Dánia, tehenek, CO2 adó
Amikor már azt hinnéd, nem lehetnek ostobábbak (vagy aljasabbak) a politikusok, mindig rácáfolnak az optimista hozzáállásra
A mezőgazdasághoz köthető károsanyag kibocsátásokról évek óta írok ezen a blogon is. Egyrészről a hiányos klímamodellekre alapozott elképzelések valótlanságáról, másrészt a biogén szénciklus és a fosszilis kibocsátás közötti alapvető különbségről, amelyet nem vesznek figyelembe a politikai döntéshozók, mezőgazdasághoz, ökológiához és klímatudományhoz alapvetően fogalmatlan klímaszakértői.
Erre a dánok a globális hülyeség világítótornyaként bevezették a mezőgazdasági állatok szén-dioxid “kibocsátásának” megadóztatását és fantasztikus ötletként szénégetésbe fojtanák a mezőgazdasági kibocsátásokat. Az új-zélandi kormány már próbálta korábban megadóztatni az állattenyésztésből származó kibocsátásokat, de visszaléptek a farmerok némi neheztelése miatt. Az 1980-as években 22 juh jutott egy főre, ma kevesebb mint 5. Az új-zélandi népesség eközben 1 millióval nőtt, de természetesen a juhok a felelősek a kibocsátásokért - még véletlenül sem a fosszilis energiahordozók használatának folyamatos növekedése.
Az adó gazdasági hatását olyan mérőszámok szerint analizálták, amelynek közvetett hatásait a legkevésbé sem vették számba a közgazdászok.
A Zöld Adórefromot megalkotó professzorok és a PwC tanácsadói természetesen semmit nem értenek a mezőgazdasághoz vagy ökológiához és többségük közgazdász, akik világképüket egy véges rendszerben történő végtelen növekedésre alapozzák. Erre azért az elmebetegeken kívül nem sok ember képes.
Ezek a "szakértők" figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a tejet és tejtermékeket nagyon nehéz helyettesíteni az étrendben. (a növényekből tákolt fehér folyadékok semmilyen paraméterükben nem közelítik meg a tej összetételét és élettani hatásait) Az állattartásra használt terület csökkentését javasolják, és azt állítják, hogy ezen a földterületen több zöldséget lehet termelni. Figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az állattartásra szánt földterület legtöbbször nem alkalmas a növénytermesztésre, ezért tartanak rajta állatokat.
Azt a tényt is figyelmen kívül hagyják, hogy ahol az állatállomány eltűnik, ott a vadon élő patás állatok foglalják el a földeket. Ezeknek az állatoknak a kibocsátása magasabb, mint a háziállatoké. Ezt már kimutatták Afrikában a vadon élő állatok és a helyi háziállat állomány összehasonlításával.
A Zöld Adóreform szerzői bővelkednek az elcsépelt közhelyekben, mint például, hogy az adó csökkenteni fogja a húsfogyasztással összefüggő betegségeket, amely betegségeket egyetlen mérvadó és hiteles kutatás nem támaszt alá. A dán húsfogyasztás 93 kg/fő/év, ami messze elmarad más országokétól és még a 88 kg/fő/év magyar fogyasztásnál sem sokkal több. Semmi szó sincs azonban a cukor vagy a fánk megadóztatásáról, amelyek sokkal kevésbé egészségesek, mint a hús.
Valójában egy évtizeddel ezelőtt Dániában bevezették a telített zsírok megadóztatását. Az eredmény? Az emberek Svédországban vagy Németországban vásárolták a vajat, és egy éven belül az intézkedést a kukába dobták.
Számos kérdés nyitott maradt a közleménnyel kapcsolatban, de a magyar újságírók szokás szerint csak gondolkodás és oknyomozás nélkül lefordították, majd hangzatosan félrevezető címeket adtak a cikkeknek, mint a “fingadó”. Ezt azonban most hagyjuk, menjünk a dolgok mélyére.
A félelmetes CO2 kibocsátás
A klímával kapcsolatos, CO2 központú gondolkodás hatalmas károkat okozott már eddig is a mezőgazdaságnak, különösen annak fényében, hogy a CO2 egyenleget kalkuláló modellek nem tesznek különbséget a biogén szénciklus és fosszilis kibocsátás között.
De ha még az alapvetően hibás modelleket is használjuk, miként értelmezhetjük a számokat a dán tervek fényében?
Hogy jobban érzékeljétek a nagyságrendeket, az éves, globális szénciklus kb. 750 gigatonna szenet tart körforgásban. Ebből 29 gigatonna a modellek (nem mérések!) alapján becsült antropogén kibocsátás, ami a globális szénkörforgás 4%-a. Ebből a 4%-ból Dánia teljes CO2 kibocsátása, beleértve a közlekedést, szállítást, ipart és a mezőgazdaságot is a világ antropogén eredetű CO2 kibocsátásának mindössze 0.08%-a. Azt képzelni, hogy ez a statisztikai hibának is megfelelő kibocsátási arány, amelynek csak negyede az egyébként erősen inflált mezőgazdasági kibocsátás bármilyen hatást is gyakorolna a globális CO2 egyenlegre, miközben Kínában hetente üzemelnek be új szénerőműveket, erős aránytévesztés. Ennek ellenére a kényszeres jófejkedés lázában égő európai társadalom egyik leggazdagabb országa, az EU negyedik legmagasabb fejenkénti GDP-jével rendelkező Dánia zöldjei háromoldalú megállapodásban gondolták úgy, hogy majd jól megmutatják a világnak, hogyan mentsük meg a bolygót magunktól azzal, hogy majd jól megadóztatják a természetes szénkörforgás, modellek alapján kalkulált 0.000001%-át.
Nem csökkentik, megadóztatják.
Az mindent megold.
Az állatokkal kapcsolatban kalkulált CO2e kibocsátás tonnáját 120-300 DKK közötti összeggel adóztatnák. Körülbelül 40 milliárd DKK (5,4 milliárd EUR) kerül a Zöld Táj Alap ("Den Grønne Arealfond") nevű új alapba. Ebből a pénzből 250 000 hektár új erdő létrehozását, 140 000 hektár tőzegláp helyreállítását (a tőzeglápok jelentős metánkibocsátók, amely a CO2-nél erősebb hatású ÜHG), további területátalakítást és a nitrogéncsökkentésre összpontosító stratégiai földvásárlásokat támogatnak majd. Ezen túlmenően valamivel több mint 10 milliárd DKK (1,34 milliárd EUR) értékű támogatási rendszert hoznak létre a bioszén pirolízis útján történő előállítására.
Az adó 2030-tól az állattenyésztésből származó CO2e-tonnánkénti 300 DKK (40,21 EUR) díjat von maga után, amely 2035-ben 750 DKK-ra emelkedik, de 60%-os alsó határcsökkentéssel. A tényleges adó tehát 2030-ban 120 DKK CO2e tonnánként, ami 2035-ben 300 DKK-ra emelkedik CO2e tonnánként.
A cél legalább 20%-os védett természeti területarány. (Ez egy külön téma, mert az EU modern történelmének legnagyobb földrablása áll az EU Természet Helyreállítási (NRL) tervei mögött). A 80 000 hektár magán őserdő, 20 000 hektár állami erdő telepítése és az alacsonyan fekvő területek mezőgazdasági termelésből kivonása jelentősen növeli a védett természet kiterjedését. (…és természetesen a globális pénzügyi befektetők földrablásból történő nyerészkedését).
Pirolízis, mint széntemető
A program része, hogy a Pyrolyse Danmark fantasztikus tervei alapján a bioszén (proli nevén faszén, de ebbe az elnevezésbe beletartoznak bármilyen forrásból származó elszenesített szerves anyagok) 2030-ig 0.3 millió tonna CO2 megkötését és tárolását biztosítaná. A 0.3 millió tonna CO2 kivonását összefüggésben értelmezve megosztok egy arányszámot.
2023-ban kb. 18.5 millió km2 erdő égett le 6 hónap alatt. Ennek CO2 kibocsátása kb. 290 megatonna volt - 966-szorosa annak a mennyiségnek, amit a dán szénégetők 6 év alatt kivonni igyekeznek a légkörből 529 milliárd forintnyi támogatással. Megéri a támogatás? A cégnek biztosan, az adófizetőknek semmiképp, a klímára gyakorolt hatása pedig a nullával egyenlő.
A Pyrolyse Danmark leírásai alapján jelenleg a biogáz létesítmények fermentációs maradékaiból, mezőgazdasági melléktermékekből, mint szalma és szennyvíziszapból készül többnyire a bioszén.
Az első kettő azonnal felvet egy olyan kérdést, ami az egész program létjogosultságát megkérdőjelezi. A fermentációs maradékok és az agrárium szerves melléktermékei értékes szerves eredetű alapanyagai a mezőgazdaságnak. Önmagában is kiváltható a fermentumokkal a műtrágyázás és a felsoroltak kiváló komposzt alapanyagok, amelyek a talaj termékenységét nagymértékben képesek fejleszteni. Erre itthon Makádi Mariannak volt sok kutatása, kiváló eredményekkel. A szennyvíziszappal kiváló eredményeket ért el Padra Pisti barátom is a homoktalajok erdőtelepítéseiben, hatalmas biomassza növekménnyel - a technológiát azonban eddig minden eszközzel gátolja a kormányzat, amely észszerű felhasználás helyett égetőművekbe küldi a komposztot.
Ilyen értékes, magas biológiai értékű anyagok elszenesítése a környezet és ökológia szempontjából súlyosan kártékony cselekmény, ezt támogatni pedig már bűntett kategória.
No de térjünk vissza a tehenekre.
Minden állattartót megadóztatnának
Az adó a szarvasmarhára, juhokra és sertésre vonatkozik, nem csak a kérődzőkre és tartási módtól független.
Ez azonnal mutatja, hogy egyértelműen nem a CO2 a probléma a mezőgazdasággal, mert egy kontrollált legeltetéssel legelőn, regeneratív módszerekkel tartott szarvasmarha CO2 lábnyoma köszönő viszonyban sincs egy hígtrágyás rendszerben, dél-amerikai szóján tartott, sok ezres állományú disznótenyészettel, de a rendelet nem tesz különbséget a tartásmódok között sem.
1990 óta a dán szarvasmarha állomány stabil az országban - mintegy 600 000 tehén -, de a szarvasmarhatartás kibocsátása 1990 óta 8%-kal csökkent. A szarvasmarhák adó nélkül is tovább tudnák - és fogják - csökkenteni a kibocsátásukat.
Az állatok CO2 és metánkibocsátása azonban egy természetes folyamat, a biogén szénciklus része. Ezt természetesen nem veszik figyelembe a zöld kommunisták és például olyan elképesztően agyatlan ötletekkel, mint tehénfingás és böfögés megállítására szolgáló vakcinára a bostoni ArkeaBio startup cég 26,5 millió dolláros kockázati tőkefinanszírozást szerzett egy Bill Gates által alapított befektetési alaptól.
Erről és a mezőgazdaság kibocsátásával kapcsolatban félrevezető információkat közlő médiáról ebben a cikkben írtam részletesen: Szarvasmarhák és a klímaváltozás
Emlékeztető a biogén szénciklusról
Röviden az állattenyésztésből származó metán csaknem teljes egészében, mintegy 90 százalékban az állatok emésztése során, erjedés útján keletkezik, és böfögés formájában távozik a szájukon keresztül. A legfőbb bűnösök a metánkibocsátás terén a tehenek és a dán statisztikai hivatal szerint 2022. június 30-án 1 484 377 tehén volt a skandináv országban. Egy tipikus dán tehén évente 6 tonna CO2-egyenértéket termel, és bár a sertések által okozott kibocsátás ennél kisebb, az adó rájuk is vonatkozik. Ez a szám azt jelentené, hogy évente akár 600 euró büntetőadót is kellene fizetnie a termelőnek egy állat után évente - ez az áremelkedés mellett a gazdaságbezárásokat is előidézheti, mert nehezen kigazdálkodható egy ilyen összeg az egyre alacsonyabb jövedelmezőségű állattartásból. A mezőgazdaságból származó metán fennmaradó 10 százalékának nagy része a sertés- és szarvasmarha-üzemek hígtrágya tárolóiból származik, amelyeket egyre többször használnak energiafejlesztésre biogáz erőművekkel. Az elképzelés szépséghibája, hogy szarvasmarhák a takarmány megemésztése során a növények által a légkörből megkötött szén mindössze 5%-át alakítják metánná, amely jelentős százalékát természetes körülmények között legelő állatok esetében a talajban található, metánt oxidáló baktériumok bontják le a kilélegzett levegőből.
Eközben a növények fejlődésük során a folyékony szén útvonal segítségével a naponta megkötött fotoszintézis termékek, cukrok, egyszerű szénhidrátok akár 30-40%-át is kiválasztják a gyökérzetükön keresztül, táplálva a velük kapcsolatban élő baktériumokat és gombákat. Ez a talajba juttatott szén a humuszképződés alapja is, mert például a humusz jelentős százalékát a növények többségével szimbiotikus kapcsolatban élő mikorrhiza gombák fonalaiból származó glomalin teszi ki.
Amíg nem történik valami természeti csapás vagy szántja fel az ember a gyepet, erdőt, addig a talajba a folyékony szén útvonalon juttatott szén stabilizálódik és humuszként vesz részt a talaj termékenységének folyamatos gyarapításában a szerves szénvegyületek tárolásával.
A biogén szénciklus ezért vagy nulla egyenlegű, azaz egyetlen atommal nem juttat több szenet a légkörbe, mint amennyit onnan a növények megkötöttek, de többnyire negatív egyenlegű, azaz a növények segítségével szénelnyelőként működik a talajban stabilizált szénnel.
A talaj jelenleg is a legnagyobb széntároló, nagyjából 2500 gigatonna szenet tárol, amelyből 1550 gigatona szerves szén, amelyet a növények juttattak a folyékony szén útvonal és mikrobiológia segítségével a talajba.
A szarvasmarhák ennek a gyors, biogén szénkörforgásnak az elemei, ezért nemcsak biológiai, de matematikai képtelenség is, hogy növelnék a légkör széntartalmát egy alapvetően egyensúlyi vagy veszteséges szénciklus során.
Ennek ellenére a dánok meg akarják adóztatni a természetet.
Peter Kiær, a dán parasztszövetség, a Bæredygtigt Landbrug képviselője egyértelműen kifejezi, hogy a mezőgazdaság képviselői nem jutottak szóhoz a tárgyalások során.
A fenntartható mezőgazdaság nem volt része a háromoldalú tárgyalásoknak, ezért nem áll a megállapodás mögött. Ezért természetesen vannak aggályaink, csalódottságunk és kérdéseink, amelyeket az elkövetkező időben megpróbálunk feltárni.
A 8400 tejtermelő gazda tulajdonában álló ARLA vezetője egyértelmű sajtóközleménye nem kifejezetten támogatja az elképzeléseket.
“Számunkra létfontosságú, hogy azok a gazdák, akik valóban mindent megtesznek a kibocsátásuk csökkentése érdekében, ne legyenek adóval sújtva sem most, sem a jövőben. Ezért alapvető fontosságú, hogy a CO2-adó adóalapja kizárólag olyan kibocsátásokon alapuljon, amelyek kiküszöbölésére vannak eszközök. Ha ösztönözni akarjuk a zöld átállást, akkor nem szabad, hogy gazdaságilag megbüntessenek valakit, ha megfelelő intézkedéseket tesz a gazdaságban. Tisztában vagyunk azzal, hogy a megállapodás jelenlegi formájában bizonyos következményekkel járhat többek között a biogazdálkodókra nézve, akiknek jelenleg nem állnak rendelkezésre ugyanezek az eszközök.”
Az elképzelés pikantériája, hogy ez az adó jobban sújtaná a biotermelőket, mint a konvencionális gazdákat - már megint az európai öntökönszúrás minősített esetét látjuk megvalósítani a holdkóros elképzelésekkel.
A dán táj jelentős változások előtt áll, miután a kormány és a zöld háromoldalú csoport - Mezőgazdaság és Élelmiszeripar, Danmarks Naturfredningsforening, Fødewareforbundet NNF, Dansk Metal, Dansk Industri és KL - megállapodott a zöld Dániáról szóló megállapodásról. A megállapodás megmutatja az utat, hogy Dánia modern mezőgazdasági országgá váljon, és konkrét válaszokat ad a mezőgazdaság éghajlati és természeti kihívásaira. A felek megállapodnak Dánia területének történelmi átrendezéséről, amely több teret biztosít a természetnek, valamint jobb feltételeket a biológiai sokféleség és az ivóvízvédelem számára.
Lenyűgöző, hogy dán fémipari vállalatok, nehézipar és a nagyüzemi élelmiszeriparfeldolgozók képviselete milyen harmonikusan egyet értett, hogy a legelő tehenek böfögése a világ legkomolyabb problémája és ha megadóztatják, máris 70%-al csökken a CO2 kibocsátása Dániának. De mennyi is a CO2 kibocsátása Dániának?
A hamis CO2 mérlegek világa
Dánia közeledik a 70%-os kibocsátáscsökkentési célhoz, ezért a CO2 kibocsátás csökkenése az elmúlt években gyanús jelenség a világ egyik leggazdagabb, ezáltal legmagasabb energiafogyasztású társadalmában. A szokásos “megújuló” energiaforrások mellett egyre nagyobb teret kap 22% biomassza energia - lefordítva, elégetik az importált erdőket.
A dán kibocsátáscsökkentés így két erős lábon nyugszik: az egyik a képmutatás, másik a csalás.
A csalási részbe beletartozik, hogy a biomassza eredetű kibocsátást nem számolják be az egyenlegbe a Kiotói Jegyzőkönyv alapján, hiszen “megújuló”, azonban számos tényt figyelmen kívül hagynak vele kapcsolatban. A képmutatást pedig már tetten is értük az állattartókra kivetettt CO2 adóval.
Mi a gond a biomasszával?
A biomassza elégetése nagy mennyiségű CO2-t és mérgező részecskéket bocsát ki, akárcsak a szén. Ezt több mint 800 kutató, köztük a világ legjelentősebb klímatudósai és az EASAC, a Páneurópai Tudományos Tanács dokumentálta.
Meglepő módon a biomassza több CO2-t bocsát ki, mintha ugyanannyi energiát szénnel állítanánk elő. Mivel a legtöbb biomassza egész fákból áll, az alacsonyabb energiasűrűség azt jelenti, hogy a fosszilis tüzelőanyagokhoz képest több CO2 kerül a légkörbe.
A biomassza globális fogyasztása évről évre nő. Egy nemrégiben megjelent Nature tanulmány kimutatta, hogy 2020-ban a világ teljes éves üvegházhatású gázkibocsátásának 10%-a biomassza elégetéséből származik.
A "megújuló" nem mindig egyenlő a fenntarthatóval vagy az ártalmatlannal. Európa az úgynevezett "megújuló" energia 60%-át továbbra is biomasszából állítja elő.
Vegyük akkor például Dániát, amely az energiaigényének 35%-át biomasszából, főként fapelletből nyeri, amelyet a politikusok és lobbisták gyakran éghajlatbarátnak neveznek. A környezeti hatás azonban sokkal összetettebb és aggasztóbb.
Dánia nem egy erősen erdősült ország, ezért a fából származó biomassza legnagyobb EU importőre. Dánia teljes fogyasztásának több mint a fele importból származik. Az importált fás biomassza valamivel több, mint 60%-a más uniós országokból származik, a fennmaradó 40% pedig az EU-n kívülről - akár a kanadai őserdők tarra vágásából.
Az 1997-es Kiotói Jegyzőkönyv a biomasszát CO2-semlegesnek minősítette, ezzel több millió tonna CO2 kibocsátást azonnal eltüntetett a statisztikákból. Ez azonban figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a biomassza elégetése azonnal a légkörbe juttatja a fákban tárolt szenet. De nem ültethetnénk egyszerűen új fákat, és így semlegesítenénk a CO2-t? Hiszen a fő érv az, hogy az új fák újra elnyelik ezt a CO2-t. A valóság azonban az, hogy ehhez évtizedek (akár száz év) kellenek - a ma fenntarthatatlan mennyiségben elégetett fapelletek akár több száz éve érintetlen őserdőkből származnak, amelyek talán csak száz év múlva nőnek újra.
A Koppenhágai Egyetem nemrégiben készült tanulmánya szerint a dán lakosság 45%-a nem is tudja, mi az a fából készült biomassza, ami aláhúzza azt a tényt, hogy a biomassza nem eléggé ismert a közvélemény számára. Ez nincs másként Magyarországon sem, a biomassza tüzelésű erőművek sorban nyelik el a kamionokra darált erdőket és mezővédő fasorokat, amelyeket az év bármely szakában képesek tarra vágni a környékemen, madárfészkestől is, ha kell.
A növekvő biomassza-fogyasztás ráadásul nemcsak az éghajlatunkat fenyegeti, hanem valami ugyanilyen fontos dolgot is, nevezetesen a biológiai sokféleség válságát is okozza.
A globális hatás óriási. Az olyan országok, mint Dánia, a biomassza nagy részét importálják, ami erdőirtáshoz és fakivágáshoz vezet a külföldi országokban. A fakivágás az érintett területeken teljes ökoszisztémákat pusztít el és egy klimax erdőtársulás újraépülése több száz évbe telhet - ha épp képes kialakulni a klímaváltozással súlyosbított környezetben.
A vállalatok biomasszájukat "tanúsítottnak" és "fenntarthatónak" nevezik. Az utóbbi időben azonban komoly kérdések merültek fel ezekkel az állításokkal kapcsolatban. Az amerikai Enviva fapelletgyártó, a világ legnagyobb fapelletgyártója hazugságon bukott le a tanúsítványaival kapcsolatban.
A szakértők azt állítják, hogy a biomasszának szánt erdőket, amelyeket egyszer már kivágtak, nem ültetik újra hatékonyan. Ez kopár tájakat hagy maga után, tönkretéve az ökoszisztémákat és felszámolva a létfontosságú CO2 elnyelőket.
2015-ben az észt kormány engedélyezte a védett természetvédelmi területek egyes részein a fakivágást. Ezek az erdők az EU Natura 2000 hálózatába tartoznak, amelynek célja az erdők védelme, valamint a ritka és veszélyeztetett fajok számára menedéket nyújtani. Gondot okozott ez vajon a “megújuló” biomassza energia felhasználók számára? Egy percig sem. Máig zajlik a fokozottan védett Natura 2000 erdők tarra vágása és égetik a dán erőművek is a “megújuló” biomasszát.
Miközben Dánia jelentős előrelépéseket tett a szélenergia terén, a főként a balti államokból importált biomasszára való támaszkodás megkérdőjelezi "zöld" imázsát. Lehet-e még mindig zöld vezetőnek nevezni egy olyan országot, amely energiájának több mint 30%-át főként fák elégetéséből nyeri?
A tanulság? Nem minden, amit "megújulónak" neveznek, valóban fenntartható vagy ártalmatlan. Az európai biomassza égetés esete tökéletesen példázza ezt.
A dán energiapolitika tehát az egyik legképmutatóbb az európai országok között, akik az élelmiszertermelést célbavéve homályos hátterű üzleti érdekeket szolgálnak ki.
Az adó eredménye élelmiszer áremelkedés, gazdaságok bezárása, a kistermelők tönkretétele lesz a “klímavédelem” jegyében.
Ha eddig eljutottál, akkor már te is megértheted, hogy ennek semmi köze a klímavédelemhez és környezetvédelemhez.
Ha volna köze, akkor a regeneratív mezőgazdaságra történő átállást szorgalmaznák a dán vagy akár az európai politikusok is, de nem ezt teszik, hanem megadóztatáják a biológiai szénciklust.
A talajmegújító mezőgazdaság első alapelve a kontextus, az összefüggések megvizsgálása.
Sose hidd el elsőre, amit eléd tálalnak, mert a legritkábban igaz a média nyújtotta egyszerű szenzáció.