Van jobb gyakorlat, mint a regeneratív gazdálkodás?
Csak azoknak, akik parasztot az Ablak-Zsiráfban láttak utoljára és a gépkereskedőknek
Kora reggel szembejött velem a Mezőhír cikke, amely után már nem kellett kávé. A Thünen Intézet által támogatott Agri -Benchmark tanulmánya szerint
a csökkentett talajművelés és a takarónövények hatását túlbecsüljük a szénmegkötésre, a klímavédelemre és a gazdaságosságra nézve. Más módszerrel többet tehetnénk a környezetért és pénztárcánkért is.
Nézzük meg akkor, hogy mit is valószínűsíthetünk ebben a témában, amely mélyen aláássa az Agri-Benchmark véleményének hitelességét.
A non-profit Agri-Benchmarkot a Thünen Intézet Farm Economics és a DLG - Német Mezőgazdasági Társaság alapította 2006-ban. A DLG a német gépgyártók és gazdálkodók érdekeit képviseli és az a legritkábban találkozik a regeneratív mezőgazdaság alapelveivel. Ha valaki beleolvas a DLG cikkjeibe, egyetlen regeneratív mezőgazdasággal foglalkozó kivonatot talál csak 2024-ből, az is teli van tévhitekkel és félremagyarázásokkal. Ezek a kevésbé sikeres gondolkozású krumplitermesztők a conservation agriculture fogalmát akarják újracímkézni a regeneratív szó alatt és egyúttal összemosni a biogazdálkodással és annak egzotikus mellékágaival, mint agrárerdészet, agroökológia, stb.
A regenag azonban a no-till alkalmazásánál kezdődik, amelyről valamiért nem akar tudomást venni a kolhoztechnológia ketrecébe szorult európai mezőgazdaság, különösen nem a német, amely a zöld kommunistái által diktált Green Deal lázálmában égve csak az éhséglázadás előidézésére alkalmas ökogazdálkodást tolja a fókuszba.
A DLG tehát semmibe veszi a világszerte, több, mint 205 millió hektáron zajló no-till termesztéstechnológiát, amely művelői lépnek fel a regeneratív szintre a talajmegújító alapelvek alkalmazásával, ezért a véleménye is annyit ér, mint kandisznón a csecs.
A másik támogató, a Thünen Intézet 19 fontos témában foglal rendszeresen álláspontot - ezek egyike sem a regeneratív mezőgazdaság, de természetesen itt is megtaláljuk az ökogazdálkodás külön területét. Az intézet szakmai hozzáállására jellemző, hogy a széntanúsítványok témáját is horrorisztikus disznótúrássá szántott és porrá művelt területek fotóival illusztrálják, mert még arra sem voltak képesek, hogy valamelyik szabadon elérhető képadatabázisból kikotorjanak egy no-till terület fotóját, amely a szénmegkötés belépő szintjét jelenti. Hogyan képes hiteles állást foglalni akár a szénmegkötéssel, vagy a regeneratív mezőgazdasággal kapcsolatban egy olyan intézet, amelynek fogalma sincs még a jelentéséről sem a talajmegújításnak?
A Thünen Intézet regeneratív mezőgazdasággal szembeni ellenállása megmutatkozik minden egyes közleményében, amelyekben a DLG-hez hasonlóan félreértelmezett elképzelések alapján igyekeznek minden megoldásra találni egy problémát.
A regeneratív mezőgazdaság koncepciója és környezeti ígéretei ellentmondásos vita tárgyát képezték. A kritikusok rámutatnak a túlbecsült előnyökre és az olyan fontos kibocsátási források, mint a nitrogénfelhasználás és a földhasználati változások figyelmen kívül hagyására. Erre való tekintettel az agri benchmark állásfoglalást fog közzétenni jelentősebb mutatókkal.
A Thünen Intézet 2021-ben kiadott középtávú koncepciójában a regeneratív mezőgazdaság vagy no-till még csak említésre sem került, ezért nem várható, hogy egy ilyen intézet hiteles információval tudjon szolgálni a témával kapcsolatban.
Szóval a két regenag szempontból analfabéta szervezet szerelemgyereke adta ki most az állásfoglalását, amelyet természetesen felkapott a média, ellentétben a regeneratív termelők többb évtizedes munkájának gyakorlati eredményeivel, amelyeket igyekeznek a szőnyeg alá söpörni.
Mert kinek az érdekeit is szolgálná mondjuk Berend Ferenc regenag működése, amelyben nem kopik a számtalan vashulladék a szántóföldeken és a talajmegújító alapelvek és a no-till alkalmazásának hatására kétszeresére emelkedő humusztartalom miatt szép lassan csökkentheti a műtrágya felhasználást is?
Igen, ez sem az ország mezőgazdaságát túszul ejtő három nagy cég, a KITE, Axiál és IKR (+baktériumtrágyások) érdekeit nem szolgálja, sem az oktatás oldaláról nem bukkan fel fogadókészség, mert akkor be kellene ismerni, hogy a katedrán 50-60 éve oktatott "tudomány” a legkevésbé sem követi a gyakorlatot. A kognitív disszonancia pedig nagy úr, amikor a legnagyobb akadémikusok is képesek olyat kiejteni a szájukon, hogy a “jó szántás” használ a földnek és máig tagadják, hogy a talaj szerves széntartalmát növelni lehet.
A tmmg csak a parasztnak, a talajnak, a tájnak, a vízminőségnek, a levegőminőségnek, a biodiverzitásnak és végső soron mindenkinek jó, aki a tájban él és vásárlásával a városban élve is támogatja a regeneratív tájhasználatot - csak nekik jó. Ez mondjuk az ország lakosságának 99%-a, de az 1% üzleti érdeke felülírja ezt.
No de térjünk vissza az Agri-Benchmark tájékoztatójára, mit is találtak ki zí dzsörmensz.
A tájékoztatót jegyző négy nevet nem elemezném, mert teljesen felesleges. Megnéztem az életrajzukat, kutatási területeiket és négy szokásos közgazdász aktakukac, akik a gyakorlat és a hiteles adatok felismerésének képességének teljes hiányával gyenge lábakon álló metaanalízisek összeollózásával tákoltak össze valami szakmai szempontból felejthetőt.
Nem is volna érdemes foglalkozni vele, ha nem egy regeneratív mezőgazdaság elleni újabb médiatámadás alapjául szolgált volna, de mivel a sajtó szakmunkásainak nem kötelessége, hogy utánajárjanak az adatok hitelességének, igyekszem kitölteni ezt az űrt, pedig épp a 20 köbméteres dombágyás helyét kellene kiszednem a markolóval a kertemben.
Lépésről lépésre
Regeneratív mezőgazdaság és éghajlatvédelem - magas elvárások, alacsony teljesítmény - ezzel a címmel jelent meg a tájékoztató. Ez azért elég erős felütés, miután több, mint egy évtizede a gyakorlatban látom a tmmg előnyeit úgy termékenységi, vízgazdálkodási, mint gazdasági oldalról. Aki ezeknek a gyakorlati eredményeknek ellentmond, annak valóban igazán megalapozott érvekkel kell előállnia.
Lássuk azokat az érveket.
“Amint azt alább részletesebben kifejtjük, erős kétségeink vannak ezen állítások empirikus bizonyítékaival kapcsolatban, ami az üvegházhatású gázok mérséklését - főként a talaj szén-dioxid-tárolása miatt - és a gazdaságosságot illeti.”
Empirikus, érted. Tehát azt minősítik empirikusnak, hogy számtalan gazdaságban világszerte laboratóriumban mért értékekkel bizonyítják a szerves széntartalom növekedését a regeneratív no-till hatására és szerintük kétséges annak a no-till technológiának a gazdaságossága, amely 1-2 gyomirtással és egy vetéssel letudja az egész éves kukoricatermesztést, ellentétben egy biotermelő 7-8 talajmunka menetével.
Honnan veszik ezt az orbitális zagyvaságot vajon?
Például az EASAC 2022-ben kiadott metaanalízisére hivatkoznak, amely a hangzatos “Regeneratív mezőgazdaság Európában” címre hallgat.
Ez az a meta, amely szakmai színvonalát pontosan bemutatja a címlapja.
Az EASAC legfontosabb támogatója az EU országok tudományos akadémiái. Amikor azt mondtam, hogy a magyar mezőgazdaság fényévekkel van elmaradva a világ mögött, igazából nem fejtettem ki az igazság minden részletét. Az az akadémia is erős kompetenciahiányokat mutat fel a mezőgazdaság területén, amely képes egy ilyen címlappal illusztrálni a talajművelés teljes elhagyására épülő regeneratív technológiát.
Hogyan is néz ki a regeneratív mezőgazdaság definíciója az EASAC szerint? Talán megkérdezték a több évtizedes tmmg múlttal rendelkező gazdálkodókat? Vagy a regeneratív eredményeket tanúsító szervezeteket? Vagy a regeneratív szövetségeket, egyesületeket, amelyek gyakorlati eredményeikkel igazolják az alapelvek sikeres alkalmazását?
Nem, még csak véletlenül sem.
A regeneratív mezőgazdaság definiálására egy állami és NGO aktivistákból álló környezetvédelmi szervezetet találtak a legalkalmasabbnak, az IUCN-t, amelyben olyanok foglalnak helyet, mint a szélsőségesen mezőgazdaságellenes NABU. A definíció hivatkozását Barbara Pia Oberč és Alberto Arroyo Schnell írta, az IUCN két olyan ingyenélő aktivistája, akik a brüsszeli emlőkön lógva mással sem foglalkoztak az életükben, mint politizáltak. Mezőgazdasághoz a leghalványabb köze sincs egyiknek sem, ezért a többször hivatkozott tanulmányuk is csak alacsony szintű gyűjteménye az elméleti szinten megragadt Rodale-féle regenagnak és változatos forrásokból származó elképzeléseknek, alárendelve a conservation agriculture definíciójának, ezzel összekeverve a technológiai hátteret is a nyolcvanas évek conservation mezőgazdaságával.
Erről a bizonytalan alapról próbálja az EASAC elindítani a regenag analízisét, miközben kiáll az azóta csődöt mondott Green Deales elképzelések mellett, mint a 25% biogazdálkodás alá vont terület és az 50% műtrágya felhasználás csökkentés. Az analízisben szokás szerint megy a ködösítés, hogy nincs konszenzus a regenag definíciójában, annak ellenére, hogy minden érintett gazdálkodó és a legnagyobb ipari szereplőket összefogó SAI Platform is elég pontosan tudja definiálni és alkalmazni a regeneratív alapelveket.
Az európai ködevés része az is, hogy a csökkentett, a minimum művelést és a no-tillt igyekeznek mindig egy technológiaként szerepeltetni, holott a három technológia talaj szerkezetére, humusztartalmára, vízbefogadására, erózióra gyakorolt hatása drasztikusan eltér. A min-tillt és no-tillt soha nem lehet egy lapon említeni a gyakorlat szempontjából, a csökkentett művelést pedig végképp nem lehet ugyanazokkal az előnyökkel felruházni, mint a no-tillt. Természetesen ez a táblázat is már egy metaanalízis eredménye, egy újabb ráérő, mezőgazdasághoz fogalmatlan aktivista kotort össze kevéssé releváns tanulmányokat az elkészítéséhez.
Ebből következik az IUCN tájékoztatójában a fő pont az EASAC alábbi állítása alapján:
Az EASAC tanulmánya szerint a csökkentett, a minimális vagy a no-till talajművelésnek nincs hatása a talaj széntartalmára.
Még szép. Ha a három talajművelési technológia össze van mosva és az EASAC eredeti hivatkozásaiban egyetlen regeneratív no-till eredményt sem találni, még jó, hogy nem is mutat a többi növekményt a talaj széntartalmában.
Az EASAC anyagában szántóföld gyeppé konvertálását és agrárerdészeti példákat hoztak fel szénmegkötésre, miközben a no-tillel kapcsolatban leírják, hogy bizonytalan a megítélése a talaj széntartalmával kapcsolatban.
Ennek egyetlen hivatkozását ismét egy metaanalízisben találjuk meg. Ez az a pont, ahol a szemét be-szemét (GIGO) ki ősi informatikai alapelv érvényesül, mert így születnek szakmai szempontból félrevezető statisztikai bűvészkedésen alapuló cikkek olyan metaanalízisek láncolatán keresztül, amelyek eredeti forrásának relevanciáját és hitelességét soha nem ellenőrizték le.
A sorban legutolsó meta szerzője Xiongxiong Bai, aki életében összesen 8 cikket jegyzett, azt is biochar alkalmazásának témájában. 417 lektorált cikket analizált, amely alapján a no-till és reduced till szénnövekmény mutatott a talajban, no-till esetén 120 cm mélységig is, de szerinte a takarónövény nem játszott szerepet a talaj széntartalmának növekedésében. Azonban a szénnövekmény természetesen elmaradt amögött, mikor tonnaszám szórták a biochart a táblákba - az erős elfogultság letagadhatatlan. A biocharnak semmi köze a regenaghoz, a biológiailag inaktív szén nem játszik szerepet a talajélet táplálásában és túl sokba is kerül, hogy technológiai elem legyen. Talaj szerves széntartalmának pedig csak valami összefüggéseket nélkülöző láncon keresztül lehet hívni az inaktív biocharból származó szén jelenlétét a talajban. Szóval Bai szerint van szénnövekmény, amelyből az IUCN azt a következtetést vonta le, hogy nincs az EASAC szerint.
Összegezve ezért nincs Oberč és Schnell szerint hatása a talaj széntartalmára a no-tillnek, miközben az EASAC állításaival szemben is mért eredmények állnak rendelkezésünkre az ellenkezőjéről. Szemét be, szemét ki.
A takarónövények alkalmazásával kapcsolatban leírja, hogy pozitív, de korlátozott ÜHG csökkentő hatást mutatnak. Természetesen itt hiányzik a hivatkozás, így soha nem tudjuk meg, hogy milyen takarónövényekre gondolt, milyen biomasszára és milyen talajművelés mellett - a végső meta hivatkozásainak már nem mentem utána, de a gyakorlat szögesen ellentmond ennek az állításnak. Ha egy takarónövényes szezonban képes vagyok megkötni 4-9 tonna szerves anyagot, annak a szerves széntartalma és gyökérváladékai természetesen mind plusz szénként jelennek meg az év során a talajban.
Egy újabb közvetlen hivatkozás Möller 2023-as több éves kutatásának zárójelentésére vonatkozik a regeneratív mezőgazdasággal kapcsolatban. A címlapon szereplő, széttárcsázott föld látványa mutatja, hogy a szerzőnek és társainak a leghalványabb fogalma sincs ismét a regenag mibenlétéről.
Möllerék beállítottak egy kísérletet, amelyben 6x10 méteres parcellákon vizsgáltak regenag szempontból nem kifejezetten értelmezhető technológiákat, mint a komposzt tea (jó technológia, de nagy területeken korlátozott az alkalmazása), vagy épp EM-et, tápanyagként biogáz fermentumot szórva, talajművelésként mélylazítót és talajmarót használva. Talajmarót. Érted, talajmarót.
A német kutatók szerint a talajmaró használata regeneratív. Itt mindenki hülye?
A regeneratív mezőgazdasághoz semmilyen köze nincs ennek a talajpusztító kutatásnak, de ez nem zavarta meg az IUCN szerzőpárosát, hogy a regenagra vonatkoztatott következtetéseket vonjanak le belőle.
Itt azért nem álltak meg költőink és előhúzták Baker et al (2007)-et a kalapból, aki megállapította: "Az a széles körben elterjedt nézet, hogy a talajmegőrző talajművelés kedvez a szénmegkötésnek, egyszerűen a mintavételi módszertan hibája lehet".
Nos Baker megint csak egy metaanalízist készített, elsősorban csökkentett művelést vizsgálva, takarónövényekről egy szót sem ejtve. A talajszén mérési eredményeknél Vanbygaart kanadai metáját szedte elő, ahol a humuszegyensúly fel sem merülhet a búza-parlag-búza vetésforgóban, csak a búza-kaszálóban, azaz a regenag alapeveit egyáltalán nem teljesíti. Újabb hivatkozási kapufa.
A szerzőket egyáltalán nem zavarja, hogy az európai klímának nem sok köze van a kanadai búzatermesztéshez vagy az ázsiai rizstermesztéshez - gond nélkül érvelnek, hogy a csökkentett talajművelést hozamcsökkenést okoz az árasztott rizsben, ergo a regenag rossz.
Szintén megkérdőjelezhető tanulmányok alapján közlik, hogy a talajművelés csökkentése a növényvédő szerek használatának növekedéséhez vezet. Ennek már megint a gyakorlat mond ellen - mindenhol csökken a regenag rendszerekben a növényvédőszer felhasználás a konvencionálishoz képest.
A takarónövényekkel kapcsolatban felsorolják a problematikus területeket, majd Tudela Straub 2023-as doktorijára hivatkozva közlik, hogy ÜHG mérséklési célból kockázatos stratégiát képviselnek és nem tartós a szénmegkötésük. Mihez képest? Mert szerintük, ha a gazdálkodó befejezi a takarónövények használatát, akkor a szén újra a légkörbe kerül. Hogyan? A doktoriból kiderül, de az is, hogy semmi köze a regenaghoz és a no-tillhez.
A további állításokat a gazdaságosságról szintén a regenaggal semmiféle kapcsolattal nem rendelkező tanulmányokra alapozzák. A regenagban nem csökken számottevően a hozam a saját méréseink alapján sem, s még kevésbé lesz intenzívebb a technológia az átállással.
Összefoglalva: még volna bőven mit elemeznem ezen a tájékoztatón, de vár a dombágyás és elvertem már a nap felét. A két szerző fércműve a legcsekélyebb kapcsolatban sincs a regeneratív mezőgazdasággal és a tájékoztatójuk egy összefüggéstelen szemét.
Keverik a szezont a fazommal, elképzelésük sincs az alapfogalmakról, a gyakorlatról meg végképp halvány sejtésük sincs.
Sajnos az ilyen aktivista fogalmatlanok befolyásolják az európai mezőgazdaságot és az általuk képviselt szervezetek lobbiereje határozza meg a szabályzást, ezért kártételük felbecsülhetetlen.
A regenaggal avagy tmmgvel kapcsolatban az elsődleges informácóforrás legyenek a gazdálkodók. Ők tudják, hogy mennyit terem és mennyire egészséges a termés, mitől fészkel újra a szalakóta Somogyban és miért nincs erózió a tábláikon.
Az ilyen aktivista szemeteket pedig dobjuk a begyújtósba, ha papíron találkoznánk velük.