Új uniós agárárstratégia - csak a gazdákkal szembeni ellenségesség a régi

Az EU mezőgazdasági stratégiáját egy német irodalomkutató koordinálja. A gazdák, akik az év elején az utcára vonultak, nem hisznek a szemüknek.

Mit keres Európa agrárjövőjének tárgyalásán egy nyíltan mezőgazdaságellenes szervezet?

Elkészült az EU mezőgazdaságának jövőjéről szóló stratégiai párbeszédről szóló zárójelentés: január végén von der Leyen bizottsági elnök nyitotta meg ezt a fórumot, amelynek célja, hogy "közös jövőképet dolgozzon ki az EU mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatának jövőjéről", és összehozza "a legfontosabb érdekelt feleket az egész élelmiszerláncból".

Ez a 29 érdekelt fél többek között a következőket foglalta magában mezőgazdasági szövetségek, mint az Agroecology Europe, civil szervezetek, mint a Greenpeace és az Európai Környezetvédelmi Iroda, pénzügyi intézmények, mint az Európai Beruházási Bank, élelmiszer-, műtrágya- és vetőmaggyártók, kiskereskedelmi és nagykereskedői szövetségek és földtulajdonosok - más szóval elsősorban politikai lobbisták és zöld kommunisták hálózatai.
A gazdálkodók hol maradtak?

Von der Leyen a "stratégiai párbeszéd" elnökévé Peter Strohschneider emeritus német irodalomkutatót nevezte ki. Strohschneider, nem szakember, semmi köze a mezőgazdasághoz, de korábban a német kormány"Mezőgazdasági Jövőbizottságának" (ZKL) elnöke volt.

Átalakulás a klímasemlegesség felé

Strohschneider "tizenkét iránymutatást dolgozott ki a teljes németországi mezőgazdasági és élelmezési rendszer gyors és átfogó átalakítási folyamatához". A 2021-es ZKL-jelentés szó szerint kimondja például:

"Az étkezési szokások javítása és a fogyasztói magatartás megváltoztatása nélkül, amely magában foglalja az állati eredetű élelmiszerek, valamint a cukor, a zsír és a só fogyasztásának csökkentését, a ZKL úgy véli, hogy a mezőgazdasági és élelmiszerrendszer átalakítása nem lesz sikeres."

Az ehhez hasonló megállapítások látszólag olyan jól illeszkednek az uniós politikaalkotásba, hogy Strohschneider egyszerűen ott kellene folytassa. Amit meg is tett.
Hét hónappal a mezőgazdaság jövőjéről szóló uniós szintű stratégiai párbeszéd megkezdése után Strohschneider most bemutatta a zárójelentést, amely iránymutatásként szolgál majd a jövőbeli Európai Bizottság számára a mezőgazdaság és az élelmezés területén. A jelentés címe: "Az európai mezőgazdaság és élelmezés közös perspektívája". Az erről szóló sajtótájékoztató, amelyen Strohschneider és von der Leyen részletesen nyilatkozott, továbbra is megtekinthető az EU honlapján. A teljes jelentés 110 oldalból áll, és csak angol nyelven érhető el. Van azonban egy nyolcoldalas összefoglaló hivatalos német fordításban. Azzal kezdődik, hogy hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszertermelés továbbra is alapvető szerepet fog játszani az EU-ban, de gyors változásokon megy keresztül. Ez elsősorban a hármas planetáris válság - az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése és a környezetszennyezés - miatt következik be, amely jelentős nyomás alá helyezi őket. Az élelmiszer- és mezőgazdasági termelés azonban stratégiai szerepet is játszik az új geopolitikai kontextusban, mivel jelentősen hozzájárul Európa biztonságához.

A fenntarthatóbb mezőgazdasági és élelmezési rendszerekre való áttérés támogatása érdekében ki kell használni a technológia és az innováció nyújtotta lehetőségeket. A kiegyensúlyozott, egészségesebb és fenntarthatóbb táplálkozásra való áttérés alapvető fontosságú. Az "átmenet" kifejezés itt a klímasemlegességre való átállásra utal, összhangban az európai zöld megállapodással. Ezzel összefüggésben az EU-ban az állati eredetű termékek fogyasztásának csökkenése, és ezzel párhuzamosan a növényi eredetű fehérjék iránti növekvő érdeklődés figyelhető meg. Annak érdekében, hogy a társadalom egésze számára fenntartható módon egyensúlyt teremtsünk az állati és növényi fehérjék fogyasztásában, elengedhetetlen, hogy támogassuk ezt a tendenciát azáltal, hogy több növényi alapú lehetőséget kínálunk, és ösztönözzük a fogyasztókat erre az átállásra.
Ez a jövőkép azonban rémálom a talajmegújító mezőgazdaság szempontjából, amely a növénytermesztés és állattenyésztés legmagasabb szintű integrációját igényli. A fenntartható tájhasználatban kulcsfontosságú szerepe van a körforgásos legeltetésnek és a nagy testű kérődzőknek, ezért a számuk növelése, nem csökkentése volna a cél. Ezáltal pedig mindenki számára elérhető árú állati termékek állhatnak rendelkezésre a legelők kibővítésével.
De nem, ezek a dilettánsok továbbra is az állattartás csökkentését erőltetik.

"Átmenet"

Gyors, ambiciózus és megvalósítható intézkedésekre van szükség minden szinten annak biztosítása érdekében, hogy a mezőgazdasági ágazat a bolygó határain belül működjön, és hozzájáruljon az éghajlat, az ökoszisztémák és a természeti erőforrások - többek között a víz, a talaj, a levegő, a biológiai sokféleség és a tájak - védelméhez és helyreállításához. A jelentés itt az EU helyreállítási törvényére utal (amely a modern történelem legnagyobb földrablási sémája és csak a nagy nemzetközi befektetőcégek profitját és kontrollját növeli). Ennek érdekében ajánlásokat fogalmaz meg például a növényvédő szerek használatának csökkentésére, a műtrágyák szénlábnyom csökkentésének előmozdítására, valamint a biológiai kártevőirtás fejlesztésére és alkalmazására vonatkozóan. Ugyanakkor az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak továbbra is támogatniuk kell a biogazdálkodást és az agroökológiai mezőgazdasági gyakorlatokat.
Ez a két gyakorlat a bizonyítottan alacsony hozamaival számottevő többlet területek szántóföldi művelésbe vonását jelenti, hogy lehessen tartani az elvárt gabonamennyiségeket és a középkori eredetű, intenzív talajművelés preferálásáa jelentős talajpusztulást és eróziós károkat eredményez. Ezért létre kell hozni egy jól finanszírozott alapot a természet helyreállítására - arra a természetre, amelyet épp be akarnak szántani a még több biogazdálkodás támogatásával.

Az "átmenet" (az "átmenet" és az "átalakulás" mellett a mezőgazdaság klímasemlegességre való ideológiai orientációjának harmadik szókapcsolata) megfelelő pénzügyi források biztosítása érdekében mind az állami, mind a magántőkét mozgósítani kell. Emellett hatékony banki hitelezési keretre és a különböző finanszírozási programok közötti jobb koherenciára van szükség. Az Európai Beruházási Banknak külön hitelprogramot kellene indítania erre a célra. A fenntarthatósági értékelési módszerek egységesítése érdekében a mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatban is szükség van egy uniós szintű teljesítményértékelési rendszer bevezetésére. Ennek a rendszernek képesnek kell lennie annak meghatározására, hogy az egyes mezőgazdasági vállalkozások és ágazatok hol tartanak. Meg kell könnyítenie a különböző fenntarthatósági célok közötti összehasonlítást is, és ezáltal hozzá kell járulnia a fenntarthatósági normák általános emeléséhez.

Az átfogó fenntarthatósági célokat az ENSZ 2030-ig szóló menetrendje határozta meg, amelynek célja a globális klímasemlegesség elérése. A mezőgazdaságban az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak most egy olyan koherens szakpolitikai kombináción kell dolgozniuk, amely egyesíti az ösztönzőket és a szabályozási intézkedéseket, átfogó rendszert vezet be az üvegházhatású gázok kibocsátásának nyilvántartására, és célokat határoz meg a mezőgazdasági termelés különböző formáira. A meghatározott kibocsátáscsökkentési célok eléréséhez a beruházásokhoz való jobb hozzáférésre is szükség van. Az Európai Bizottságnak a tagállamokkal és az Európai Parlamenttel együtt jogilag kötelező érvényű célt kell kitűznie a nettó nulla földhasználat 2050-ig történő elérésére. Ez a célkitűzés azonban ellentmond a biogazdálkodás terjesztésének, ezért nehezen értelmezhető a cél. Az a cél, hogy minél kevesebb élelmiszer álljon rendelkezésre az európai lakosok számára? Mert ez a nettó nulla földhasználat változás csak a mezőgazdasági célú felhasználásra vonatkozik, az urbabizáció és akkumulátorgyárak telepítése a legjobb minőségű termőföldekre korlátlanul folytatódhat. Vagy ez csak a gazdálkodókat fogja egyedül ellehetetleníteni, mert a Mercosur egyezménnyel dél-amerikai importból látják el mezőgazdasági termékekkel Európát?
Emellett az Európai Bizottságnak létre kell hoznia egy új Európai Mezőgazdasági Földmegfigyelőközpontot.

Továbblépés

Különösen fontosak a köz- és magánszféra közötti partnerségek, valamint a kutatásba és innovációba történő nagyobb beruházások. A köz- és magánszféra közötti partnerségek (PPP-k) az állami szektor és a magánvállalkozások közötti együttműködések. Kritikusan kell azonban szemlélni azt a tényt, hogy a vállalatok politikai befolyásra tehetnek szert e partnerségek révén. Különösen a szerződések titkossága, a parlamenti felügyelet hiánya, a korrupcióra való fogékonyság és a nyereségesség hiánya jelenthet problémát, amint azt Stefan Aust 2014-es "The Plundered State" című dokumentumfilmje világosan mutatja.

Annak érdekében, hogy az innovációk a mezőgazdasági és élelmezési rendszer érdekelt feleinek javát szolgálják, az engedélyezési eljárásokat egyszerűsíteni kell, és elő kell mozdítani a digitalizációt. Az Európai Bizottságnak létre kell hoznia egy Európai Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Testületet (EBAF). Ennek az új platformnak, amely magában foglalná a mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazat érdekelt feleit, a civil társadalmi szervezeteket (azaz a nem kormányzati szervezeteket és alapítványokat), valamint a tudományos közösség képviselőit, az agrár-élelmiszeripari politika fejlesztésére vonatkozó stratégiákat kellene kidolgoznia: Mivel a cselekvésre irányuló nyomás és a tétlenség általános költségei egyre nőnek, az Európai Bizottságon, az Európai Parlamenten, a tagállamokon és az érdekelt feleken múlik, hogy elfogadják ezeket a közös ajánlásokat, és "bátor és gyors döntésekké" alakítsák át azokat. A stratégiai párbeszéd tagjai készen állnak arra, hogy továbbra is konstruktívan kísérjék ezt a folyamatot.

Hogy nyersen fogalmazzak: ez a zárójelentés és az abban megfogalmazott ajánlások a szokásos uniós blabla, amely alapvetően csak a szokásos üzletmenetre szólít fel. És pontosan itt jön a képbe a Német Gazdaszövetség kritikája. A szövetség elnöke, Joachim Rukwied így kritizál: "A jelentés sok területen a Bizottság korábbi irányvonalának megerősítéseként olvasható, a korábbi megbízatás szükséges kritikai felülvizsgálata nélkül. A gazdák a kevesebb bürokrácia és a jobb jövedelem érdekében tiltakoztak. Az élelmiszerbiztonság és a versenyképesség a Bizottság eddigi prioritásaiban jelentősen háttérbe szorult, ezért a jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetni rájuk. Ez az eredmény nem jelenti azt a politikai irányváltást, amelyet a mezőgazdaság szükségesnek tart, és amelyért az év elején az utcára vonultunk."

Mit jelent ez a jövőbeni élelmiszerellátás szempontjából?

Ursula von der Leyen viszont azt állítja: "Ezzel a jelentéssel nagyon szilárd alapot kapunk az európai élelmiszerekkel és mezőgazdasággal kapcsolatos új jövőkép kialakításához". A stratégiai párbeszéd hét plenáris ülésére került sor január és augusztus között, amelyeken von der Leyen kétszer vett részt. Strohschneider részt vett továbbá a Tanács, az Európai Parlament és a biztosok testületének különböző ülésein, valamint eszmecserét folytatott az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága képviselőivel. Strohschneider biztos benne: "Ezek a közös perspektívák, amelyekben az ágazatban érdekelt felek sokszínű és reprezentatív csoportja állapodott meg, holisztikus és az egész társadalmat átfogó megközelítést alkotnak az EU környezetvédelmi, éghajlati, gazdasági és társadalmi célkitűzéseinek megvalósítása érdekében." Strohschneider biztos benne.

Özdemir mezőgazdasági miniszter is elismerően nyilatkozott: "A jövőben a mezőgazdaság társadalmi hasznát úgy kell honorálni, hogy az jövedelmet termeljen. Kifejezetten üdvözlöm ezt a megközelítést, hiszen a gazdák joggal várják el a vonzó támogatásokat, hogy a környezet, a fajvédelem, az éghajlat és az állatjólét iránti elkötelezettségük anyagilag is megtérüljön." Majd így folytatta: "A stratégiai párbeszédben megfogalmazott, az állattenyésztés egységes európai címkével történő átalakítását célzó stratégiára vonatkozó felhívásra már van tervezetünk a német állattenyésztési címkézés és a szövetségi program formájában. És Németországban már régóta élen járunk a szükséges nemzeti táplálkozási stratégiákkal is, amelyek a táplálkozási trendeket hivatottak támogatni"."

Mit jelent az uniós polgárok jövőbeni élelmiszerellátása szempontjából, ha a politikusok dicsérik az EU mezőgazdaságának jövőjéről szóló stratégiai párbeszédet, amelyben olyan civil szervezetek is részt vettek, mint a Greenpeace, de az érintett gazdák komolyan aggódnak? Hiszen még az Özdemir által bemutatott Jövő növényvédelmi program alkalmából a Német Gazdaszövetség elnöke, Joachim Rukwied szeptember 4-én sajtóközleményben hangsúlyozta: "Az úgynevezett Jövő növényvédelmi programja lényegében még mindig egy növényvédelmi csökkentési program, amely a jövőre nézve lényeges kérdéseket, például az élelmiszerellátás biztonságának javítását, megválaszolatlanul hagyja".

Miként tudjuk biztosítani a megfizethető és egészséges élelmiszerellátást a jövőben, ha az EU mezőgazdasággal kapcsolatos politikát egy irodalomkutató vezeti és olyan nyíltan mezőgazdaságellenes civil szervezetek befolyásolják, mint a Greenpeace?