiányozni arról a területről és okozza annak a területnek az ökológiai és talajromlását a hiányzó szerves anyag? Dehogynem.
Aki arra hivatkozik, hogy ezzel menti meg a szomszédok szemétként kezelt fűkaszálékát és egyéb szerves melléktermékeket, rendben van, de ilyen feleslegben akkor sem kell és szabad szerves anyagot használni. Hogy miért, az majd kiderül a tápanyagtartalomról szóló részben.
Én kézzel szoktam kaszálni, ezért el tudom képzelni, hogy 50 cm takaráshoz szükséges alapanyagok előállítása erősen izzasztó feladat és a felmagzott gyepalkotók nagyon hamar meg fognak jelenni a mélymulcsban csírázó, kis növények formájában. Felém fejmagasságig érő füvek dominálnak a kertben, ezeket csak megfelelő komposztálás után merem csak a zöldséges kertbe kijuttatni, miután már a magok kicsíráztak és elpusztultak a komposztálás során, de inkább levegőztett komposzt teát készítek belőle, amellyel segítem a quorum sensing beindítását a talajban.
Az alapanyagok összetételében törekszik a mélymulcsos rendszer is az aerob komposztálásban szokásos 1:30-35 körüli nitrogén: szén arányra.
A mélymulcs anyagigénye
Számoljunk egy kicsit az anyagigénnyel, ha szeretnénk mondjuk az önellátó kiskertet felskálázni és a piacra is termelni zöldséget. Egy hektárra szükséges anyagmennyiségben számolok, ami egy zöldségkertészetben már vállalható megélhetést tud nyújtani, ha már élelmiszertermelésről van szó, mindenki ossza le a saját területméretére a számokat.
Ez az egy hektár abszolút nem nagy terület mezőgazdasági léptékben, ezért csak valami intenzív jól fizető növényekkel érdemes foglalkozni rajta, ha megélhetésben gondolkozna valaki.
A kalkuláció nagyjából saccolás, aki tud pontos mérési eredményeket, nyugodtan ossza meg.
Gyulai Iván leírása szerint szükséges kb 50-60 cm vastag szerves anyag egy hektárra 5000-6000 m3 térfogatot jelent. Ennek odaszállítása egy hektárra kb. 38-46 Mega Jumbo méretű kamion térfogatát jelenti, a létező legnagyobb szállítójárművel.
Egy hektárra tehát minimum 38, plafonig rakott Mega kamionra van szükség. Mennyi ennek az alapanyag, szállítási és rakodási költsége? És honnan származzon az a szerves anyag?
A 48 m3-es normál Mega billencsből már 104-125 teherautó rakományára volna szükség 1 hektár letakarásához mélymulccsal. Aki szeretné, hogy ez a rendszer terjedjen, számolja már ki légyszi ennek a költségét és ezt a költséget szorozza fel annyi évvel, ahány évig még szállítani kell az anyagot a mélymulcs technológia rendszere szerint. A terítés gépköltségének, munkaerőigényének és idejének kiszámolása már szorgalmi feladat.
A végállomás a 25-30 cm vastag, ülepedett komposzt volna a leírás szerint, amely elérése 2-5 évig is eltarthat és értelemszerűen minden évben az ülepedésen kívül is kopik, csökken a térfogata ahogy a lebontó folyamatok feldolgozzák az összetett szénvegyületeket a komposztban.
Láthatjátok, hogy egy hektárnyi mélymulcsos területre is akkora mennyiségű szerves anyagra van szükség, amely lehetetlenné teszi a mélymulcs skálázását.
És ez még csak egy kis zöldségkertészet mérete, nem valami nagyobb szántóföldi méret.
A helyi anyagok felhasználásában gondolkozók szerint egy terület 90%-ról távolítsuk el a szerves anyagot, hogy a maradék 10%-on elkészíthessük belőle a mélymulcsot. Arról a területről vajon nem fog hiányozni az a szerves anyag? Nem ezért száradnak ki és vesztik el humusztartalmukat el a területeink, mert elviszik róluk az erőművekbe a szalmát és faaprítékot? Ahhoz hogy egy terület fejlődni tudjon, évi 10-15 tonna/hektár szerves anyagot kellene megtermelnie és körforgásban tartania - he elvisszük onnan, az a terület pusztulni fog.
A mélymulcs tápanyagtartalma
Ennek a szervesanyag halomnak értelemszerűen van bőséges tápanyagtartalma, amely a felszíni komposztálódás során feltáródik.
1 tonna komposztban 2-5 kg/tonna maradék nitrogént számolhatunk, amely előtte az időjárástól függően táródik fel és mosódik ki nagyobb mennyiségben a komposztálódás során. Olyat még nem láttam, hogy az esők során a komposztból ne mosódjon ki semmi, hiába van a legjobban is összeállítva az összetétele.
A területen a mélymulcs komposztálása során létrejövő végső komposzt súlya kb. 2000-3000 tonna körül lehet hektáronként, amelynek folyamatosan bomló és feltáródó nitrogéntartalma kb. 10-15 tonna. Mondom, ha van pontos mérésetek, ne féljetek megosztani és javítom az adatokat.
Ebben a pillanatban meg is jelenik az ellenőrző hatóság és akkora bírságot szab ki a termelőre, amit még nem látott a világ, ugyanis ez olyan mennyiségű szerves eredetű, nitrát szennyezőanyagot jelenthet egy hektáron, aminek már a tárolásához is engedélyre van szükség, nemhogy a kiszórásához. Sok kiskertben ez a mennyiség eloszlik, de a négyzetméterre vetített, pontszerű környezetterhelés ugyanaz marad.
A felszíni komposztálódás során ugyanis a nagy mennyiségű nitrát javarészt kimosódik a talajba, jelentős talajvíz szennyezést okozva.
Elsődlegesen például ezért nem használ szinte senki mélymulcsot, aki élelmiszert termel a piacra. Ott nem lehet játszani a trágyatárolással, trágyakijuttatással, nitrátérzékeny területekkel. Már azért feljelentik a termelőket, ha trágyát mozgatnak, vagy kihordják a föld szélére, mert nem szeretik a szagát a mezőgazdasággal nem foglalkozók - bár szerintük is használjon mindenki műtrágya helyett trágyát, mert az környezetbarát.
Ezért kell lebetonozni a trágyatároló és komposztáló telepeket is és talajvíz mintavevő kutakat létesíteni a szomszédságukban, mert a nitrátszennyezés komolyan kezelt probléma. Az ammóniaszennyezés kérdése is, de egy jól összeállított arányú komposzt nem rohad, csak korhad.
Ezeket a számokat oszd le a saját kerted méretére, ahol alkalmazod a mélymulcsot, hogy megkapd, mennyi tápanyag, elsősorban nitrogén is található abban a mélymulcsos kertben.
A mélymulcs és műtrágya viszonya
Ha egy természetkedvelő kertész ellene van a műtrágya felhasználásának, nem biztos, hogy jobbat tesz ezzel a szerves anyag mennyiséggel.
Csak a legintenzívebb szántóföldi növénytermesztők juttatnak ki hektáronként maximum 300 kg/ha, esetleg a legelvetemültebbek 400 kg/ha nitrogén hatóanyagot, de a többség bőven alatta van a 170 kg/ha nitrogénnek.
A KSH eladási adatai szerint átlag 89 kg/ha nitrogén műtrágya kerül kijuttatásra hektáronként évente.
Ezen műtrágyafelhasználás mennyiség miatt kapja a mezőgazdaság a legnagyobb környezet- és talajszennyező címkékeket, miközben a mélymulcsos rendszerben hektárra vetített nitrogénszennyezési potenciál nagyságrenddel haladhatja meg a szántóföldi termelők nitrogénfelhasználását. De négyzetméterre vetítve is ugyanez a helyzet.
A mélymulcsos rendszerben tonnákban mérhető a hektárra vetített nitrogénkijuttatás, ami minden létező környezetvédelmi előírást áthág, ami mellett több ezer köbméter, máshonnan a humuszegyensúlyból hiányzó szerves anyagot szállíthat el idegen területekről, amely tevékenység semmilyen ismert növényi kultúra termesztésével nem kifizetődő.
Ha úgy érzed, hogy a 10x10 méteres kiskerted nem talajszennyező a mélymulcs használatával, el kell keserítselek, ott is pont ugyanez a komposztálódás és tápanyagkimosódás történik csak arányosan kisebb területen. A mezőgazdasági trágyaszennyezés EU szinten komoly probléma, pedig szántóföldekre messze nem kerül ki annyi trágya, mint egy mélymulcsos kert négyzetméterére.
Összehasonlításként egy 1800 hektáros állattartó gazdaság például évente összesen 10.000 tonna körüli trágyát szór ki a földjeire.
Összesen.
A mélymulcsos módszernél ennyi szerves anyag két hektárra volna elég.
A környezet és talaj védelme ott kezdődik, hogy körültekintően bánunk a természeti erőforrásokkal.
Nem veszünk el máshonnan pótolhatatlan szerves anyagot és nem használunk fel egy gramm felesleges anyagot sem, amiért fizetni kell.
A környezeti erőforrásokat használjuk ki, amelyet a terület ad és irányítjuk a biológiai folyamatokat a legkisebb zavaró hatás elve mellett.
Ez a talajmegújító mezőgazdaság szellemisége.
A mélymulcs nem alkalmazható szántóföldi termelésben, ezért annak eszköztára szélesebb, úgy a termesztett növények, talajtípusok és felhasznált inputok területén, de a cél minden esetben a minél kevesebb inputfelhasználás a megfelelő mennyiségű és minőségű, egészséges élelmiszer megtermelése, a gazdaság életképességét biztosító profit megteremtése mellett.
A mélymulcs hatékonysága
A hektáronként tonnákban kifejezhető tápanyagfeleslegnek vajon milyen eredményei lehetnek?
Én még nem láttam pontos kimutatást a hektárra vagy négyzetméterre vetített termelési mennyiségekről a mélymulcsos rendszerben, de a felhasználók “sok” termésről számolnak be. Csodálkoznék, ha ennyi tápanyag felhasználásával nem teremnének a növények, de vajon annyival többet teremnek, ami indokolná az irracionális mennyiségű szerves anyag felhasználást?
Néhány mélymulcsos kert képe alapján azért megsaccolhatjuk a terméseredményeket.
Ekkora, a mezőgazdaságban elképzelhetetlenül magas tápanyagfeleslegnél, 20-30 cm tömény komposztba ültetve bármely növény nagyra képes megnőni egy jobb évben, de ezeket a képeken látható hozamokat nagyságrendekkel alacsonyabb befektetéssel és külső területről származó szerves anyag nélkül is képesek vagyunk megtermelni a megfelelő minőségben és mennyiségben, bármiféle műtrágya használata nélkül is a talajmegújító rendszerben. Ha korlátlanul áll rendelkezésedre szerves anyag, akkor a komposztálás a leghasznosabb eljárás, de felesleges mennyiségű tápanyagot kijuttatni nem ildomos a mezőgazdaságban sem.
Ezek a képek nekem nem valami meggyőzőek a növényekről és a feltételezhető hozamról. Szerintem a növénytermesztés céljára a legkevesebb területet vegyük igénybe, hogy minél több terület maradhasson érintetlen, ezért törekedjünk a terület minél jobb kihasználására. Ha alacsony hozamokkal termelünk, akkor szükségtelenül vesszük el a területet a természettől, mert egy élelmiszertermelésre szolgáló terület soha nem mentes a felesleges zavaró hatásoktól, soha nem lesz olyan mértékben változatos, mint egy természetes állapotú terület.
Szükséges a mélymulcs?
Számos módszerrel kisebb erőforrásigényű a kertészkedés és mindegyik használ takarást, komposztot, de jóval kisebb mennyiségben.
Takácsné Anikó háztáji módszerei szép hozamokat eredményeznek Bátaszéken, Krumpach Erzsébet a Bőség kertje című könyvben is dokumentálja a munkáját.
Beillesztek néhány képet egy talajmegújító alapelvek alapján működő háztáji rendszerből is: ez a talajmegújító rendszerben termelő kiskert 1-2 cm komposztot és egy kis meszet kapott összesen, mint tápanyagot, növényvédelem nélkül annyit termelve 100 m2 kiskertben, hogy talicskaszám toljuk be a termést júliustól novemberig.
A talajmegújító mezőgazdaság keretrendszere kiskerti méretben is hatékony, alacsony költségű élelmiszerellátást biztosít, ugyanúgy, mint a szántókon, a több ezer hektáros gazdaságokban. Spiritualitás az nincs benne, csak élelmiszerbiztonság és kényelem. A talajélet fejlesztése háztájiban komposzttal, komposzt teával, takarónövényekkel, sekély mulcsolással mindenki számára könnyen alkalmazható, alacsony költségű technológia, amely csak vetőmagokat igényel külső inputként, de legtöbbször visszavetjük a bevált fajtákat.
Aki szeretne extra energiát fordítani kertjére fordítani, nyugodtan alkalmazza a mélymulcsot, de legyen tisztában a fent leírt tények negatív hatásaival és a technológia skálázhatatlanságával, mielőtt elkezdi ajánlgatni a mezőgazdaságból élőknek, mint mezőgazdasági technológiát.
A mélymulcs nem skálázható, nem kifizetődő zöldségtermesztésben és nem alkalmas szántóföldi növények termesztésére.
Ha ezzel tisztában van a mélymulcsot ajánló ember, mindkettőnknek segít vele, ha nem javasolgatja olyan célokra, amire alkalmatlan.
