Szarvasmarhák és a klímaváltozás
A mainstream média félrevezető propagandája
A kérődzők az állattartás 10.000 éve kezdődő forradalma óta együtt élnek az emberekkel. Több tízezer éven keresztül az állatok számtalan haszonvétele segítette az emberiség fejlődését, az élelmiszer biztosításán túl erőforrásként is nélkülözhetetlenek voltak, majd a kőszén és kőolaj kiaknázásának megkezdésével szép lassan háttérbe szorultak, mint erőforrás.
Nem is volt gond a létükkel a kétezres évek elejéig, amikor megjelentek az első cikkek a tehénböfögés és a klímaváltozás témakörében.
A légköri metán és a klímaváltozás összefüggései évtizedek óta foglalkoztatják a szakmát, de a szélesebb közvélemény csak 2010 után kezdett felfigyelni a metán témájára, miután a FAO “Livestock' Long Shadow: environmental issues and options" kiadványa megjelent 2006-ban és széleskörű médiamegjelenést kapott. Ez a kiadvány alapozta meg a mezőgazdasággal, elsősorban az állattartással kapcsolatos dezinformációs kampányokat, amelyek mostanra szinte kibogozhatatlan féligazságok és hazugságok hálójává alakultak.
Megpróbálok ezért egy kicsit rendet vágni a metánnal kapcsolatos kamutömegben, különösen a szarvasmarhák oldaláról indulva, mivel a talajmegújító mezőgazdaság ikonikus állatait helyezték a különféle ideológiai vagy épp gazdasági érdekképviseleti szervezetek a célkeresztbe.
Összeszedném a leggyakrabban felbukkanó, erősen félrevezető kliséket és a hozzájuk tartozó összefüggéseket,
A haszonállatok metánkibocsátása aktivista szemmel
Az állattenyésztés a globális CO2 kibocsátás 5%-áért, a CH4 44%-áért, és a N2O 53%-áért felelős.
Jelenlegi tudásunk szerint a globális metánkibocsátás 42%-áért az állattenyésztés felelős; egy nemrég megjelent tanulmány szerint azonban ennek a szektornak a metánkibocsátása akár 90 százalékkal is több lehet, mint azt eddig gondoltuk.
A vegán propagandaoldalak és szimpatizánsaik egyik kedvenc kliséje, hogy az állattenyésztés 42%-os részesedése, ami akár még 79% is lehet. Vagy éppen valamely tetszőleges szám, csak riasztóan sok legyen és legyen mögötte egy FAO, WHO, UN, IPCC vagy akármilyen ismert rövidítésű szervezet angol nyelvű hivatkozása, amit úgysem tud elolvasni a magyarok többsége.
Ilyen mennyiségű metán kibocsátásának azért fel kellene tűnnie, nemcsak a vegán médiában, de a légkörben is.
A pontos adatokért érdemes a távérzékeléshez fordulnunk, hiszen az elmúlt 10 évben elképesztő fejlődésen ment keresztül a
A biogén szénciklus
800.000 éves visszatekintés
A szarvasmarhák háziasítása a vadtulokból az Eufrátesz völgyében kezdődhetett, nagyjából 10-11.000 éve. A vadtulok (Bos primigenius) utolsó tehene 1627-ben pusztult el Lengyelországban, de előtte benépesítették Ázsiát, Afrikát és Európát az elmúlt 700.000 évben. A bikák magassága 170-190 cm, súlyuk 450-900 kg között mozgott, azaz nagyobb méretűek és súlyúak voltak, mint a mai marhák többsége.
A létszámukat nehéz megbecsülni, de Mona et.al. 2010 szerint 2 milliárd körülire tehető. A vadtulok mellett kisebb-nagyobb testű növényevő fajok százai nagy létszámban népesítették be a Földet, de ez a megafauna a klímaváltozásnak és az emberi túlvadászatnak köszönhetően kipusztult 11-13.000 éve.
A nagy tömegű növényevők azonban nagy mennyiségű ÜHG gázt, köztük metánt is ki kellett, hogy bocsájtsanak életfunkcióik során. A népességük csúcsponján többet, kihalásukkor értelemszerűen kevesebbet. Ugyanez a helyzet az amerikai bölények esetében, amelyek tízmilliószám vándoroltak a prériken, amíg az 1894-re szinte a teljesen kipusztították őket.
Látszanak-e vajon ez a drasztikus változások a Föld légkörében?
Bizonyos változások igen. Például amikor 5000 éve megkezdődött Ázsiában az öntözéses rizstermesztés, az látszik. Látszik a járványok okozta emberi létszámcsökkenés hatása.
A nagy testű növényevők népességének változása, sőt kihalása viszont nem azonosítható a hosszú távú légköri elemzési adatokon.
Honnan tudjuk ezt?
Pédául az Antarktiszon az EPICA projekt keretében a sarkvidéki jégben végzett mélyfúrásokból. A sarkvidéki jég magába zárta a légkört is és ezeknek a zárványoknak az elemzése alapján ismerjük a légkör összetételét közel 800.000 évre visszamenőleg. A Dome C területén 3190 méter mélyen elérték a sziklaágyat, így valójában csak 799.396 évre visszamenőleg ismerjük a légkör történelmi összetételét.
Az adatok alapján azonban a légkörben soha nem haladta meg a metán szintje a 800 ppb mennyiséget, ilyen hosszú időtávon sem.
A rekordmagas metánszint 332,988 éve volt, 798 ppb, a rekordalacsony metánszint 342 ppb volt 140,518 éve, átlagosan 520 ppb értéket kapunk. Ha csak az elmúlt 100.000 évet nézzük, 784 ppb volt a legmagasabb 126 éve, 351 ppb a legalacsonyabb érték 19,613 éve, 535 ppb átlagértékkel.
Ha az elmúlt 10.000 évre szűkítjük az adatokat, majd 1000 évre, már jobban látszódik, mikor szakadt el a 800 ppb határértéktől a légköri metánszint. Igen, egybeesik az első ipari forradalom kezdetével és a fosszilis energiforrások széleskörű használatával.
Az IPCC 2007-es riportja a különféle jégfúrások összehasonlító elemzése alapján is hasonló adatokat igazolt.
Felteszem akkor a kérdést, ha a jelenlegi állatállományt nagyságrenddel meghaladó , nagy testő növényevő élt a Földön, hogyan lehet, hogy soha nem volt olyan sebességű és mértékű metánszint növekedés és metánszint a légkörben, mint 1750 óta?
A
Biogén szénciklus
A légköri metán mennyiségének történelmét az elmúlt 800.000 évre aránylag pontosan meg lehet becsülni az antarktiszi EPICA Dome C mély jégfúrásaiből származó, jégbe zárt levegőminták alapján.
IPCC 2007 Climate Change 2007 Synthesis Report
A paleontológiai adatok alapján 50.000 éve a bolygó minden kontinensét nagy testű növényevők uralták széles fajváltozatossággal.
Egy átlagos ember 0.6-1.8 liter gázt ereget naponta, amelynek nagyjából 7%-a metán. A babon élő
A C4-es növények magasabb cellulóz tartalma több metánt generál, mint a C3-as növények, de a metánkibocsátás